A mai napom egész jól sikeredett, leszámítva néhány apróságot, de gondoltam nektek is kedvet csinálok egy kis merüléshez. Hihetetlen de nekem nagyon tetszik az Edzésonline chat. Gratula az alkotóinak!
2009.01.12---Hétfő
Reggel korán 05:58
Érkezünk a The Poolba, egészen pontosan a női öltözőbe, hogy mihamarabb magunkra ölthessük a teljes harci díszt, amiben kergetnifogjuk a cápákat, feltéve, ha lesznek. Odakint dermesztő hideg van, hiába, tél tábornok épp Magyarországon állomásozik. Egy jól sikerült hajnali zuhany, aztán a nagy találkozás, majd csobbanunk. Gyanítom kedvenc edzőnk ma sem adja alább. Minimum 600 gyorssal melegítünk.
Így legyen szerencsém máskor is! Hihetetlen egy ember. 06:00 előtt képes mosolyogni. Vidám és jókedvű. De hát ezért is szertjük. a többi jó tulajdonságát most nem említeném meg, hátha 1* majd véletlenül olvassa az írásomat. Még a végén elpirul 600 gyors--ahogy megálmodtam tegnap este.
Minden csaj lesi a kedvenc trénerünk szavait, közben a srácok 1 kivétellel még az öltözőben készülődnek. Szépen sorban állunk, rajtjelre várva, hogy mikor felhangzik az a bizonyos Ééés HopppP, azonnal medencébe vethessük magunkat. Szerencsére ma nem kötelező a fejessel indulás. De jó lenne 1 Újabb IFP mutatvány szemtanúja lenni, viszont az elmúlt hónapok alatt olyannyira szokásommá vált a fejessel rajtolás, hogy el sem bírnám képzelni, hogy mást csináljak az indulásnál. Kezek elöl a fül mellett, fej lehajt, nagy levegő, és elrugaszkodom. Hihetetlen, de emlékszem, ahogyan repülök, mielőtt vizet fognék. Asszem ezt hívják szabadesésnek. Hirtelen hideget érzek magam körül. Jó reggelt, edzés van, mondom magamnak, és tempózom az előttel haladó lábvizén. Aggodalomra semmi ok, csak az 1. 50 méter hideg! Megkaptuk utasításba, hogy melegítés közben is bukózzunk minden egyes falnál. De jó! Azt én olyan nagyon szeretem. Előttem haladó társam lábvizén húz magával, tehát nem fogok már az elején teljesen kifáradni.
Ellenben nem irigylem az engem követőket. Ugyanaz a véleményem, mint Javier Gomez Világbajnok Triatlonistának; Az én lábvizemen aztán tényleg ne ússzon senki!!! 75 méternél járunk, s hopp egy gyors bukfenc. Ezt követően kitekintek bal oldalra, s látom amint az üldözőboly már köbö jó 15 méter hátrányban van. Mese nincs, továbbra is tapadok az előttem lévő lábvizére. Engem ne rázzon le olyan egyszerűen, pláne hogy még fiatalabb is nálam! 100-az fordulónál ki szerencsével meg is előzhettem volna, de azt majd a versenyen. Addig pedig vezessen csak fel nekem! Tovább, tovább, mert még 500 visszavan, s nem célszerű megállni, mert akkor véletlen baleset következhet be. Tempó tempó, de mi ez a jéghideg klíma??? Fázik a hátam. Vajon honnét jön rám a hideg? Valaki nyitva felejtette az egyik ablakot. Ilyenkor télen nem a legcélszerűbb megoldás. Mert még a végén lebetegszik a mester és magunkra maradunk.
Sorakozó, szépen sorban várunk gyors technikára. Következik a már jól ismert alkaros oldalérintéses gyors. Magas könyökkel, 2-es levegővel és erős lábtempóval. Ez sima ügy. Pláne az elején. Máris indul a sor eleje, Marcival az élen. Nagy levegő, Ééés HoppPP! Pörög a láb, mint a propeller, kart szépen hosszan előre végigtol. Igen kellemes, leszámítva a víz ellenállását! Csak le ne maradjak, mert akkor bedarál a tömeg. Lábtempó, lábtempó, láb...., huh! Közben pedig abban reménykedtem, senki nem fog beteríteni oxigénfelvétel közepette. Fordulok, s picit jobban kiemelem a fejem, vajon mit csinál a tréner ilyenkor. Elárulom. A bal könyökét emelgeti rendületlenül. Hát akkor itt ma valakinek nem a legtökéletesebb a karmunkája. Jobb lesz, ha Erzsébet is kicsit jobban odafigyel, nehogy megállítson egy ilyen apróság miatt. Közeledem a rajtkőhöz, majd ismét feltekintek a mesteredzőre. Továbbra is magas könyékkel sétálgat a pálya szélén. Vajon kinek szól a mutatvány???
