A mai napom egész jól sikeredett, leszámítva néhány apróságot, de gondoltam nektek is kedvet csinálok egy kis merüléshez. Hihetetlen de nekem nagyon tetszik az Edzésonline chat. Gratula az alkotóinak!
2009.01.12---Hétfő
Reggel korán 05:58
Érkezünk a The Poolba, egészen pontosan a női öltözőbe, hogy mihamarabb magunkra ölthessük a teljes harci díszt, amiben kergetnifogjuk a cápákat, feltéve, ha lesznek. Odakint dermesztő hideg van, hiába, tél tábornok épp Magyarországon állomásozik. Egy jól sikerült hajnali zuhany, aztán a nagy találkozás, majd csobbanunk. Gyanítom kedvenc edzőnk ma sem adja alább. Minimum 600 gyorssal melegítünk.
Így legyen szerencsém máskor is! Hihetetlen egy ember. 06:00 előtt képes mosolyogni. Vidám és jókedvű. De hát ezért is szertjük. a többi jó tulajdonságát most nem említeném meg, hátha 1* majd véletlenül olvassa az írásomat. Még a végén elpirul 600 gyors--ahogy megálmodtam tegnap este.
Minden csaj lesi a kedvenc trénerünk szavait, közben a srácok 1 kivétellel még az öltözőben készülődnek. Szépen sorban állunk, rajtjelre várva, hogy mikor felhangzik az a bizonyos Ééés HopppP, azonnal medencébe vethessük magunkat. Szerencsére ma nem kötelező a fejessel indulás. De jó lenne 1 Újabb IFP mutatvány szemtanúja lenni, viszont az elmúlt hónapok alatt olyannyira szokásommá vált a fejessel rajtolás, hogy el sem bírnám képzelni, hogy mást csináljak az indulásnál. Kezek elöl a fül mellett, fej lehajt, nagy levegő, és elrugaszkodom. Hihetetlen, de emlékszem, ahogyan repülök, mielőtt vizet fognék. Asszem ezt hívják szabadesésnek. Hirtelen hideget érzek magam körül. Jó reggelt, edzés van, mondom magamnak, és tempózom az előttel haladó lábvizén. Aggodalomra semmi ok, csak az 1. 50 méter hideg! Megkaptuk utasításba, hogy melegítés közben is bukózzunk minden egyes falnál. De jó! Azt én olyan nagyon szeretem. Előttem haladó társam lábvizén húz magával, tehát nem fogok már az elején teljesen kifáradni.
Ellenben nem irigylem az engem követőket. Ugyanaz a véleményem, mint Javier Gomez Világbajnok Triatlonistának; Az én lábvizemen aztán tényleg ne ússzon senki!!! 75 méternél járunk, s hopp egy gyors bukfenc. Ezt követően kitekintek bal oldalra, s látom amint az üldözőboly már köbö jó 15 méter hátrányban van. Mese nincs, továbbra is tapadok az előttem lévő lábvizére. Engem ne rázzon le olyan egyszerűen, pláne hogy még fiatalabb is nálam! 100-az fordulónál ki szerencsével meg is előzhettem volna, de azt majd a versenyen. Addig pedig vezessen csak fel nekem! Tovább, tovább, mert még 500 visszavan, s nem célszerű megállni, mert akkor véletlen baleset következhet be. Tempó tempó, de mi ez a jéghideg klíma??? Fázik a hátam. Vajon honnét jön rám a hideg? Valaki nyitva felejtette az egyik ablakot. Ilyenkor télen nem a legcélszerűbb megoldás. Mert még a végén lebetegszik a mester és magunkra maradunk.
