Annyit örömködtem a fene nagy, szikrázó napsütésnek, hogy már két napja tejfölben járhatunk. Erre reggel, azt mondta az egyik mafla, hogy 750m-en, a felhők felett, gyönyörű fényár van. Köszi. Ugrálok nagyokat, hátha meglátom...

 Mielőtt elkezdem magam nagyon nyomorultúl érezni, tanácsot kérek tőletek, szakavatottaktól. Én lelkesen nyomom a kilométereimet, szerencsére egyre többet, és egyre kevésbé kiköpve a tüdőmet. Erre egy nagyon gyakorlott futó (tényleg az) azt mondta nekem, hogy ne a távot nyújtsam, hanem inkább végezzek más aerob, de erősítő mozgást.

Na, most akkor, a célom az lenne, hogy teljes nyugalommal lefussam a Vivit. Már nem túl szenvedős 7km-nél tartok, amin én már úgy érzem tovább tudok lépni. Jól esnek a 6 perces ezrek, tehát még gyorsítani is tudnék.

Mit tegyek? Fussak többet, amíg bírom? Fussak rövidet is hosszút is, gyorsan is lassan is? Kezdjek el erősíteni? (azt annyira nem szeretném, mert nagyon gyorsan meglátszik, és egy 180-as nő terminátorban nem túl volnzó) Mi legyen a következő lépés?

Előre is köszönöm.