Ez az állandó napsütés komoly tettvággyal vértez fel! Eddig sem voltam egy, a tunyulós fajtából, de most aztán ! Azonnal ki is rohantam a kertbe és vártam a nárciszokat. Persze nárciszok még sehol (érthető módon januárban) viszont én térdig a sárban, mert ugye idő közben a jégpáncél sártengerré avanzsált. Azt hiszem mást nem várhattam volna a dombon lévő utaktól sem. Nem volt mit tenni, futócucc, futópad.

Egész odautón szívtam magamba a napsütést, és olyan elánnal robbantam be a vasárnapi testedzők közé, hogy majd kivittem a hátsó falat. Az aerobikosok ontották kifele a 800 decibel tuctucot, amire akár még futni is lehet. Magamhoz mérten gyorsan kezdtem, elmaradt a jó kis lötyögős első ezer, de nem hiányzott. Mocsok jólesett azonnal, már az elején 6-os ezrekkel kezdeni. "Hasítottam" a futópadot. Majd csatlakozott egy nagyon fiatal srác, aki olyan gyorsasággal kezdte, mint gyalogkakukk, és én csak prérifarkasként kullogtam utána. A "versenyt" nem vettem fel, de az utolsó ezremet hozzá igazítottam, még akkor is ha a nyomoronc iszonyatos tempót diktált. Isteni volt a vasárnapi 7 kilométerem! Ma is tudok járni, nem sérültem le, és megint süt a nap... 

Az első futóhetemet 23 km-vel zártam. Két hét alatt már maratont is tudnék futni:)