2008. 02.22. Péntek- Történelmi pillanat:

 Erzsébet (én) úszóedzéshez készülődik a megence partján. Találkoztam egyik régi ismerősömmel, akit kb azóta ismerek mióta elkezdtem úszni.  Mondtam neki, hogy beszélek a triatlon edzővel, vegyen be a csapatba, mert nyáron szeretnék rajthoz állni és szabadidős kategóriában nem lenne túl szerencsés. Sanyi bácsi azt mondta, hogy ő erre kíváncsi lesz, de nagyon drukol nekem.  Odamentem a sráchoz, elmondtam neki ki vagyok, mik a terveim és megkértem, hogy segítsen.  Megbeszéltük, h következő hétfőn reggel 06:00-kor találkozunk az uszodában.

2008.02.25. Hétfő --Újabb történelmi pillanat:

 Erzsébet (én) reggel 05:56-kor  megjelenik az edzésen, pár szót vált az edzővel, majd 06:00-kor odaáll a rajtkőre és egy határozott mozdulattal vízbe csobban. ezzel megkezdődött a közös munkánk. Vagyis Hivatalosan is Triatlonista lettem 

A már jól megszokott 50-es medence helyett 1  25 méteresben edzeni, ráadásul ezt is meg kellett osztanom több sok másik kis triatlonistával, akik jóval fiatalabbak nálam.  Nem baj csak nagyon szokatlan.  Pláne úgy, hogy  nekem az úszás a legerősebb számom, és azért tegyük hozzá mellúszó vagyok. A többiek rengeteget úsznak gyorsban és megy a tülekedés, sőt a nagyokkab még bunyóznak is és nem egyszer leverik a másikat, mint vak a poharat. A fordulóknál nem 1* nem csak a bukózásra kell odafigyelni, vagyis nem csupán az a lényeg,  jó ütemben eltalálni a falat, mint a Cseh Laci az Olympián  És nem lehet eléggé figyelmesen közlekedni. Meg kell tanulni, hogyan védje meg magát  az ember. Előtted fröccs, nem látsz semmit, mögötted hullám, csak érzel valamit, és csak sejtheted, hogy a társad most készül felmészni a hátadra. Csak előre nézni, meg a fordulók előtt hátra. Látni szinte alig,  közben valaki már harapdálja a bokádat. A legszélső pálya meg olyan frankón megfogja a hullámokat és visszaverődnek a falról az arcodba, mikor elfordítod kissé a fejed levegőt venni. 

Nagy élmény. Kezdem megszeretni. Az időeredményem mindenesetre nem vetekszik egy világbajnokéval, de egyenlőre még nem én vagyok a L'or Manaudou 400 gyorson

2008.02.29 Péntek--fontos momentum:

Visszamentem arra a helyre ahol először találkoztam a triatlonedzővel és az öltözőnél összefutottam Sanyi bácsival. Beszélgettünk. Elmondta, hogy azóta már beszélt az edzőmmel. Kíváncsi volt, mennyire komolyak a szándékaim a Triatlont illetően.  Szal "majd akkor  leszek a versenyzője, ha hétfőn reggel  beugrok a medencébe."

Február 25-én elérkezett a pillanat. Hajnali 05.56-kor tiszteletemet tettem az uszodában 06.00-kor odaálltam a rajtkőre és csobbantam. Ezzel elkezdődött a közös munka,  amelynek célja a 2008-as sprint távú versenyek teljesítése. Aztán irány a jó kis rövidtáv, aztán a többi...

Kezdetben napi 1 edzés a program. Mindkét fél edző és tanítvány egyetért abbn, hogy érdemes újból nekiveselkedni a sprint távnak, de jóslásokba bocsájtkozni egyenlőre nincs semmi értelme.