Idén másképpen készültem, mint tavaly - jobban mondva másképpen NEM készültem. Ez volt a negyedik 12 órás futásom, már tudtam, mi várhat rám. No persze, ha nem tartogatna minden ultraverseny valami csodás meglepetést.
Az előzmények: Idén kicsit másképpen gondolkodtam a futásról: nem én vagyok a futásért, hanem a futás van értem. Következésképp télen a mínusz sok fokokban, vagy éppen mikor nem volt kedvem, nem mindig mentem el futni. Kicsit motiváció hiányom is volt. Nem is igazán volt tervem az idei évre, de a Bécs maraton és a Sárvár 12 órás fix pontnak tűnt. Ideje volt elkezdeni edzeni.
A heti egy hosszúra figyeltem, hogy meglegyen, de közel sem edzettem annyit és úgy, mint a tavalyi alapozáskor. A hosszú edzések mellett egy feladott Pécs-Harkány, egy Kecskemét félmaraton és egy Velencei-tó kör volt a tavaszi mérleg. No és a 12 órás előtt 6 nappal a Bécs maraton.
2 éve az első maraton után 6 nappal futottam az első 12 órásomat. Felkészületlenül, hirtelen felindulásból. Azóta kicsit több ésszel készültem, de nem állítom, hogy erre a 12 órásra tényleg felkészültem. Azt tudtam, hogy a pályán fogok tudni maradni, mert a tavalyi edzések azért nem tűnnek el csak úgy, de nem volt kitűzött tervem, hiszen tudtam: tavaly egy igen jó alapozás után sem sikerült az akkor kitűzött (bár sokkal reálisabb) terv. Ha terv nem is, álom az volt: elérni, amit tavaly nem sikerült, a 80 km-t.
Pénteken Bökivel és Anikóval indultunk autóval Debrecenből. Kisebb budapesti sportáruház látogatás után este 6 után valamivel érkeztünk Sárvárra. Gyorsan átvettük a szállást és irány a tésztaparty. Örömködés a rég nem látott ismerősökkel, hatalmas pizza elfogyasztása, aztán még Anikóval kocogtunk 2 "próbakört" a Vár körül este 10-kor. Utána zuhany és alvás - sok kis ember jó helyen is elfér.
Reggel a szokásostól eltérően kicsit később keltünk, kicsit kapkodósra is sikerült a reggel, de legalább kialudtam magam. Öltözés, majd a Lidl megrohamozása következett, avagy mindent feltankolni, amit majd talán megkívánok a következő 12 órában. Naná, hogy a banánt elfelejtettem. Na innen folyamatosan ettem kb. a rajtig. Anikó gyorsan csinált 2 szendvicset, ettem egy muffint, egy pudingot, és ittam egy kis vizet. Aztán irány a parkoló.
Egyszercsak 10 óra lett, nekünk meg futni kellett. Folyamatosan figyeltem a tempót, nehogy elrohanjam az elejét. Nagyon könnyen vittek a lábaim, élveztem a futást, azt viszont egyre kevésbé, hogy a nap jól kisütött a fejünkre, és el sem tűnt egészen estig. Idén ilyen meleg még nem volt... 2 körönként vizeztem a kendőm, a tarkóm és a karomat. Ezzel persze egy csomó idő elment, de a napszúrás nem éri meg. Inni is sokkal többet kellett. Igyekeztem fejben kiépíteni a "haditervet". Általában Anikónak előre odakiabáltam a parkolóban, hogy a következő körben mit kérek: iso, tea, magnézium, banán, stb. Banán persze nem volt, így szegényt megtúráztattam a boltig. Figyeltem, hogy a magnéziumot és folyamatosan vigyem be már az elejétől, megelőzendő a tavalyi 2 legörcsölést, de egyszerre ne nagy adagban. Ez jól is ment. Először 20 km után ettem, bébiételt. A másik, amit eldöntöttem, hogy nem ülök le közben egy percre sem. Egyrészt időveszteség,másrészt lemerevednek az izmaim - végre tanultam a korábbi hibáimból. Így az evést 1 kör tempós gyaloglás közben ejtettem meg. Kb. 30 km-nél müzliszelet, banán, gél. Közben elfogyott kb gél liter iso, valamennyi víz a frissítőpontról és fél liter borsmentatea. Farkasért aggódtam, láttam, hogy többször is fekszik a nyugágyban, ez nem jellemző rá. De Anna megnyugtatott, hogy jól lesz. Aztán tényleg láttam újra körözni.
