Gott ist tot, punks not dead és az állatok nem fogyókúráznak. De még csak nem is szálkásítanak. És nem versenyeznek.

Állatok.

Isten halott valóban, de nem mi öltük meg, mint ahogy szegény Nietzsche elképzelte. Nem mi voltunk! Egy dietetikus! Aki állandóan a cholesterin szintet mérte és a test zsír indexet. És a bevitt kalóriát centigrammozta. Ezt nem bírta. Belehalt. Valahol az Olümposz lejtőjén. Vagy Angkor óriási gyökerei között?

A BOZÓTMÉLYBŐL

tegnap azt álmodtam, hogy csalogány vagyok és elromlott az írógépem illetve nem is romlott el hanem betűről betűre kellett ugrálnom rajta hogy írjon és elspóroltam a vesszőket a pontokat zárójel kezdődik bocsánat spórolni germanizmus de hogy hangzanék az hogy eltakarékoskodtam kérdőjel zárójel bezárva még arra emlékszem hogy jól éreztem magamat mint csalogány benn jártam a bozótmélyben az örökös sűrűségben és minden tökéletesen leegyszerűsödött zárójel mi az hogy leegyszerűsödött az egyszerűség nagyon magas értékű felegyszerűsödött így volna helyes zárójel bezárva tehát minden a végletekig egyszerű volt hajszálpontosan elvált a nappal az éjszakától a tavasz a téltől nem is annyira fönn a láthatáron és benn a sűrűségben mint inkább még beljebb a szívizmaimban zárójel azért nem mondok zsigereket vagy ösztönt mert egész életemben vad szárnycsapásokkal kerültem a divatokat zárójel bezárva a szívizmaim iszonyút rándultak minden változáskor amelyet jelentősnek ítéltek valahányszor telihold csattant a sűrű fölé egész testem egyetlen mélymárvány hangszál volt reszkettem énekeltem odalenn a farkaskutyák vonítva bámulták az ismeretlent derekuk fölfelé feszült mint odyssesus íja zárójel nagybetűt sem tudok ütni zárójel bezárva rejtély ez a kutyákkal mi vonzza őket fölfelé s miért tesznek úgy mintha taszítaná őket valami hörögnek felborzolódnak nekiugranak a bozótnak kapálják a földet talán repülnének ilyenkor talán vízbe engednék uszonyaikat hogy a tükörképet megharapják összetörjék idegurítsák mint a cirkuszi tűzkarikát és elpusztítsák a bozótot vele de miért kell nekem a kutyákat megértenem gondolatjel audiatur et altera pars gondolatjel miféle egyoldalú empátia ez a fene egye meg felkiáltójel és még egy felkiáltójel elmondhatatlan hogy mit énekeltem ott az ághegyen ornitológus nem bírja lekottázni én sem győzöm billentyűvel várj megpróbálom valahogy másképp amerikai és német vendégeim voltak a nyáron nevadai házaspár s egy sziléziából egykor gyerekfejjel nevadába menekült német férfi a koncert műsorán akkor este bach és purcell zenéje szerepelt zárójel bocsánat bach bocsánat purcell zárójel bezárva délután ötkor azt mondta a német az ördögbe is kertvendéglőbe menjünk inkább gulyást akarok magyarországon cigányzenét kell hallgatni bocsánat magyarország kertvendéglőbe mentünk hát a dombon megjegyeztem gül baba rendes török volt rózsát termesztett igen a lugasok közt derűs ételszag a háromtagú banda körbejárt later mondtuk a prímásnak later please és zsíros borsos ételek és bennem forrt a méreg bach és purcell a duna túloldalán és fehérbor és félszáraz pezsgő magyarországra mondták a nevadaiak amerikára koccantottam a pezsgőspoharammal én és sziléziára mondta komoran a német havva nagila havva aztán román pacsirta aztán asszonykám adj egy kis kimenőt és ezerforintosok a húr alá fűzve és bőgnek a lugasban az egyik kocsmából a másik kocsmába és suhan a pincér a prímás a göncölszekér valami gershwint mondják csöndben a nevadaiak és porgy dala és aztán lady be good és a német fátyolosan hogy wien wien nur du allein lassan néptelenedik a kert az üres lugasokon pezsgőbe mártott akácfürtök csüngenek ha most azt mondanám ákácfürtök senki sem értené akkor hát nekem is én is kérem küldje vissza a prímást felkiáltójel és akkor egyszerre harminc évvel fiatalabban és tizenöt kilóval karcsúbban és arany vállpántosan és hosszú fülbevalót rezgetve gondolatjel most olyan vagy mint ava gardner gondolatjel s a hangom fölível mint a tiéd valamikor az ákácos lugasban amelyet darabokra szedett a történelmi csonkolás de most a hangod a hangom hogy tegnap se ragyogott több csillag az égen a prímás a brácsás a bőgős halkan kísér és amerikai vaku villan és lesütött szemek és hiányzik valaki ebből az utcából és kérem mondja a prímás tessék még egyet énekelni és addigra már fönn ülök az ághegyen máig sem értem nem értem az egészet ebben a komisz álságos évben ez volt az egyetlen valódi estém de miért kell nekem magamat megértenem miért kell nekem bármit is megértenem rendes török mondta hazafelé a német rózsákat termesztett mondta ismerem ezt nekem is szokták mondani rendes német és sír ezt értem et altera pars és figyelem a bozót geometriáját zárójel azt az egyszerűt zárójel bezárva és várom a következő teliholdat azt az egy teliholdat

/Gergely Ágnes Absztrakt tehén c. kötetéből; 1995/

Trisztán triatlon

Wagner - Tristan & Isolde Act 1 Scene 5  

https://www.youtube.com/watch?v=iRRhBPa4hUc

.