200 után megint 200 jön, ámde 200 alkaros kivárásos gyors technika. Itt számolunk 3-ig 2-es levegővétel közepette. Matekosok előnyben! Kéne valahonnét leakasztan egy erős lábat, mert az enyémből már kifogyot a Duracell. Miközben pedig kivárok, félő, hogy engem is utolér a sor eleje. Mindjárt 25-ös bukó. Hátratekintek, sehol seni, tiszta a levegő, nyugodtan fordulhatok anélkül, h. félre kéne húzódnom. Szuper! Majd egy jól sikerült elrugaszkodás, valami olyasmi, mint amilyet Eamonn Sullivan produkált a világcsúcs megdöntésének alkalmával. Aztán jöhetnek a delfinek. Vagyis egyedül kell delfineznem, mert sajna ma sem hozott senki nekem ilyen okos és szép vizi állatokat. Haladok az 50 felé. (még csak 25-nél járok :)Lassan de biztosan. Mintha most nagyon követne valaki. Érzem, hogy hullámzika közeg a hátam mögött. Vajonkit kellene elengednem? 2 pillanattal a forduló előtt hátrafordultam, de még mindíg senki nem volt lőtávolon belül. Ezek szerint rosszul éreztem, hogy követnek. Aggodalomra semmi ok, úszom tovább.
Szép kék minden , előnyöm változatlan, bár mintha kissé csökkent volna, de nem vészes, maradt még elég a feladat végéig. Úszhatom a saját tempómat. Hú de királyság!!! 75-nél már nem szükséges hátafordulni, elég lesz 100-nál. Gondoltam magamban, és áttértem a bal oldalra, 2 méterrel a fal előtt. Ugyanis aki nem szabályosan fordul, tehát mondjuk jobb oldalon bukózi, vagy feltartja a sort, az edzés végén minden egyes ilyen alkalomért 20 fekvőtámasz "jutalmat" kap. 1 edzés alkalmával simán összeszedhetnék akár 4-500 fekvőre valót is. Balra ki, fej lehajt, és bukfenc. Edzéseim egyik legizgalmasabb fordulói között fogom nyilvántartani. Túl voltam a forduláson, s próbáltam volna kidelfinezni belőle, mikor éreztem, amint egyik edzőtársammal szinte kishíjján ütköztünk. Lényeg, hogy jobbnak láttam, ha félig oldalt, félig hát delfin mozgással átsiklom alatta. Szép látvány volt. Ő pedig laza könnyed mozdulattal áthalad fölöttem. Kicsit tovább maradok víz alatt. így nem lesz gond. Izgalmas helyzet volt, de jól megoldottuk. Aztán vettem észre, hogy Marcihoz volt szerencsém testközelből. Bocsika, de ilyen nem 1* fordul elő bárkivel. Kellemest a hasznossal összekötve, beálltam mögé tempózni. Igaz nem vagyok biztos abban, h. végig bírom a tempóját, ellenben, a lábvizére igényt tartok. Még Zserebét kivár, addig ő folyamatosan termeli az oxigént, tehát szinte el sem kell fordítanom a fejem. És talán akkor be sem fognak teríteni. Ez igazán rendes tőle. Gondoskodok az oxigénellátásomról. Köszönet érte!
Volt egy érdekes feladat, amit legszívesebben kihagytam volna a repertoáromból, ámbár kedvenc edzőnk nem preferálta túlságosan. Gyors lábtempó deszkával.
--De erős lábtempó legyen ám! Nagyon erős!
Mondtam neki, ha nem bírom, akkor átköltözöm a 4-es pályára, mert a világért sem szeretném feltartani a sort. Tegyünk egy próbát, meddig bírok együtt haladni a többiekkel. Rajtoltunk is egymás után. Sírni tudtam volna, mert 10 méter után látványosan távolodott el előlem mindenki, a mögöttem haladó pedig kezdte harapdálni a bokámat. Ezt az edzésirányító is észrevette, és 20 méter megtétele után javasolta a 4-es pálya használatát. Na végre! 10* 50 lábtempó. Mi lenne, ha nem karból oldanám meg a gyorsot, és még erős láb is társulna hozzá? Talán Európe-Csúcs??? Inkább 4*100 pillangó, vagy fordított vegyes, csak ezt neee!!! Levettem a szemüvegem, mert az ilyenkor tök fölösleges, s figyeltem hogy csinálnak a jobbak. Marci ment elöl, de valami hihetetlen sebességgel. Annyi esélyem volt hozzá képest, mint Laure Manaudounak 400 vegyesen Michael Phelpssel szemben. Legközelebb uszonyt növesztek a lábamra.
Gondoltam közben Egerszegi Krisztinára, és hogy mit kíván a magyar nemzet. Somlóit rántotthússal, tejfölös uborkasalátával! na és ebből 10*50 méter minimális pihenővel. Még az is csoda, hogy közben nem kell megállnom. Czene Attila nem használta ennyit a lábait még eljutott a Szombat Esti Láz trófeájának hazacipeléséig. Még azok is simán lehagynak, akiket különben simán leverek. Azta, de erős kartempóm lehet. Nade kérem tisztelettel, én mellúszónak születtem!
Levezetés szerencsére laza 400 gyors. Akkor most tiltakozni fogok. Karból végigúszom az egészet, minimális csípőmozgással. Közben pedig élvezem a siklást, és hogy száguldhatok a vízben.