Ma három kilit futottam a pályán, és ez feltette a koronát a napra. A reggeli futás azért jó, mert megadja a lendületet a továbbiakhoz, az esti pedig kellemesen elfáraszt. Kis nyújtás után meleg tea, olvasgatás, (tanulás!).

Aztán olvastam Dzenisz írását az üzenőfalon, és kicsit elszégyelltem magam, hogy csak ilyen keveseket futok. De nem! Elővettem az itthoni kis kézzel írt edzéstervemet, meg megnéztem a futásaimat oldalon. Azt szűrtem le belőlük, hogy mindegyiknél volt valami élmény (szederlegelés, első edzés a társakkal), és ezeket nem nem adnám a kilométerekért. Ráadásul minden egyes kis métert élveztem, nem sérültem le és nem is betegedtem meg. Inkább folytatom a lassan, de biztosan tervet, mint a "bele a közepébe" edzéseket.
Dzenisz:-) Nézd meg az edzésnaplómat egy év múlva! 

Más. Anyu tegnap izgatottan hívott, hogy a Hervis-ben akciós a pulzusmérő óra, és miket tud. Látott egy jó futócipőt is, és majd szeretne venni nekem egyet. Lehet, hogy Karácsonyra. Ó, az én aranyos kis anyukám! Nyáron szkeptikusan nézte, hogy futócuccot húzok, és nekiindulok. Most pedig természetesnek veszi, ha munka után megyek a sportpályára vagy a Duna-partra. A versenyek után mindig kötelező az SMS, és izgatottan várja, hogy milyen pólót, sapkát adnak a rajtcsomaghoz.
Apu a munkahelyén dicsekszik, hogy futottam itt-meg ott, az öcsi pedig - a nagy fotós-, megörökíti az eseményeket.
Micsoda változás