Sárvár 12 órás futás

- és ami mögötte van -

"Tanár Úr kérem, én készültem..."

Már tavaly tudtam, hogy idén is itt leszek. Tavaly, amikor hirtelen ötlettől, "csakazértisből" utolsó pillanatban beneveztem a 12 órára, totál esélytelenül, mindössze annyi tervvel, hogy 21 km-t csak futok 12 óra alatt, a többit meg majd meglátjuk. A sok "te nem vagy normális" és társai közepette csak összekapartam akkor 64 km-t.

Idén ezt másképpen akartam. Tavaly májustól viszonylag rendszeresen kezdtem futni, akkor már itt Debrecenben. Készültünk a Firenze maratonra, és utána döntöttem: idén komolyan veszem az alapozást, rendesen készülök, sokat futok, pihenek ha kell,  lesznek hosszúk, stb. És elkezdtem gondolkozni, vajon mi legyen a fontosabb, a célverseny: a Bécs maraton, vagy Sárvár 24 órás. Mert persze az eredeti terv ez volt. ;)

"Komolyan?"

Januárban a szülinapi futáson futottunk 26+ km-t ET-vel és Farkassal. Ezen felbuzdulva ET következő héten felvetette, hogy mi lenne, ha minden hétvégén lenne egy 25 km körüli futás, az nekem úgyis kell Sárvár miatt, és legalább ő is fut hosszúkat. Ám legyen. 2 hétre rá Yours Truly. Mivel a közös futást csak szombaton tudtuk kivitelezni, ET kitalálta, hogy azért én fussam le vasárnap a "hivatalosat" IS. Ez hüüülyee??? :lol: (Khm, bocs ET, tényleg ez volt az első gondolatom. :P ) De ha ő mondja... A szombati jó tempóban ment, a vasárnapi sem lett olyan rossz. Hát, képes vagyok rá, a fene egye meg. Persze rögtön jöttek az újabb tervek: Téli Mátra XL, egyéb hosszabb hegyi futások hétvégente, és a szokásos 25-ösök, néha duplázva. Január végén már kisebb tanakodás után megszületett a döntés: Bécs "csak" félmaraton lesz, sok lenne a 2 együtt, viszont akkor azt tolhatom amennyire akarom. Ezzel ki is egyeztem.

"Komolyodás, 2. felvonás"

Veszprém után döntöttem: elég lesz nekem a 12 óra is Sárváron. Menne a 24 óra, 100-120 km-t össze tudtam volna szedni. Viszont inkább futok egy jobb 12 órást, de azt akkor lehetőleg minél többet futva, jól érezve magamat, nem kidögölve a pályán, és végig a pályán maradva. Mosolyogva. :)

ET, Farkas hozzászólásai, és a visszajelzések innen-onnan megerősítettek benne, hogy jól döntöttem. Korábban kaptam kritikát, beszólást arra, hogy miért úgy edzem, ahogyan, és miért nem másképp, miért nem kérdezek meg mást is. Az eredmények viszont engem igazoltak. ET végigalapozta velem a telet, tanácsokat adott, mit hogyan, én pedig igyekeztem betartani. Amikor épp önfejűen futottam egy gyors edzést a heti hosszú előtti nap, akkor is csak mosolygott, hogy legalább megtanulom, hogy hosszú futás előtt nem virgonckodunk. Megtanultam! Fájt! :D És közben sokat tanultam magamról, arról, hogy mit bírok, és kezdtem elhinni, hogy sikerülhetnek a tervek. Köszönet érte, mindenért!

"Hát indulok, indulnom kell..."