Sorakozó, szépen sorban várunk gyors technikára. Következik a már jól ismert alkaros oldalérintéses gyors. Magas könyökkel, 2-es levegővel és erős lábtempóval. Ez sima ügy. Pláne az elején. Máris indul a sor eleje, Marcival az élen. Nagy levegő, Ééés HoppPP! Pörög a láb, mint a propeller, kart szépen hosszan előre végigtol. Igen kellemes, leszámítva a víz ellenállását! Csak le ne maradjak, mert akkor bedarál a tömeg. Lábtempó, lábtempó, láb...., huh! Közben pedig abban reménykedtem, senki nem fog beteríteni oxigénfelvétel közepette. Fordulok, s picit jobban kiemelem a fejem, vajon mit csinál a tréner ilyenkor. Elárulom. A bal könyökét emelgeti rendületlenül. Hát akkor itt ma valakinek nem a legtökéletesebb a karmunkája. Jobb lesz, ha Erzsébet is kicsit jobban odafigyel, nehogy megállítson egy ilyen apróság miatt. Közeledem a rajtkőhöz, majd ismét feltekintek a mesteredzőre. Továbbra is magas könyékkel sétálgat a pálya szélén. Vajon kinek szól a mutatvány???
200 után megint 200 jön, ámde 200 alkaros kivárásos gyors technika. Itt számolunk 3-ig 2-es levegővétel közepette. Matekosok előnyben! Kéne valahonnét leakasztan egy erős lábat, mert az enyémből már kifogyot a Duracell. Miközben pedig kivárok, félő, hogy engem is utolér a sor eleje. Mindjárt 25-ös bukó. Hátratekintek, sehol seni, tiszta a levegő, nyugodtan fordulhatok anélkül, h. félre kéne húzódnom. Szuper! Majd egy jól sikerült elrugaszkodás, valami olyasmi, mint amilyet Eamonn Sullivan produkált a világcsúcs megdöntésének alkalmával. Aztán jöhetnek a delfinek. Vagyis egyedül kell delfineznem, mert sajna ma sem hozott senki nekem ilyen okos és szép vizi állatokat. Haladok az 50 felé. (még csak 25-nél járok :)Lassan de biztosan. Mintha most nagyon követne valaki. Érzem, hogy hullámzika közeg a hátam mögött. Vajonkit kellene elengednem? 2 pillanattal a forduló előtt hátrafordultam, de még mindíg senki nem volt lőtávolon belül. Ezek szerint rosszul éreztem, hogy követnek. Aggodalomra semmi ok, úszom tovább.
Szép kék minden , előnyöm változatlan, bár mintha kissé csökkent volna, de nem vészes, maradt még elég a feladat végéig. Úszhatom a saját tempómat. Hú de királyság!!! 75-nél már nem szükséges hátafordulni, elég lesz 100-nál. Gondoltam magamban, és áttértem a bal oldalra, 2 méterrel a fal előtt. Ugyanis aki nem szabályosan fordul, tehát mondjuk jobb oldalon bukózi, vagy feltartja a sort, az edzés végén minden egyes ilyen alkalomért 20 fekvőtámasz "jutalmat" kap. 1 edzés alkalmával simán összeszedhetnék akár 4-500 fekvőre valót is. Balra ki, fej lehajt, és bukfenc. Edzéseim egyik legizgalmasabb fordulói között fogom nyilvántartani. Túl voltam a forduláson, s próbáltam volna kidelfinezni belőle, mikor éreztem, amint egyik edzőtársammal szinte kishíjján ütköztünk. Lényeg, hogy jobbnak láttam, ha félig oldalt, félig hát delfin mozgással átsiklom alatta. Szép látvány volt. Ő pedig laza könnyed mozdulattal áthalad fölöttem. Kicsit tovább maradok víz alatt. így nem lesz gond. Izgalmas helyzet volt, de jól megoldottuk. Aztán vettem észre, hogy Marcihoz volt szerencsém testközelből. Bocsika, de ilyen nem 1* fordul elő bárkivel. Kellemest a hasznossal összekötve, beálltam mögé tempózni. Igaz nem vagyok biztos abban, h. végig bírom a tempóját, ellenben, a lábvizére igényt tartok. Még Zserebét kivár, addig ő folyamatosan termeli az oxigént, tehát szinte el sem kell fordítanom a fejem. És talán akkor be sem fognak teríteni. Ez igazán rendes tőle. Gondoskodok az oxigénellátásomról. Köszönet érte!
Volt egy érdekes feladat, amit legszívesebben kihagytam volna a repertoáromból, ámbár kedvenc edzőnk nem preferálta túlságosan. Gyors lábtempó deszkával.
--De erős lábtempó legyen ám! Nagyon erős!
