Sziasztok!
Megint itt vagyok! van egy jó hírem, ill több is, de most az 1. vel kezdem mindjárt a legelején. Legtöbbször az úszásé volt a főszerep, mostantól viszont KÖZKÍVÁNATRA lesz elég futós blog is, csak győzzétek átélni velem együtt a hihetetlen izgalmakat.
2008.11.22--Szombat
Délelőtt 10:24
Szikrázó, vagy sokkal inkább verőfényes hóesésre ébredtünk. o C fok hőmérséklettel. Holnapra 2* ilyen hideget mondanak. Akkor vajon hány fok lesz?? 
Teganpi megbeszéltek szerint ma 5 egész kilóméter vár rám! Az ha jól számolok, az én saját tempómban 1/2 órába bőven belefér 1 órás merülés előtt. Lepakoltam a The Pool öltözőszekrényébe, és futónak álcáztam magam, hátha nem ismernek fel. Úszódressz rajtam van, attól nincs kedvem megszabadulni, inkább ráöltözöm póló+ hosszúujjú, alura hosszúnaci, zokni+ futócipő. A piros Asics Gel-DS Trainer 13 még mindíg nem érkezett meg:(
Gyorsan kerítek egy tükröt. Remélem ez a fajta igazat mond. Meg is kérdem tőle; Ki a legszebb ma a pályán? 
Közben összefutottam 2 csapattársammal, ők már teljesítették a jóval hosszabb távjukat, kb 3* annyit, s most készülnek csobbanni. Majd gondolunk egymásra oxigénhasznosítás közepette.
Nincs más hátra, mint előre, irány fel a pályára! Időjárás szokás szerint tök barátságtalan, csípős hideg székl fúj. PFÚÚJ!! 
Legalább nem havazik. Gondoltam 1 kör sétával melegítek, de ilyen fagyban lehetségtelen. 17 egész teljes kör. Még belegondolni is rengeteg. Hogy mi motiválna éppen engem a legjobban? Ha itt lenne velem minimum 1 edzőtárs, lényegtelen hogy fut. Amilyen nagy "szerencsém" nekem van, annyian vannak itt fenn rajtam kívül, mint Jimmy koncerten a BS-ben.
Nahát ezt a tumultust!! Kevésbé fenyeget annak veszélye, h. itt fogoom felejteni legszebb stopperemet, ugyanis a kezemen van. És ha netalántán nem fordulhatna elő, visszajönnék érte, senki sem várna tőlem 20 fekvőtámaszt.
Fujdogál a hideg szelecske, tehát jobban járok 1 hajösszekötéssel. Zokni igazítás, cipőfűzőt rendesen bekötni, nehogy meg kelljen álli miatt menet közben, mint Fadd-Domborin, mert 2. újraindulásom meglehetősen fájdalmasra sikeredett. Szeretnék olyan szerencsés helyzetben lenni, mint Vörös Zsuzsanna Olimpiai bajnok 5tusázó, aki kikötődött cipőfűzővel futotta végig Budakalászon az utolsó km-et, úgy is nyerni tudott. Utolsó simítások, minden ok. Apropó! Most jelentették be, hogy az öttusában összekombinálják a futást a lövészettel és ez lesz a végén. A magyarok nem örülnek neki és nem is támogatják. Nem tudom ki találta ki, de annak beiktatnék a napirendjébe 1-1 ironman távot.
Átlag tempóban kezdek, sőt már látom is a rajtvonalat, alig 20 méternyire előttem. Amint áthaladok rajta, indítom a stopperemet. De jó lenne végre már piros Asicsben! Fokozatosan gyorsulok, mint mikor repülőzni szoktunk az edzések alkalmával, annyi minimális különbséggel, hogy most nem szándékozom mindjárt az 1. 200-on elérni a végsebességemet. Az ún. Final Lap lesz majd Erzsébet repülő köre.
Startvonal közeledik, közeledik, közeledik, ééééés hopp... Túllépem, stpper IN-DUL!! Olynan ez leginkább, mint mikor az 1. Forma-1-es pilóta szombaton megkezdi az időmérő edzést. Nade sehol egy FIRST LAP OUT of PIT kiírás. Kénytelen leszek beérni reklámtáblákkal. Leszek én még nem egyedül!! Tipikus őszi táj, lombhullatók vesznek körül szép színesek és szélcsendhiány van. Persze most tud fújni, nade akor nyáron miért nem volt képes?? 
Jobb lett volna egy forró nyári napon. Kisebb gond, ha picit hűvös a levegő, mintha nem lenne benne elég oxigén. Különben is, jobb ha nem panaszkodom, víz alatt úgysem kaphatok ennyit. Itt most jut belőle bőven mindenkinek.
