2008.04.09---Szerda

Reggel 05:45

   Átlagosan fárasztó napnak indult ez is, akár a többi.  Szerencsére portás bácsika volt olyan kedves és beengedett minket, hogy ne a bejárat előtt kelljen jéggé dermedni várakozás közben.  Ennek köszönhetően  hamarabb bejutottam az öltözőbe és már  zuhany alatt ácsingóztam, mikor hallottam,  érkezik a csapat többi tagja az öltözőbe.  Jó kis langyos reggeli frissítő fürcsi, majd irány a medence 26,5 fokos vize. 

   Fejemen kicsi fekete sapim, jobb kezemben szemcsim, bal vállamon törölköző bal kezemben a frissítőm.   Harcra készen  érkeztem meg a Poolba.  Mint egy kamikaze, aki "már alig várja a bevetést"    Na az történetesen még nem voltam.  Mondanom sem kéne, úgyis kitalálnák,  ki volt az a szerencsés, aki elsőként érezett a kűzdőtérre. Naná, hogy az Erzsébet.

    Kedves úszómester úr jó kedvében volt, legalábbis azt lehetett leolvasni ábrázatáról.  Igaz nem neki kellett teljesítenie a napi penzumot.  Váltottam vele pár szót, majd rákérdeztem, nem látta-e véletlenül  kedvenc edzőnket.  Mert 8 egész perc múlva 06:00 lesz. És ha nem érkezik ide, akkor én bánatomban telesírom a medencét.  (Egyik úszótársam megjegyezte, hogy akkor könnyebb lesz úszkálni a sós vízben:)  Kezdtem kicsit hidegnek érezni a levegőt, szerintem ez betudhaó a tegnapi fáradtságnak, ezért magamra terítettem a bordó türcsimet.  Melegen tartja az izmokat még  trénerünk ideér és elmondja mit kell teljesíteni.  

    Remélem nem alkaros gyors lesz, mert ahhoz van most kedvem legkevésbé. Ezért aztán rögvest el is vetettem ezt a gondolatot és elkezdtem azért imádkozni, hogy csak 1 darabban ide érjen a mester, mert a jegesmedvék kéretőztek befelé.  05:59-et mutatott a nagyóra, már majdnem kezdtünk aggódni többiekel,  most akkor nem lesz edzés???

ATYAÚRISTEN! Jajj csak azt ne!  Márpedig ha  1* olyan nagyn korán felkeltünk és idáig eljöttünk, nem is beszélve a harci készültségünkről, akkor valamit produkálni illik.   Mert nagyon csúnyán nézne ki az a történet, hogy innét most azonnal mindenki egyszerre meglép.  Ahhoz még annyi kedvünk sincs, mint fagyos reggeleken felkelni a jó meleg ágyikóból, és kilépni a hideg utcára.  

  06:03  Még mindíg nem látni semmi edző félét, bár őt ismerve (pont én írom ezt, akinek 1 éven belül ő a 4.  De hát mit tehetek, ha egyik társam sem vállalta át tőlem a blogolást?)  olyan nincsen, hogy semmi nincs, mert akkor valami mindíg van.  Ha nem ő jön, abban az esetben küld maga helyett valakit.   De már mind itt vagyunk.  Nem bánom de jöjjön  végre valaki. Akár egy új kedvenc edző, vagy egy komoly Ironman, de már csobbanhatnékom van.

   Láss csodát!  06:05 Függöny el. villany fel s hatalmas fényáradat közpette megérkezik a várva várt személy. Hátizsákkal, kezében a fekete kis könyvecskével. Abból minden kiderül.  Amint közelebb ér, megrohamozzuk, mint darazsak az ennivalót.  Még alig tért magához,  már mondja is:

 ---200 m bemelegítés. --- Czene füleimnek. 200 vegyes. Az aranyat előre kérem!   Valami utánozhatatlan produkciót kéne bemutatni a víz felett,  addíg, még a többiek nincsenek  vízben.  Sajnos nem vagyok olyan ügyes, mint az  új kedvenc edző, aki hatalmas bánatunkra igazoltan távol maradt a mai edzésről.  Így is sikerült meglepni a többieket.  Hatalmasat csobbantam. Mint amikor egy óriás bálnabébi feldobja magát a víz felszínére, majd súlyánál fogva visszapottyan.  Félig oldalazva,  pálya széléről.   Egyszer felvetetem valakivel videóra, mert ezt látni kell.

  Melegítünk. Már lassan kezdek hozzászokni a 25-ével történő számoláshoz. 50-esben egyszerűbb volt. Bár ami engem illet, jobb szeretnék 100-asával számolgatni.  Annak az lenne a legnagyobb hátránya, hogy sokkal ritkábban látnám a többieket és szörnyen egyedül érezném magam abban a hatalmas úsztatóban.  

   Kezdődik a komoly munka. 400 oldalérintéses gyors. Hálle lúja!  Szeretem ezt az érzést. Úszás közben simogatnak a lágy hullámok, + mikor valaki elhúz mellettem, közben kezem folyamatosan a test mellett halad.  Méghogy engem nem szeretnek?  Ennyien még sosem simogattak 10 percen belül.  Lehettünk minimum 10-11-en az első turnusban.  Szeretem az embereket. 