Mondtam neki, ha nem bírom, akkor átköltözöm a 4-es pályára, mert a világért sem szeretném feltartani a sort. Tegyünk egy próbát, meddig bírok együtt haladni a többiekkel. Rajtoltunk is egymás után. Sírni tudtam volna, mert 10 méter után látványosan távolodott el előlem mindenki, a mögöttem haladó pedig kezdte harapdálni a bokámat. Ezt az edzésirányító is észrevette, és 20 méter megtétele után javasolta a 4-es pálya használatát. Na végre! 10* 50 lábtempó. Mi lenne, ha nem karból oldanám meg a gyorsot, és még erős láb is társulna hozzá? Talán Európe-Csúcs??? Inkább 4*100 pillangó, vagy fordított vegyes, csak ezt neee!!! Levettem a szemüvegem, mert az ilyenkor tök fölösleges, s figyeltem hogy csinálnak a jobbak. Marci ment elöl, de valami hihetetlen sebességgel. Annyi esélyem volt hozzá képest, mint Laure Manaudounak 400 vegyesen Michael Phelpssel szemben. Legközelebb uszonyt növesztek a lábamra.
Gondoltam közben Egerszegi Krisztinára, és hogy mit kíván a magyar nemzet. Somlóit rántotthússal, tejfölös uborkasalátával! na és ebből 10*50 méter minimális pihenővel. Még az is csoda, hogy közben nem kell megállnom. Czene Attila nem használta ennyit a lábait még eljutott a Szombat Esti Láz trófeájának hazacipeléséig. Még azok is simán lehagynak, akiket különben simán leverek. Azta, de erős kartempóm lehet. Nade kérem tisztelettel, én mellúszónak születtem!
Levezetés szerencsére laza 400 gyors. Akkor most tiltakozni fogok. Karból végigúszom az egészet, minimális csípőmozgással. Közben pedig élvezem a siklást, és hogy száguldhatok a vízben.
2009.01.09--Péntek
Reggel 07:05
A szilveszteri Trombitálástól kissé berekedtem, ezért inkább írásban számolok be klóros vízben történő mozgássorozatomról. Magamról elöljáróban csak annyit, hogy már kb 2 napja q*ra fáj a vállam, sírni tudnék annyira. Továbbá hiányzik a beiglipusztító amatőr triatlonistám és kicsit régen /nem/ adott életjelet magáról, pedig jobban tenné!!!
Kicsit sem volt nehéz felkelni, mivel egész éjszaka 1 percet sem aludtam. szal így kialvatlanul még izgalmasabb lesz a víz alatti műveletek végrehajtása.
Kint olyan rettentő hideg van, ráadásul szél is fúj. PFÚÚJ! Még elértem a The Pool bejáratát, rendesen szétfagytam. Szegény kedvenc edzőm. Nem biztos, hogy egy hóembernek szeretne edzést tartani. Vagy 2-nek:) Beértem az öltözőben, ahol a csapat egyik fele már pakolt, nekem pedig csak most jön még a száguldozás oda-vissza. Gyorsan kéne öltözni, de még ilyenkor nem vagyok magamnál teljesen, úgyhogy kicsit hanyagoljuk most a sebességet. Egy laza zuhany, nade milyen legyen?? Hideg, vagy langyos?? Kék a meleg-piros a hideg vizes csap. Szuper! Április elseje meg majd péntek 13-ra esik:)
Idén 2* beléptem a függöny mögé, vagyis a kűzdőtérre. Celeb vagyok, de ha kérhetem most ne mentsen meg senki! Jó kedvem van, függetlenül az ideérkezésem viszontagságosságától. Kedvenc Trénerem épp megbeszéli az idei évre vonatkozó nyerő taktikát 2 kollégával, de amint észreveszi a kicsi sárga sapkámat, már messziről mosolyog, mint aki most készül átvenni a világbajnoki trófeát. Persze ez csak a látszat. Akik régebb óta olvassátok a Blogomat, ismeritek már az ilyen szitukat. tehát ez röviden annyit takar, hogy nem egy sima 400 és nem is 200 gyors lesz a bemelegítő. ez már gyanús, ha egy edző ilyen szépen mosolyog, pláne a nap elején. Vagy talán én nem tértem még magamhoz?
