| Bécs Maraton 2010 - avagy mi is teszi széppé a maratonfutást - Vienna City Marathon - évek óta biztos eleme a versenynaptáramnak. 2007-ben az első félmaratonom, 2008-ban az első maratonom is itt futottam. Minden évben hatalmas tömeg, látnivalókkal tarkított útvonal, rengeteg szurkoló, szuper szervezés. És minden évben képes valami újat adni. Az idei megint egy kicsit más lett, mint az eddigiek. A 2009-es Firenze Marathon után kicsit leálltam az edzésekkel, persze futni futottam, de jóval kevesebbet, mint korábban. Persze tudtam, hogy az ilyen holtpontok idővel elmúlnak. Tavaszra 2 tervem mindenképpen volt, a bécsi maraton és a sárvári 12 órás futás, így tudtam, hogy előbb-utóbb neki kell állni a keményebb edzésmunkának. A januári szülinapi 27 km után neki is láttam a rendszeresebb felkészülésnek, ami elé holmi megfázások és futáshoz ideálisnak nem mondható havazások megpróbáltak akadály gördíteni, de azért küzdöttem. Február közepétől már igyekeztem betartani, hogy legalább a hétvégi hosszú (20-25-32) km-es futások legyenek meg, ha hétközben nem is sikerül úgy az edzés. Egyáltalán nem edzettem gyorsakat, inkább a km-eket gyűjtöttem, most arra volt szükség. Március végén még egy duplázós (21+25 km) hétvége is belefért, itt már tudtam, hogy rendben lesznek a dolgok. Nagyon sokat segített, hogy Anikó (Csutkarozi) kétszer is elkísért biciklivel a hosszú futásokra - így a frissítés miatt nem kellett aggódom, Lilikével pedig remek társaság voltak útközben.  No persze az edzések mellett sokat készültem fejben is a Bécs maratonra, szerveztem a szállást, elláttam a csapatot a szükséges információkkal, megválaszolgattam a Bécsből érkező hivatalos segítségkérő emaileket is. És szemmel tartottam valakit, akinek a bécsi célbaérése miatt nagyon aggódtam - Manót. Sokat beszélgettünk, igyekeztem bíztatni, hogy sikerülni fog. (Utólag is bocs a "lelki terrorozálásért", Manó! ) Aztán március közepén az egyik hosszú futás alkalmával sokat gondolkoztam, eszembe jutott sok régi futás, a "nagy elsők", hogy honnan is indultam el. Eszembe jutott az első maraton is, ahogy utána a szobában ott vigyorgott a finisher póló az ajtóval szemben a széken. És az ígéret, hogy ott leszek a "visszavágónál". Aznap alig vártam, hogy hazaérjek, már hívtam is Manót: "Azt találtam ki, hogy lefutom veled a félmaratont." Innentől tényleg következett szegénynek a terror, mindenféle tervekkel zaklattam, hogy majd mit meg hogyan fogunk jól csinálni, és csak azt hajtogattam, hogy majd jó lesz és meglesz az, csak higgyen nekem.  Szépen közeledett a maraton napja, szegény Manó pénteken edzést kapott magas pulzusból is, amikor másfél órát állt sorba a vonatjegyekért a vulkánkitörés miatt. Végül mindennel szerecsénk volt, így szombat hajnalban kis csapatunk - Manó, Lámpás, Zsolt és jómagam - álmosan, ám izgalmakkal tele elindult Bécs felé. A szállást hamar elfoglaltuk, gyors bevásárlás reggelire és irány az Expo. A rajtszámfelvétel flottul ment, kaptunk mindenféle földi jót a rajtcsomagban, aztán körülnéztünk, mivel gyarapítsuk futó-ruhatárunkat. Kb. egy óra nézelődés után elindultunk a belvárosba, megnéztük magunknak a célkaput, aztán ücsörögtünk egy kicsit a parkban. Eközben Laca folyamatosan a környéken volt, de valahogy a GPS nem mutatott hajlandóságot arra, hogy odanavigálja, ahol mi vagyunk.  A tésztapartyn teleettük magunkat isteni császármorzsával, és végre megkaptam a tavaly óta várt csodacipőmet és a hivatalos Friendship Runner mezt is.  Kicsit beszélgettem a többi Friendship Runnerrel aztán elindultunk a szállásra, hogy bepakoljunk - miközben Laca még mindig a környéken volt. A szállás elfoglalása után (miután kiszabadítottuk a csomagjainkat a csomagmegőrzőből) elindultunk vacsorázni - ekkorra már Laca is előkerült, bár lélekben még mindig nem volt teljesen ott, mert nem volt neki egyértelmű, hogy a metró jegyet azért kapta, hogy azt hozza is magával, ha tömegközlekedünk. A pizzériában összefutottunk Bubóval is, és biztosra mentünk szénhidrátfeltöltés dolgában: végigettük az egész menüt.  