És eljött Sárvár. Az utolsó héten nem lehetett bírni velem, be voltam zsongva. Mint ahogy mindenki más itt a fórumon. :) Már csak pihenős, laza edzések voltak. Még egy utolsó csütörtöki is, ami talán fejben fontosabb volt fontosabb, mint lábilag, de kellett. Aztán már pakolás, mi ne maradjon itthon, csomag átpakolása negyedszerre is. Péntek kora délután indultunk el Tiavirággal, Zilacival és Bökivel Debrecenből. Az út vidáman telt, 6 óra után érkeztünk meg Sárvárra. Közben Panferik felhívott, hogy eltévedtek, és Salgótarjánban vannak, segítsek már nekik, hogy hogy találjanak oda Sárvárra. Naná, hogy átvert a kis mocsok. :D

A rajtszám- és pólóátvétel gyorsan ment, aztán beszélgettünk és tömtük a fejünket. Készülve a másnapi megmérettetésre, vacsorára betoltam egy akkora pizzát, hogy HP meg is jegyezte: a lányok nem szoktak ennyit enni. :lol: MJoci lánya igazolta is később, mert már a felével is igencsak küzdött. :) Talán 10 óra körül vonultunk el aludni, igyekeztem, hogy ne legyek fáradt másnapra.

A reggel korán volt, de kelni kellett. Viszonylag kipihenten ébredtem, csak semmit nem találtam meg a táskámban. Nagy nehezen azért sikerült felöltözni, és nagyjából logikusan összekészíteni a szükséges cuccokat - mondom nagyjából -, azán HP-vel és OJ-vel elindultunk megkeresni a Tescot. Mert ők mindketten állították, hogy azt ők tegnap látták. Eljutottunk a város határáig, Teco sehol. :lol: Végül a Sparban sikerült mindent beszerezni, és másfél órával a rajt előtt már reggeliztem is. :D

Aztán irány a várkör. Mindehol futók, ajjajj, itt ma futni kell, nincs mese. Megkeressük a depó autóinkat, kipakoljuk a kipakolnivalókat, majd a csodás logisztikai képességeim következtében sikerül mindössze 3 különböző helyre pakoljam az amúgy nem sok cuccomat. :lol: Aztán szépen beállunk a sorba...

"Van hitem a magas falak előtt..."