Nem kérdezek semmit, elég egy köszönés, meg egy kedves mosoly. Tudom hogy tudja, hogy tudom megint kitalált valamit, és nem úszom meg 200 gyorssal. 400+200=600gyors. Ez lesz a bemelegítés. Végülis, nekem megfelel. Pillangó megúszva. Következik a legveszedelmesebb rész. Startfejessel a vízbe. Sajnos nem lehet IFP-zni. Pedig olyan frankó vizimutatvánnyal készültem ám. Azt vegye valaki idejóra!!! Csobbantam. Húúúúú Basszus, de r*dt hideg a víz. Mindjárt belefagyok. Nincs mese, menni kell, ahogy csak lehet, mert kerget a fagyhalál. Lehet a kialvatlanságom okozza, bár a medence partján sem fognak megfőni az ott szolgálatot teljesítők. 2-en vagyunk jelen, egyik csapattársammal, ő birtokolja az 5-öst, nekem marad a jó öreg 4-es pálya. Ahogy haladok előre közben folyamatosan át-át tekintek a mellettem tempózó társamra. Olyan szépen úszik. És milyen gyorsan!!! De jó lenne vele tartani! Megpróbálok csatlakozni hozzá, suhanni, ahogyan a szél süvít a fák között. Az az igazi mikor, látszólag alig tempózok, közben pedig pokoli sebességgel száguldok előre. Elméletileg sokkal gyorsabban úszik nálam, de most végig ott vagyok mellette, közben figyelek, nehogy 1 kóbor fal lefejeljen. Érzem, következik a bukfenc, majd elrugaszkodunk, szinte egyszerre, mint a szinkronúszó válogatot. Kicsit erősebben tempózom, nehogy lehagyjon, bár tudom jól csak bemelegítek. Nehogy elkapjon a HÉV, mert a végén még télleg képes leszek túlzásokba esni. Picit visszaveszek a tempóból, kb 200 környékén, és figyelem amint edzőpartnerem szép lassan elhúz mellettem. Mindenesetre nagyon jó hogy ő most itt van. Majd később leírom miért.
Utolsó 25-re fordulok, s már egyáltalán nem azon gondolkozom, milyen higeg közegben mozgok, sokkal inkább, hogy mennyire forró lesz itt a levegő, mire penzumom végére érek. Szép nyugisan haladok a fal irányába, ahonnét elindultam. Körbenézek, látom másik triatlonista már konzultál azzal az emberrel, akinek minden szava aranyat ér. Őt úgy hívják: Kedvenc Edző!!! Jobb kézzel rácsúszom a falra, most lássuk a jegesmedvét! Vagy inkább a vizimacit! Megkapaszkodom a rajtkőnél, szemüveget levesz, megigazít, skíváncsi szemekkel feltekintek a mesterre. Szép látvány, mert nagyon mosolyog ésén akkor nagyon tudok örülni neki. Le merném fogadni, hogy megintvalami lábtempó félével fog meglepni, vagy legalábbisolyasmi gyakot talált ki már megint, amihez nélkülözhetetlen 2 erős láb. Deszkát nem látok nála. (Még nem) Ez jó jel.
1400 gyors technika következik. Hurráááá!!!!!! Felolvasta nekem papírról, nade még nagyon reggel van, pláne nemalvás után még nagyon tegnap, ezért ha megakadok valahol, akkor majd újra elmondja. Az lesz a legpraktikusabb. Mondjuk 2*200-ként. Inkább, minthogy megállítson, mert;
--Ájjá meg, nem ez volt a feladat! ezt elkerülendő, megkíméljük egymást az ilyen felesleges állásidőtől. 200 alkaros oldalérintéses gyorson indulok, majd 200 alkaros kivárásos gyors, aztán megint konzultálunk 1-et! Fonto, hogy technikázás közben minden 2. kartempóra vegyek levegőt. Tehát odafelé ablak, visszafelé szintén ablak irányba fordulok. Tolom előre a kezem, alkar víz alatt, könyék szép magasan. Látom a medence alján azt a sötétkék csíkot, majd elfordítom a fejem jobbra, mert abból az irányból szűrődik be a fény. Nagy levegő, aztán technikázom tovább. Lábtempó, láb, láb láb... mondogatom magamnak. 25-ig no problem, aztán, mintha egyre inkább megkövesednének a végtagjaim. Pörögjön a láb, erősebben. Ami tőlem telik megteszem, nade pont ma várnak tőlem csodát? Majd a versenyen megmutatom, ha eljutok odáig. Közben folyamatosan koncentrálok, hogy minden technikai elemet jó kivitelezhessek. Próbálja utánnam csinálni valaki 24 óra ébrenélt után. Fogalmam sincs milyen nap lehet ma, csak azt mondja meg nekem valaki, hogy fogom én ezt túlélni. És akkor ez még olyan kímélő üzemmód.
