A hétvégén először kerültem testközelbe a tereptriatlon sportággal: rendezőként voltam ott a Visegrádi X2S tereptriatlon versenyen.

Sportoktató kollégáimmal együtt két olyan ellenőrzőpontot kaptunk a bringapályán, melyek egy párszázméteres kanyargós közúti szakaszt határoltak. Nem csak a bringásokat kellett jó irányba terelnünk, hanem az autósokat is megállítottuk, és kértük, hogy figyeljenek a versenyzőkre. Dicséretükre legyen mondva, többnyire megértően reagáltak, és óvatosan lehúzódva mentek el a kerekezők mellett. A bringások is jó fejek voltak, sokan reagáltak a szurkolásunkra, néhányuknak még poénkodni is volt ereje, pedig látszott, hogy a pálya igencsak leharcolta őket. 

Szurkoltam forestnek és zsebibabának, és összetalálkoztam pár Futóbolond ismerőssel is. Jó kis nap volt úgy az egész :o)

Ha legközelebb mennék, néhány dolgora jobban felkészülnék: megnézném, mennyi szint és hány km van még a ponttól a bringapálya végéig; megnézném, melyik futam milyen rajtszámokkal indul, hogy meg tudjam mondani az érdeklődőknek, hanyadik helyen tekernek éppen; vinnék alapvető bringaszerelő szerszámokat meg egy pumpát; és persze nem felejteném otthon a pótelemeket a fényképezőgéphez..

Amíg bírta a gép, addig fotóztunk is, így született ez a 40 kép, amit a galériában láthattok.