Elindulunk. Tervek hegyei a fejemben. Mit , mikor, hogyan. Csak ne kezdjek be nagyon. A 2. körtől Langer Erikával futok, viszonylag egyenletes tempóban. Az eredményjelző folyamatosan 6:31-es köröket ír nekem, rájöttem, hogy ez nem túl valószínű, de szóltam nekik, hogy valami nem stimmel. A következő körtől már jó volt. :) Figyeltem, hogy időben kezdjek inni, mert nagyon meleg volt. 11 körül szóltam Mambának, hogy kellene a fejemre egy kendő, mert így napszúrás lesz. A következő körben már kötötte is a fejemre, innen kalózlány (Mariska néni?) üzemmódban mentem tovább. :lol: Farkas futás közben mondogatta, hogy "csak komolyan", Galopp megdícsérte, hogy jól mozgok, a szurkolótömeg tapsikolt a pálya mellett - JÓ VOLT! Rendszeresen ittam, csipegettem banánt és egyéb apróbb dolgokat, aztán 2 óra után az első tartalmasabbat (bébiétel). Inni főleg isot, ill. Ca-Mg lötyit. Elég egyenletesen haladtam, vissza is nézegettem a köridőket. Amikor összejött 1-2-3 plusz perc, az általában evés-ivás vagy wc szünet volt, ill. egyszer Anna bekente a lábamat. Terv szerint az első 6 órában vagy 50 km-ig nem akartam belesétálni. A 36. körben volt egy evéses szünetem, ill. éreztem, hogy valami kell a lábamnak. Mamba bemasszírozta krémmel, ittam magnéziumot, de nem lett jó. 1 kör sétát beiktattam, hátha kicsit kilazul. Rettenetesen görcsölt, combtól lefelé végig. Szerencsémre a kör felénél belebotlottam Biggreekbe, lesétálta velem a kört, és elküldött a masszőrökhöz, hogy az majd jó lesz nekem. Tényleg jó masszőrök voltak, próbáltak szóval tartani (talán, hogy ne ordítsak? :) ), mondta a srác, hogy tényleg elég rendesen görcsben van mindkét lábam. Utólag visszagondolva, az egyetlen dolog, amit a tudatosságban elrontottam, hogy sokkal előbb el kellett volna kezdeni a magnéziumot. Legközelebb már erre is figyelek. :) A masszázs után teljesen feltámadtam, tényleg hatott. Visszamentem a pályára, és ment a futás. Sajnos időt vesztettem, itt kezdtem érezni, hogy elúszhat a 80 km-es terv. Viszont jól akartam érezni magam közben, úgyhogy továbbra is figyeltem inkább arra, hogy amikor kell, akkor egyek, stb. A 44. körben ettem 2 szelet pizzát, köszönet érte HP-nek, hogy hamar beszerezte. Utána másfél kör gyaloglás, hogy benne is maradjon a gyomromban. Elkezdtem tervezgetni, hogy muszáj lesz pár gyaloglós kört beiktatni, nehogy megint görcsöljek. Az első terv a 2 kör futás - 1 kör gyaloglás volt. Az egyik körben utolértem a srácot, aki a tavalyi rajtszámommal futott, így 3 kört együtt futottunk, közben beszélgetve. Jól voltam, ettem-ittam közben, főleg kisebb adagokat, de rendszeresen. Nagyon bejött a barack kompót a frissítőnél, ill. almát is többször ettem. Este 7-kor megint éreztem, hogy görcsölök. Magnéziumampulla Mambától, kisebb haditanács, aztán újra elvonultam a masszőrökhöz. Tudtam, hogy időt vesztek megint, de nem érte volna meg még 3 órán keresztül szenvedni. Itt köszönném emg Vindics Istvánnak, hogy maga elé engedett, mert ő addigra már kiszállt a versenyből. Remélem helyrejött a sérülése. Sírni tudtam volna, amikor a vádlimat gyúrták. Aztán megint jó lett. Próbáltam minél többet futni, jól esett, és végig tudtam mosolyogni. Tudtam, hogy a 80 már nem lesz meg, de jól akartam magam érezni a pályán. Csike minden lekörözésnél (volt egy pár...) pacsizott velem. A Nokedlik nagyon lelkesen szurkoltam a fórumháznál, Vinca is, mondtam is neki, hogy olyan ott a pálya mellett, mint egy kabala, a Fórum kabalája. :) Andrisról már tavaly is láttam, hogy lökött, hát idén sikerült túlteljesítenie saját magát. A rózsaszín felső és a macskás ernyő mellé idén szőke parókát és rózsaszín szíves napszemüveget is felvett. :lol: Nagyon jó volt, mikor átálltak a pálya csendesebb felére és nyomták a zenét a kocsiból. Márti is megjelent, tapsolt, táncikált nekünk. Szerintem még az is vigyorgott, aki már a végét járta. :)

Este 9 körül értük be egymást Sas Zolival, együtt kóboroltunk a pályán. A végére még futást terveztem, így előtte volt 3 gyaloglós kör. Összesen csak vagy 7-8 kört gyalogoltam, erre büszke vagyok. :roll: A végén "elmondtam a tervet" Zolinak, hogy az utolsó negyed órában márpedig futunk, ha tetszik magunknak, ha nem. :D Képes lett volna elküldeni az utolsó körben sprintelni, de nekem tökéletesen megfelelt a kb. 7 perces sprintünk is. :lol: Hallottuk a visszaszámlálást, és sikerült beérni Kriszt, Julcsit és Matevét a végén, úgyhogy nagy gratulációk és ölelkezések közepette együtt vártuk, hogy lemérjék a tört körünket. Odajöttek a 24 órások is gratulálni, nekem meg belement valami pont a szemembe. Vagyis az allergia. Vagyis pityeregtem egy kicsit, na. :oops:

A vége 73.56 km. PB! :D

"Rád adnám kockás takaróm, öleljen át, öleljen át..."