Következik a 200 alkaros kivárásos gyors. 1, 2, 3 és húz, könyök magasan...stb, stb. 2-es levegővel 3-ig számolva... Erre szokta mondani trénerünk, hogy fejben kell erősnek lenni. Igen, hiszen sokan már menet közben feladnák. Ehhez jó matek kell, meg komoly elszántság és kitartás. S ami a legfontosabb. Szerelem. Mert anélkül nem megy. Úszom , s közben várom már a fordulót, mint a Messiást! Nem áll fönn egy esetleges falnak csapódás esélye, mert a tempóm nem tartozik a világcsúcsra veszélyes lehetőségek közé. Értem, ahogy egyre nagyobb lesz a forróság, forgalom szinte sehol. Enyém az egész 4-es. Hú ez nagyon pálya! 5-ösösn a másik Proformos, tanítvány. ehhez könnyen hozzá tudnék szokni. Szerintem itt ma nem én vagyok az egyetlen aki kivárásos gyorson teljesít szolgálatot. Vannak akik kivárják még megüresedik a 2 legtutibb Line! Már csak 1000 méter technika, ezt győzze kivárni az ember fia/lánya!!
És akkor jön a mi is következik!?-- 400 méter sima 1 karos oldalárintéses kivárásos. 200 egyik kézzel, aztán csere. Edzőtárs pillangón teljesít szolgálatot. De jó lesz most nekem. Akkor most kanyarodnék vissza a fentebb említett témámhoz. 2-en vagyunk, s ez azért tud ennyire tuti feelinget adni, mert amíg én kűzdök az elemekkel, láthatom, amint más is szenved. Bár ezt inkább kölcsönös motivációnak nevezném. És mindketten nagyon happyk vagyunk, hogy nem a másik penzuma jutott nekünk. Jobb kéz elől stabilan, ballal lapátolok, mint aki otthon felejtette az evezőjét. És nagyon nem úgy, mintha orrba készülnék vágni azt aki kitalálta. Bal kezem totál el fog fáradni, jobb meg elzsibbad, így sokkal érdekesebb lesz a csere. Meg kell hagyni, kolléga úr igen technikásan pillézik. Persze amilyen kedves és nagylelkű, rögvest átküldi nekem azokat a hatalmas hullámokat, amiért én őt annyira nagyon de nagyon tudom szeretni. Pláne mikor oxigén reményében fordítom el a fejem és H2O-t kapok. Ő halad mint a Flex Pekingben, én pedig próbálom tartani az egyensúlyomat, ahogyan Jack Sparrow kapitány.
Megcserélem az elöl lévő kezemet. Huh most aztán segítsen valaki. Kicsit nehezebb lesz egyensúlyozni, és fogytán a lábtempó. Valaki hozzon utánpótlást!! Oldalra nézek, s látom a konkurencia épp konzultál. Közben pedig abszolut együttérez velem. Remélem! Leszünk mi még pályatársak a közeljövőben. Szépen tud mosolyogni anyi biztos. Hajrá Hajrá! Ugye milyen felemelő érzés medence partjáról lesni mikor a másik gyakorlatozik?!
400 levezetés. Hihetetlen, de ők 2-en még mindíg konzultálnak. Biztos jól kielemzik a technikámat, remélem hétfőre kitalálnak nekem valami olyan jót edzésmódszert, amivel megnyerhetem 2009-ben a Római WB-n a 400 női gyorsúszás aranyérmét.