Eltelt három év azóta, hogy írtam Neked. Képzeld! Semmi nem változott! Kampányszerűen följelentkezem, írogatok, aztán (főként, sulikezdéskor) úgy gondolom, hogy minek írjam az edzéseket, amikor mindig, minden héten ugyanaz a történet. Ezt nem kell lejegyzetelnem, megjegyzem.
Nos. Bár Te úgyis tudod, most újra lelkes vagyok. Egyre több amatőr, kocafutó vesz körül, akikkel nagyokat nevetünk "eredményeinken". Ez megint lendített rajtam. Régen egy-egy futás után fölhívtalak, megbeszéltük, milyen volt, adtál tanácsokat, de kis bénának éreztem magam melletted. Persze, ez most sincs másként, de jó, hogy éreznek így mások is.
Szóval: piciben kezdtük (bár, ha nem jött volna a vihar, még kanyarodtunk volna néhányat). És nagyon, nagyon jól esett! Várom a szerdát, hogy újra menjünk. (Vicces lesz utána lovagolni! )
Ez szép volt.
És már 38 lenne? Hogy repül az idő!
Nekem még mindig fent van a kedvencek közt, bár már rég nem ír bejegyzést, de ott a helye.