Bevánszorogtunk a fórumos frissítőhöz, leültem egy székre, remegtem. Mamba rámtett egy plédet, sikerült majdnem a fejem búbjáig betakarnia. Panferik és OJ is ott ücsörög, már pihennek. Viki hozott egy tányér gulyáslevest, azt szépen megettem, aztán összeszedelőzködtem zuhanyozni. Manó életet mentett, nem csak zuhanyt, de ágyat is adott éjszakára. Mikor kimentem a konyhába vizet inni, visszafelé ügyesen telibe fejeltem a falat. Nem én lennék... :lol:

6 óra alvás után ébresztő, szedelőzködés, irány a pályára szurkolni. Akik még versenyben vannak 24 órások szépen mennek, Galoppnak jó a mozgása, vigyorog, és terveket sző. Farkas is a tőle megszokott nyugalommal rója a köröket, és mosolyog ránk a bajsza alatt. :) Pecsenye meg úgy vágtat körbe a pályán, mintha akkor kezdett volna futni. Böki is megy, mint akit felhúztak 24 órára és ráállították a körpályára. Ezeken a fiúkon nem fog a fáradtság. :) Yoyooka is megvan, a cipő problémái ellenére is rendületlenül halad előre. Még egy ilyen kemény csajt!! (Megírhatja a "Kinek a cipőjében nem futottam" c. könyvet.) Editke is csak megy és megy, frissít az egeres autónál, aztán újra a pályán van.

Az éjszakai frisítőcsapat fáradtan mosolyog, de bírják. Mamba még körözget Bökivel is kicsit. HP-t leváltom a fényképezős posztjáról, behasalok a pálya mellé és fotózom a 24 órásokat.

"Szemem mögött készülnek az örömök és a könnyek..."

Mindenki szépen megy, jönnek az utolsó körök. Farkas és Galopp kézenfogva fut Yoyookával, már vigyorognak. Bökivel esélyünk sincs elfutni az utolsó kör végére, úgy fut be, mint akit oroszlán kerget. :D

Mambával elindulunk gratulálni a 24 órásoknak. Mikor összeszedi Bökit, mondom neki: "mostmár lehet sírni". Na, el is kezdtünk szépen, kijött az egész elmúlt 24 óra. Jó volt. :roll: Aztán a fórumház előtt nagy egymásra borulás. Mindenki boldog. Naaaagy szeretetgömb. :)

Az eredményhirdetésen jó volt látni a fórumosokat a dobogón. A Nokedli lányok is felfutották magukat oda, nagyon ügyesek voltak. :)

"Most még nem tudod, mert most még titok..."

Hogy mit futok jövőre? 24 órást biztosan nem. A többit még addig eldöntöm, van rá egy évem. :) Most legalább egy évig biztosan nem futok ilyen hosszút. Kicsit javítani szeretnék a maratonomon és a felesen is, és mindenre nem lehet egyszerre készülni. Ezzel most elégedett vagyok, a felkészülés meghozta a gyümölcsét. A 2 görcsöt leszámítva nagyon jól ment, jól éreztem magam, élveztem a futást. És egyetlen percig sem kételkedtem benne, hogy végigcsinálom. Jobb is lett, mint tavaly, jobban is élveztem. Azon is észrevettem a rendes alapozás eredményét, hogy sokkal gyorsabban regenerálódom. Tegnap voltam kocogni kicsit. Jól esett! :)

Most folytatom az edzéseket, rendesen, és komolyan. ;) Valamit jól csinálunk, úgyhogy ezen nem változtatok.

Köszönöm ET-nek a mindent (hosszú lista lenne), Mambának, Annának, HP-nek, Gábornak a frissítést, Gabesznek a fotózást, a futóknak és szurkolóknak a buzdítást, Biggreek-éknek a szervezést, Anikónak és Anfieldnek az sms-eket a verseny közben, és mindenkinek, aki hozzá tett valamit ehhez a két naphoz. És persze mindenkinek hatalmas gratula az eredményekhez!

Jövőre ugyanitt?  ;)