A futás elég egyenletes, és meglepően jó tempóban ment. 6 óra alatt 42 körnél jártam, itt kezdtem először elhinni, hogy meglehet az álom. Teljesen rendben voltam, vittek a lábaim. Anikótól pizzát kértem, elvittem magammal 1 szeletet, majd még egy kört gyalogoltam, hogy helyükre kerüljenek a dolgok. Aztán futás tovább. Blue már a pálya mellől szurkolt, okosan abbahagyta, amikor kellett. Bozóttal pedig valahogy sosem sikerült párszáz méternél többet mennünk együtt, mert hol egyikünk evett, hol a másik, mikor beértük egymást. Azt számoltam, hogy a második 6 órában óránként 6 kört kell teljesítenem,és meglesz a 80 km. Ez teljesíthető!
A gondok 8 óra futás után kezdődtek. Hányinger, hasmenés. Hát, ez nagyon nem hiányzott. Bár mint megtudtam, többet is hasonló tünetekkel küzdöttek. Szerencsére idén pálya melletti szállásunk volt, így technikai szünetekre a sajátunkat használtam, elvittem a kulcsot, a következő körben pedig visszahoztam. A lábaim tökéletesen működtek, de mihelyt futni kezdtem volna, a gyomrom tiltakozott. Maradt a tempós gyaloglás. Közben próbáltam valamivel helyrehozni magam. 2 db hasfogó - nem használt. Nicoltól kaptam 2 grezd citromot - kicsit javított a helyzeten, de még mindig nem tudtam futni. Kezdett elúszni az álom. Elkeserítő volt, hogy a lábam bírta volna... Anikó látta, hogy elkeseredtem, sírtam, gyalogolt velem 2 kört. Aztán "ennél rosszabb már nem lehet" alapon kipróbáltam Bocsi tanácsát: kértem egy pohár kólát. Mivel alapból nem igazán bírja a gyomrom a szénsavasat, nem nagyon bíztam a dologban. De szerencsém volt, 2 kör múlva annyira jól lettem, hogy újra tudtam futni. Megint bizakodni kezdtem. Volt még 2 és fél órám és közel 18 km a 80-hoz. Ha innentől végig futok, és csak frissíteni állok meg, akkor meglehet. Itt aztán elkezdődött a kemény matekozás.
Tibykével összeakadtam valahol másfél órával a vége előtt, épp gyalogoltam egy fél kört, mondtam, hogy még 10 kör kell, és meglesz,úgyhogy el is zavart futni. Én meg mentem. Épp 1 óra volt hátra, mikor elértem a tavalyi eredményem, és éppen nagyon vidám voltam, hogy a PB már megvan, amikor Farkas mellém ért, úgyhogy el is újságoltam neki, meg azt is, hogy már csak 7 kör van hátra. Aztán előre akartam küldeni, hiszen gyorsabban is tudott futni nálam, de mondta, hogy fut elem az utolsó órában. Nagyon megörültem neki, mert nagyon kellett a társaság, hogy biztosan végigcsináljam. Még ittam egy kis kólát, az utolsó előtti körben pedig Farkas szerzett nekem "legmegfelelőbb hőmérsékletű" teát a frissítőasztalról. Aztán,bár először kinevettem Farkast amikor a 6 perces utolsó kört emlegette, valahogy sikerült mégis megtáltosodni, és nem álltunk meg a célkapunál, ha már egyszer volt még vagy másfél percünk, hanem továbbszaladtunk. A tűzoltósziréna ugyanott ért, mint tavaly, csak most 7 körrel később. 80.736 km lett a vége. Az álom teljesült!