Pörgetem a lábam, magas térd + sarokemeléssel futok, előrefelé tekintek. Bele a távoli jövőbe. Idővel jó lesz ez, bár van még mit csiszolgatni a mozgáskoordináción. Jó sok futóiskola, lépcsőzés, nyújtááááás + hasonló finomságok. Ebééd!! Hamarosan itt az 1. kör vége. Lessünk 1 részidőt! 1:40-en belüli. Én mondom ez Óriási! 300 métert a Team erősebbik fele kb: 45 és 50 mp alatt futja 1 kör sprintben. Tehát egy kis sportos matekkal: 50+5=1:40 Csak el ne fáradjak a végére. Fizikailag a száguldozás, agyilag a matek...
2. kör következik. Tempó és a szélirány változatlan. Nem árt fokozottan odafigyelni a légzéstechnikára: orron beszív, szájon kifúj! Ellenkező esetben kinézhet 1 kisebfajta torokgyuszi! 
Pörgetem mind 2 lábamat. Hú a mindenit neki, így sokkal könnyebben és gyorsabban haladok. Főleg ha még rendesen előre is mernék dölni. Csak nehogy videóra vegye ezt nekem valaki. Kedvenc edzőmtől már ígéretet kaptam rá. Felveszi nekem a legjobb futót + engem majd pedig összehasonlítjuk + kielemezzük 2-nk technikája közötti különbségeket.: JáááJJ!!! Akkor inkább 50 fekvőtámasz 15 kilóméter futás és 3*100 pille varia! Fejben továbbra is erős vagyok, tudom mindez elengedhetetlen a fejlődéshez. Sőt, ha jobban belegondolok akkor annyira szuper h. még bőven tudok fejlődni. Ez újabb erőt ad a 3. körre. Fehér vonalat átlép, már nem egész 15 köröcske. Lehet, jobb ha nem erre koncentrálok, mert ez a tudat megöli a lelkemet. mennyivel sokkal szebb arra gondolni, hogy 1 Triatlon verseny uccsó 4 kilóméterén vagyok. Úszás+ bringa már letudva. Bár nem vagyok benne 100%-ig biztos. Ilyesmit mégsem képzelhetek el magamnak, mert amilyen hihetetlen dolgok történnek velem mostanában, a végén még képes leszek olyannyira elfáradni ebben az 5-ösben, mintha télleg sportoltam volna előtte.
4. kör. Futok, mint akit kerget az edzője, pedig nem hajt a tartár! Picit szúr az oldalam, semmi gond, lesz ez még így se! Kitekintek jobbra, s látom a botanikus kert irányából érkezik 1 család pici lányukkal. Majd egyszer ő is iyen elszánt triatlonista lesz. Ilyen lelkes amatőr. Mondjuk úgy 10 év múlva. Végülis nem lehet elég korán kezdeni! Érzem a hideget, remélem nem azért van, mert mégsem melegedtem be egészen. Szembe szél. Haj szál. Hosszú hajam kobog a szélben. Ha meg nem kötöm össze, akkor úgy nézek ki, mint a póniló. Zabot nem kérek!!! Inkább az orrom és a füleim fáznak. Gyorsítani kéne, max ha nagyon nem ok, hát Istenem, majd visszaveszek picit ebből az őrületes tempóból. Száguldok tovább, az idő(M) egyre vészesebben fogy.
Mindíg gondolok valamire, kivéve mikor maxon spintelek 1 kört olyanor csak érzékelek valamit abból, ami épp történik velem. Bevillan egy fénykép, amit valamkikor nemrégiben láttam a triatlonista fotók közt. Lényeg: 1 Triatlonista van az előtérben aki fut, mögötte az üldözőboy. Ez így nem lenne annyira érdekes, ellenben az már sokkal inkább, hogy megpróbáltam felidézni azt a bizonyos futópillanatot, amiben a kép készült. Azt, hogy hogy tartja a kezét, mennyire dől előre, milyen helyzetben vannak a lábai. Asszem sikerült nekem is megvalósítani. Elég nagy léptekkel haladhat ezek szerint. Na most akkor próbáljuk megtartani ezt a tempót! Haladni azt klasszul lehet vele, sőt igen könnyed az illető mozgása kissé légies, simán alkalmas lehet a Balassagyarmati pálya fogós talaján való versenyzésre. 5. körben ezzel próbáltam meg haladni. Már nem is szúr, nem fáj, és szinte suhanok. Komolyan mondom előkeresem azt a képet, bekereteztetem és kieszem a falra. Nem is érzem hogy futok, ellenkezőleg. Halad alattam a talaj. Kipróbálnám ezt a fajta mozgást havon is. Baján majd a Sugó parton. Ott van elég homok! Egyre heveseben ver a szívem, vissza kéne venni ebből a tempóból pedig nagyon beleszerettem, csak még rá kell hajtanom kissé, hogy boldoguljak vele. szerencse, hogy nem jött ki a mester, mert ha így meglátna, ilyen pokoli tempóban, a végén még kitenne egy sebességkorlátozó táblát.
