2008.03.22--Szombat

Délelőtt 10:00

    Erzsébet úszni ment a The Pool-ba. Mire odaértem, kecvenc csapatom tagjai már szorgalmasan rótták a bemelegítő köreiket. Éreztem csatlakoznom kell hozzájuk, mert ma olyasmire lehetek képes, amire tegnap hiába vártam volna. Vagyis kirobbanó formában érzem magam.  Ez még nem az Eindhoveni Európabajnokság döntője.  Nem baj, megelégszem az elődöntővel is. Pláne, ha férfi 100 méteres gyorsúszás 1. előfutamáról van szó.   Nem vagyok én olyan nagy igényű, beérem egy Alain Bernard-al is.

    Mindenesetre az új kedvenc edzővel is meg vagyok elégedve. Majd idővel belőlem is olyan jó úszót farag, mint amilyen most Alain. Na az még nem most lesz, de sosem adom fel. Ha másért nem, hát mert könnyen előforduhat,  esetleg lesz a világcsúcstartónak  egy olyan gyenge napja mikor könnyen verhetővé válik.  Csak ki kell várni. Addig  csobbantam egyet a többiek közé,  ne legyen olyan egyszerű dolguk. Legalábbis a jobbaknak legyen kit kerülgetni. Így nem mostanában fogják elunni magukat, miközben fel-alá köröznek a medencében.  Erzsébet csobbant egy hatalmasat.  Parton állók pedig meneküljenek, ki merre lát, mert itt garantált a vizesedés.  Előhúsvéti locsolkodás. De a vers elmaradt a nagy igyekezetben.

    Aztán szépen hozzákezdek a Freestyle mozzanatainak imitálásához. Erre senkinek nem lehet 1 rossz szava sem.  Olyan szépen csinálom, hogy azt már tanítani lehetne. Persze  mellékes, hogy közben többször szembe kellett néznem a fulladásos halál veszélyével,  majd ellmúlik az is. Egyik régebbi edzőm mondta valamikor: Nem baj, ha fuldoklunk, csak ússzunk tovább, majd elmúlik.  Persze igazságtalan lennék, ha elfelejteném megemlíteni, hogy vele értem el még régebben komoly sikereket. Erről majd máskor írok. Itt nagyon jól érzem magam, eszem ágában sincsen máshová menni. Külön öröm számomra, hogy fiatal edzőkkel dolgozhatok együtt. Már most érzem a fejlődést, pedig mindösszesen  1 hónapja vagyok a Klubnál. Majd akkor megyek innen el, ha találtam ennél jobbat. Addig itt. 

    Következik a komoly feladat. Nem ám csak bemelegítünk azt jóvan. 1000 méter gyors. Mielőtt még valaki maga elé képzelne 1 olyan Ian Thorpe figurát, amint Grant Hackettet üldözi  1000 méterig, akkor az most nagyon figyeljen!  Máris érkezik a tenyérellenállás + a bója  láb lözé. Ja és nekem egy gumikötél a bokámra grátisz.  Akkorát tudok vele húzni mint egy állat, és pusztító sebességgel tépek előre. Reszkessen mindeeki, akinek kedves az élete.  Te jó ég! Elfelejtettem megkérdezni az edzőt, hogy kell ezzel fékezni. Sajnos túl rövid a medence. Most hogyan álljak meg?  Őrületes sebességgel jön szembe a betonfal, és sehogy sem tudom kikerülni.  Mit tehetek ilyenkor,  ha nem szeretnék úgy járni, mint szegény Ayrton Sennám élete utolsó futamán?  Gyorsan egy bukfencet előre, talán még nem késő, egy gyors előre szaltó  fél csuka mozdulattal.  Remélem Barta Nóra nem látta, mert még a végén szívrohamot kap ilyedtében.  Ennyire pocsékul még nem mostanában nem sikerült megfurdulni. Na ezt most jól megalkottam ám!

   Lényeg, hogy ezekkel a spártai kínzóeszközökkel nem úgy megy a bukfenc, mint a rosszul sikerült matek ZH után.  De elég szerencsétlenül fordultam. Szóval  a legrészrehajlóbb magyar pontozóbíró legnagyobb jóindulattal sem adhat rá 1 kerek egész  pontnál többet. Kezek oldalra hirtelen ki, fej lehajt, már fordulnék is, viszont a bója fenntart.  A gumikötél  összetartja mindkét bokámat, na ez már hal a tortán. Véletlenül se legyen jó a furdulóm. Ez kezd tetszeni. Ezért is ellenállás. Mert folyton ellenkezik az elképzeléseimmel.  Az edző utasítást most sincs kedvem megszegni, mert  túl sok energiámba kerülne, s nem látom értelmét. Akkor nem maradna erőm a következő forduló utánra.

    Aggodalomra semmi ok, végülis szerencsésen túléltem az 1. 50 métert. már csak 950 van vissza ebből a fajtából.  A többi már szinte rutinból megy. 500-ig a megtett métereket, utánna viszont a hátalévő hosszokat számolom. Jó kis memóriajáték. 

    Az utolsó 100 métert gondoltam megpörgetem kicsit, ha már ilyen jól haladok.  Ekkora tenyerem sem mostanában volt. Jobban sikerült mint ahogy terveztem. 50-nél még világcsúcs részidőn belül fordultam volna, ha nem vagyok jóval lassabb, 80-nál már kb a derekamnál járt a piros vonal, ekkor beleerősítettem, mert érezdem ,hogy itt bizony nagy idő van születőben.  Habzott a víz, mint az epilepsziás szája széle,  a hatalmas hullámoktól látni szinte semmit.  Kezdtem fáradni.  Már csak alig 10 méter. Már csak 5, de a piros vonal egyre gyorsabban megy. Célba csaptam. Mindenki engem figyelt. Megvan az újabb világcsúcs. Az elkövetőt Alain Bernard-nak hívják. Tegnap fantasztikus időt repesztett. Talán ha 1 cseppet gyengébben úszik, akkor meg tudom szorongatni picit, nade így? Nem hiába. Képzeljék mit evett reggelire a kis francia: Tojásrántottát lekvárral.  Aha, most már mindent értek. Így könnyű.