Farkassal jól megölelgettük egymást, majd elindult a második 12 órájára, Anikó odaért a kabátommal,és vártuk, hogy lemérjék a tört körünket. Közben a 24 órások odajöttek gratulálni,és folytatták a körözést. Mikor végre felálltam a járdaszegélyről, igen nehézkesen, Anikóra és Blue-ra támaszkodva sikerült eljutnom a parkolóig. Visszagondolva igen viccesen nézhetett ki. Aztán takaróba burkolózva sikerült megennem egy tányér gulyáslevest, és elküzdenem magamat a szállásra. Amikor végre vízszintesbe kerültem, minden fájt, a lábaim szinte le akartak szakadni. Ilyen fájdalmat még sosem éreztem. A forgolódást inkább hanyagoltam. Reggelre aztán egész összeszedett lett a mozgásom, úgyhogy kivonultam én is szurkolni a 24 órásoknak a pálya mellé. A végén aztán nagy könnyes összeborulások, mert enélkül nem is lenne Sárvár.
Köszönöm a szervezőknek a remek versenyt, Anikónak a 12 órás frissítést-pesztrálást, és mindenkinek, aki ott volt, hogy segített és bíztatott! Remélem jövőre ugyanitt!
Sárvár 12 órás futás Littleyu módra - mert nincsenek teljesíthetetlen álmok
Gratulálok, ismét! Tényleg voltak pillanatok amikor elég ramatyul néztél ki én meg béna vagyok még ebben, hogy mit is mondjak vagy tegyek, így inkább befogtam. Annak szoktak örülni :P Szép ez a 80, olyan kerek :) Többet kellett volna elötte pizzáznod a Tinódiban.:)) Utánna meg nem fáj csak másképpen jó.:))) gratula! :) Állítólag a koffein+egyszerű cukor+szénsav és mindez folyadékban jó hatással van az emésztésre és a cukor azonnal felszívódik, nem okoz további gondokat, mint általában a cukros dolgok szoktak ilyen esetekben. Már komoly orvostól is hallottam olyat, hogy vírusos hányás-hasmenés esetén kis kotyokban gyereknek javasolta és bevált! Te Yu, zuhany után nyújtottál? Yu inkább nyújtózott az ágyban, zsemlefalatkákat várva :D. Azt hittem rögtön KO lesz a csajszi, de én hamarabb elaludtam a motyogását hallgatva :)))). Szép volt Judit!! Tényleg megérdemelted! :) Örülök, hogy ott lehettem :). Milyen kis mocskok voltunk,hogy röhögtünk rajtad ,mikor másnap kivnszoltad a testedet :) Szép volt cillagom,de kitudja lesz -e folytatás :/ a sárvári hírek hallatán :/ Valahol biztos lesz lehetőség !!!12 hozzászólás
Bozót Te voltál közben csöndben is??? Hogy én miböl maradtam ki.:))))))
azt nem értem, h a kóla mitől tud segíteni?! (az én gyomrom se bírja a szénsavasat amúgy. a kóla meg undorító ízű...)
"Amikor végre vízszintesbe kerültem, minden fájt, a lábaim szinte le akartak szakadni. Ilyen fájdalmat még sosem éreztem" jujj, remélem hamar elmúlt a fájdalom!
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2011-08 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (1 bejegyzés)
2011-05 hó (2 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (1 bejegyzés)
2010-05 hó (1 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2009-12 hó (1 bejegyzés)
2009-11 hó (1 bejegyzés)
2009-10 hó (3 bejegyzés)
2009-09 hó (3 bejegyzés)
2009-08 hó (3 bejegyzés)
2009-07 hó (1 bejegyzés)
2009-04 hó (2 bejegyzés)
2009-03 hó (1 bejegyzés)
2008-05 hó (2 bejegyzés)
2008-04 hó (2 bejegyzés)
2008-03 hó (1 bejegyzés)
2007-12 hó (1 bejegyzés)
2007-04 hó (1 bejegyzés)
2007-01 hó (1 bejegyzés)
Gratulálok az eredményhez! Hősies kűzdelem lehetett, megérdemelted!