   Lábtempózom amennyire tőlem telik, bár ez valahogy nem az én műfajom. Muszály, hiszen egyfolytában figyel a tréner.  De nem csak azért.  Érdemes jól végrehajtani a feladatot,  így könnyebben jön majd a siker.  50 méter után kicsit jobban érzem magam, megnyugtató, hiszen csak 350 méter van hátra.  Kedvenc résztávom 400 gyors közben az az ominózus 250-es. Ugyanis esetemben itt dől el minden. Idáig minden szép és jó, aztán  elválik,  lesz-e újabb egyéni csúcs.    Utánna 100 hát a kötelező.  Az testvérek között is 4 hossz.  Egyátalán nem rossz.  Ráfekszem a vízre,  és jön a szokásos képlet. Pörög a láb folyamatosan, vagyis habot ver!   Kéz a fül mellett, váltott karral húz.  Nekem ilyenkor mindíg Matula bácsi jut szembe, aki Tutajost tanította evezni.  A laptyával húz, a zélíve kormányoz. Az öreg jól ismeri a vizet.

     Végrehajtottuk ezt is. Már látom amint mesterünk hozza a tenyérellenállásokat. Mindenkit megajándékoz 1-el amíg  a 600 gyorsot letempózza.  Egymás mögé sorakozunk így önnyebb felvenni a cuccot.  Feladat,  minél kevesebb kartempóval érjünk végig 25-önként.  Kékesszürke színű teát kaptam. Már egyáltalán nem okoz gondot kézre húzni.  "Öltözés" közben egyik lány, akinek neonnarancssárga jutott furán néz az edzőre, aki máris hozzáteszi.  Így legalább  nagy kavalkádban jobban látom, milyen szép hosszan nyúlsz előre.

    Sorakozó, indulunk. Természetesen ÉééS HoPPP-ra. Elrugaszkodom a faltól, követem az előttem haladót.   Sokkal nagyobb felületet biztosít számomra ez a kínzóeszköz, ahogy egymás közt hívni szoktuk. Ilyenkor kézben kell tartani az irányítást, oda kell figyelni mindenre, hiszen a kar játssza a főszerepet.  Olyan 14-15 tempóval  haladok hosszonknt.  Kapkodni semmi értelme, mert a fáradtság egyébként is garantált.  Tiszta erőből dolgozni meg hülyeség. Többet ésszel, mint erővel.  

  Figyelek a kartempóra, bár lábtempóról esetemben ilyenkor  nem érdemes szót ejteni.  Nem véletlenül nevezett el engem annak idején ex edzőm L'or nak.  Igen. Laci bácsi tudott valamit. Mindenesetre  neki is azonnal feltűnt, hogy Manaudou stílusban úszom a 800-at. De már a 400-at is.  Magyarul. ohne lábtempó.  A lábaim mintha akadályoznának úszás közben.   Fárad a karja, nemcsak a katonának, de mindenkinek. Ez azt eredményezi, hogy a táv 2. felében egyre gyorsulok társaimhoz képest.  Csak szépen okosan, nem kapkodunk sehova. Ez most technikás hét.   Hosszan előrenyúlva kicsúsztatunk ameddig lehet. 14-16 között váltakozik kartmpószámom. 15-ös átlag  azért megvan.

   Feladat teljesítése után levetjük ezeket a műanyag tárgyakat, és nélkülük dolgozunk tovább.  Kicsit később következik  kedvenc  edzésrészem: A LEVEZETÉS  200 laza akármi.  Mindenkit előre engedünk nagy udvariasan, duatlonos társammal, mi pedig stabilan elfoglaljk az utolsó helyeket.  Érkezik is a következő Team,  edzőkésés következtében  úgy tűnik, mintha pár perccel hamarabb jönnének.  Egyesek sorba leülnek a pálya szélére, mások álló helyzetben  figyelik munkaszakaszunk utolsó fázisait.  Szeretem ha néznek sportolás közben.  Minél többen annál jobb. Imádok nagyközönség előtt  sportteljesíteni. 

   Annyi erőt még sikerül visszanyernem ez alatt, amivel eljutok a partra. Onnan már nem lehet gond.  Érzem ég az arcom.  Tök piros vagyok. Elfáradtam, mint Cseh Laci Montreálban.   De jó, ilyenkor lgalább nem látszik, ha zavarban vagyok. Ennél jobban elpirulni már szinte művészet.  Jóleső fáradtsággal terülünk el egymás mögött, mint a Nagyalföld.

    Másik csapat melegít én pedig konzultálok a kedvenc trénetemmel.  Bejött amit mondtam. Egész idő alatt árhus  szemekel figyelte  miként úszom ellenállással, de lábtempót, vagy arra emlékeztető mozgást aligha vélt  elfedezni.  Ídéretet kaptam tőle, hoz majd nekem  deckát (szigorúan c-vel)  és gyors lábtempózhatok vele.  Tudom előre q*va  gyilkos dolog lesz, de meg kell csinálni. Mese nincs. Szigorúan 18-as karika.    Indultam zuhanyozni, de búcsúzóul utoljára visszatekintettem.  Megmosolyogtató látvány volt: Ellenállásaink különböző szinben ott virítottak egymászól néhány centire pár méteres sorban a medence szélén, mindenki ahova lerakta egymás mellett szép sorjában.