Innen aztán vissza a szállásra, futóholmi összerendezése reggelre, zuhany, és fél 10-kor már aludt is a csapat. Reggel aztán már én is pánikoltam, hogy nekem ma itt maratont kell futnom. Közben pedig mondogattam Manónak, hogy jó lesz az. Reggeli, utolsó simítások, és elindultunk a rajthoz. A metrón a szokásos tömeg - érdekes módon ezen a napon mindenki ugyanoda megy. A csomagleadsát hamar elintéztük, Manóval gyorsan megbeszéltük, hogy hol találkozunk a rajt előtt, aztán sprinteltem előre az elit zónába, hogy részt veygek a hivatalos maratoni láng átadó ceremónián. Friendship Runner barátaimmal (különböző országok képviselői) még váltottunk pár izgatott mondatot a tervekről, aztán a szó a kameráé, és Günther Weidlinger, az osztrákok top futója már fogja is a maratoni lángot, és hivatalosan átnyújtja nekünk, és ezzel együtt az összes futónak. Hát, libabőrös lettem... A ceremónia után aztán sprint vissza a zónámba, egy utolsó sorbanállás a toitoi-nál, de inkább a bokrot választjuk Orsival - persze ez sem egyszerű, ha mindenhol pasik állnak sorban. Aztán szaladok vissza a kamionhoz Manóért, de nincs sehol, úgyhogy megyek előre a tömegben, remélve, hogy megtalálom, de hamar felismerem a kék fejkendőjéről. Szépen araszolva mi is elérjük a rajtvonalat, és elindulunk... A terv 3:00, bár az sem katasztrófa, ha kicsúszunk kicsit (ez 8:30-as átlag lenne). Igyekszünk tartani egy 8:10 körüli tempót, hogy ha lassulnánk, legyen miből gazdálkodni később. Kicsit aggódom Manó köhögése miatt, de szépen haladunk előre. Szépemn elfut mellettünk a mezőny, de nem baj, nekünk most a saját tempónkat kell tartanunk. Átérünk a hídon, és nemsoká kanyarodunk a Praterbe. Manó arcán látom a megkönnyebbülést, hogy szép tempóban jövünk, de még aggódik, hogy meddig bírja. A frissítőkön iszunk, aztán megyünk szépen tovább. 9 km körül látjuk szembefutni az élmezőnyt - vagy 20 afrikai futó. Tandi, Nicol és Fruzsi jönnek szembe az egyik emelkedőnél - meglepődtünk, de nagyon örültünk nekik. Szép lassan elérünk az Operához, és emgnyugtatom Manót, hogy a Gandikénak tett ígéretét már beváltotta, most már igazán megígérhetné nekem, hogy célbaér.  "Majd 15-nél elhiszem." Már nagyon várja az emelkedő végét, de bíztatom, mert az emelkedő ellenére sem lassultunk. Nagyon szépen egyenletesen megyünk. 14-nél lehagy a záróautó bennünket, holott bő 3 perccel szintidőn belül vagyunk - ez lelkileg nem esik jól, de megyünk. Végig max 100 méterre van előttünk. Balra végre megjelenik Schönbrunn. Manó bosszankodik, hiszen azt ígértem, hogy Schönbrunn utén végig lejt, ez meg még mindig emelkedik. (A csudába, az emlékek megszépülnek úgy látszik, de én tényleg úgy emlékeztem.  ) Aztán végre lejtő. Kezdjük behozni a záróautót. Megint egy kis emelkedő - Manó szerint, szerintem optikai csalódás, és az biza lejtő. Aztán 19-től már vágtatunk lefelé. Próbálom magyarázni Manónak, hogy ez már 2:57 is meglesz kényelmesen, és végre látom a csillogást a szemében. 20-nál még frissítünk és szépen el is futunk a záróautó mellett - és meg is előzünk jó pár futót. Szépen kihúzzuk a magyar zászlót és szaladunk a cél felé. Kettéválik a maraton és a félmaraton, így Manóra bízom a zászlót, még jövök mellette a másik oldalon. 2:55-ön belül lesz, sőt 2:54-en belül, mondom neki félig vigyorogva, félig könnyes szemekkel. Aztán elengedem a célegyenesbe. Hét megcsinálta, azannyaúristenit annak a félmaratonnak! Aztán előre nézek, és látom magam előtt az üres utcát... Hát igen, eltűntek a félmaratonisták, és előttem bizony se közel, se távol egy futó. A záróautó pedig valószínű nem messze mögöttem, úgyhogy gyorsan ritmust váltok. Bár nem kellene 6:30-6:40-nél gyorsabban mennem, félek, hogy megelőz az autó, és akkor bizony bontani kezdik előttem a pályát, ami azért lenne rossz, mert 25-ig nemigen emlékszem, merre is kellene menni. Úgyhogy 25 km-ig 5:45-6:20 közötti tempót diktálok, de azért friííteni frissítek ahol lehet. Talán 2 futót ha megelőztem menet közben, de rajtuk kívül üres a pálya. Aztán 25-nél utolér a záróautó. Szerencsére a chipszőnyeget még csak félig szedték fel. Sebaj, frissítek, gyorsan egy gél, és irány tovább. Itt mér erőteljesen érzem, hogy a ritmusváltás nem tett jót, fáj a térdem és a nagylábujjamnál. Nem baj, amíg tudok, megptóbálok futni. Visszaelőzöm a záróautót is, és innen már nem kell tartanom tőle, mert már bőven vannak futók mögöttem. 