8. kör. Ha jól számolom, akkor még bőven időn beül vagyok, köszönhetően az 5.ben elkövetett stílusváltásnak. Na ehhez kéne Piros Asics! Lesz még erőm ott a végén. Valaki árulja el legyen olyan kedves, mire kell ilyenkor gondolni, mikor még 1/2 távnál sem tartok. Ha valaki tud valami tippet írja meg nekem! Akár ide, akár levélbe, akár sms-ben, tökmindegy. Előre is köszi! Fáj a hasam, sőt már nem is kicsit, hanem nagyon. Te jó ég! Komolyan mondom, most kéne abbahagyni. Itt és most. akkor az a kellemetes érzés árasztana el, mint amikor végetér a szenvedés és nem fog fájni. Sétálhatnék kedvemre, mert az közelsem ennyire megterhelő. Nade ha úgy tenék, lehet per pill. jobb lenne. A felfogásom ettől nagyban különbözik. "SOHASE VÁLASZD A JÓT, A LEGJOBB HELYETT!!!" Álljak meg, adjam fel azzal az érzéssel, h. jobb. Erre mondja egyik sporttársam: Fájdalom elmúlik, de a szenvedés megmarad! 
Végigcsinálom, már csak azért is, mert akkor is megcsinálom. Az lesz az igazi győzelem. Előjöttek a könnyeim is, és a vállamnál is szúrt valami, pedig lazán futottam. Inkább csak haladok előre, nem számolok semmit, csak előre, majdcsak vége lesz egyszer.
10. körben fokozódott az elviselhetetlenség. Inkább bemegyek a vízbe és leúszom a visszalévő 2400 métert. Akár 3800-at is. Nade épp most szerettem bele a futásba, annak ellenére, h ennyit szenvedek miatta. Az a sok süti, meg csoki + névnapi édességek, amiket elmajszlgattam. 
Kíváncsi leszek, mit ír ki a kalkulátor, mennyi kalóriám égett el. 
Ég, de nemcsak a kalória, hanem az egész szervezetem is. Szívesen csobbannék már most. Belegondolok, h. egyre közelebb kerülök ahhoz a jó érzéshez, amiért idejöttem. Mindíg 1-1 méterrel közelebb. egy kisebb fajta álom. Versenyt még sosem adtam fel, edzést már többször is (edzőm meg ne tudja)! De ez most itt nem arról szól, hogy simán edzek, hanem épp magamnak bizonyítok, sőt továbbmegyek. egy kisebb fajta álmomat váltom valóra. Megcsinálom, ha belepusztulok is.
2 kör van még vissza. Szívem szerint sprintelnék én már most, agyam viszafog, mert a végéig 600 méter visszavan. Eléglesz az utolsó 300-on. Ez azért már sokkal emberibb. Minden tiszteletem a maratonistáké, meg a félmaratonistáké. 500 van hátra. Amikor nekem Baján ezt kiabálta be egyik rajongóm, akkor kezdtem magamhoz térni. még 100 méter és elszáguldok a nézők előtt, mint Ayrton Senna a Hungaroringen. Eljön az én időm is. 150 méteren belül. Alig bírtam kivárni a 17. kört. 400 nál gyorsítani kezdtem, közben pedig imádkoztam, könyörögtem, hagyjanak nekem annyi energiát az égiek, amennyi elegendő egy álomsprintre.
Köteledek a fehér vonalhoz, na akkor most gyorsan egy világcsúcsot!! Élő közvetítés: Pörögnek a lábaim, mintha egy óriáskereket hajtanék 100-as tempóval, arcomba süvít a hideg őszi szél, előredölnék én, de nem merek, mert nem vagyok hozzászokkva ilyen top speed-hez. Félek, kicsúszik a lábam alól a talaj. Csak elém ne kerüljön senki... Rakétasebességgel suhan el mellettem a táj. Susognak a fák, mintha arról beszélnének, vajon bírja-e végig ez a versenyző. Nem érdekel bírom-e vagy sem, elszaladok a fájdalom elől. Sikerült bevenni a kanyart. még egy nagyobb balos, aztán jöhet a célegyenes. Porzik az 1-es pálya, ahogy még nem mostanában, ezt vegye föl valaki videóra!! Most most most fuss fuss fuss!!! --Mondtam magamnak. Bal kanyar teljes gázzal, gőzzel, majdnem megsülök, de győzni kell! Előre előre előre! Látom magam előtt a célvonalat, azon kívül semi mást. Behunyom a szememet és száguldok szélsebesen, testileg, lelkileg és képzeletben egyaránt...
Átszáguldottam a célvonalon, szemeket kinyit, stopper lenyom. Megállni még nem sikerült. Futok még vagy 60 métert, mire kelőképp lelassulok. Gyors pulzusmérés. Jesszusom! Ki fűtött be ennyire? Mindjártelégek. Lássuk csak mennyi az annyi! 28:09,73 tökmindegy! Amit most átéltem, senki el nem veheti tőlem. Ezt az érzést nem mostanában fogom elfelejteni. Kipirult arccal és könnyes szemekkel,( hol öröm, hol fájdalom okán) sétálok visszafelé. Ennyire még sosem szerettem futni. Szükségem van ilyen jó érzésekre, mint minden sportembernek. Kis idő és jöhet a következő cél.