28 körül Bocsiék futnak szembe - no meg az egész 4 óra körüli mezőny. 31-nél szembetalálkozom Orsival (ő 35-nél jár), fájlalja a térdét, de küzd. Itt már mindig van futó körülöttem, és innen már jól emlékszem a pályára. 2 éve itt kezdtem el érezni, hogy célbaérek. Most sincs kétségem, be fogok érni. Kicsit lassulok, de még nem rossza tempó. 36-nál már van annyi előnyöm a záróautóhoz képest, hogy tegyek egy kétbetűs kitérőt. 500 méter múlva hiányérzetem támad - naná, ottfelejtettem a zászlót és a frissítőmet a toitoiban. Hát, már nem futok vissza érte. Innen figyelek nagyon, hogy mindenhol eleget igyak, mert nincs nálam vésztartalék. Az utolsó kilométerek hamar eltelnek, 41-nél hatalmas szurkolótábor az Opera előtt, Manó szurkol az utolsó párszáz méteren, a nyakában már ott figyel az érem. Rákapcsolok, innen már fél lábon is beérek. Az utolsó kanyarban is hatalmas szurkolóáradat, és végre ott a célegyenes. 5:30:46 a vége. Pont, amit terveztem. Gyorsan átveszem a befutócsomagot, gyönyörkodöm az éremben és megyek a csamagomért. Aztán a szokásos bokornál megtalálom a kis fáradt ámde igen boldog csapatot, és végre én is eldőlök a fűben. Megcsináltuk, igen, megcsináltuk!! Most pihenés, hiszen pár nap, és jön az újabb kihívás Sárváron. Már csak 4-et kell aludni. |
Két lábon, két keréken a "világ körül"
Bécs Maraton 2010
Littleyu | 2010-04-20 18:20:33 | 
9 hozzászólás
9 hozzászólás
9 hozzászólás
SzBogárka
5330 napja
Limonade Joe
5330 napja
Gratula! És külön piros pont Manó istápolásáért. Nagyon kijárt már neki is egy teljesített félmaraton. :)
Manó
5330 napja
Említettem már, hogy imádom ezt a csajt? :)
Nélükled nem ment volna. És nem a fizikai része miatt nem...
mjoci
5330 napja
Remek beszámoló.
Nagyon rendes vagy, hogy segitettél Manónak lenyomni a félmarcsit.
Tutu
5330 napja
Köszi, hogy minket is belevettél a beszámolóba :), a kísérés nekünk is nagy élmény volt :). Örülök, hogy egy icipicit én is segíthettem, mert nagyon szép ékköves érmet kaptál ám :D.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
2013-09 hó (1 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2011-08 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (1 bejegyzés)
2011-05 hó (2 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (1 bejegyzés)
2010-05 hó (1 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2009-12 hó (1 bejegyzés)
2009-11 hó (1 bejegyzés)
2009-10 hó (3 bejegyzés)
2009-09 hó (3 bejegyzés)
2009-08 hó (3 bejegyzés)
2009-07 hó (1 bejegyzés)
2009-04 hó (2 bejegyzés)
2009-03 hó (1 bejegyzés)
2008-05 hó (2 bejegyzés)
2008-04 hó (2 bejegyzés)
2008-03 hó (1 bejegyzés)
2007-12 hó (1 bejegyzés)
2007-04 hó (1 bejegyzés)
2007-01 hó (1 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2011-08 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (1 bejegyzés)
2011-05 hó (2 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (1 bejegyzés)
2010-05 hó (1 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2009-12 hó (1 bejegyzés)
2009-11 hó (1 bejegyzés)
2009-10 hó (3 bejegyzés)
2009-09 hó (3 bejegyzés)
2009-08 hó (3 bejegyzés)
2009-07 hó (1 bejegyzés)
2009-04 hó (2 bejegyzés)
2009-03 hó (1 bejegyzés)
2008-05 hó (2 bejegyzés)
2008-04 hó (2 bejegyzés)
2008-03 hó (1 bejegyzés)
2007-12 hó (1 bejegyzés)
2007-04 hó (1 bejegyzés)
2007-01 hó (1 bejegyzés)
Nagyon-nagyon tetszik a sportszerűséged, ahogy hozzásegítetted Manót a félmaratoni teljesítéséhez, és óriási gratuláció ahogy behoztad a végét időre! Igazi dupla siker, nagyon büszkék lehettek!! :))