A "kellemes" hőmérsékletnek köszönhetően nem nagyon merek futni. Viszont pénteken egészen közelítette alulról a hőmérséklet a nulla fokot. :) Napközben még olvadt is! Így hát el is indultam a szigetre munka után.
Azt nem állítom, hogy világosban odaértem, de még nem volt egészen sötét. A Jászai felől sétáltam a Margit hídon. Gyönyörű volt a Duna. Zajlott a jég és a naplementében valami leírhatatlan színt öltött a folyó. Mintha belülről fénylett volna a víz alólról, különös kékséggel. Le is ragadtam tátott szájjal bámulni a vizet a szigeti lejárónál. Aztán csak rászántam magam, hogy márpedig én ma futni fogok. :)
Az öltözőben persze leragadtam beszélgetni. Ilyenkor úgyis csak a teljesen elvetemült őrültek járnak futni. Akiket természetesen majdnem mind ismerek. :) Tök sötét lett, mire elindultam a két körnek.
Az első 5 km egészen jó tempóban ment (hozzám képest értsük a jó tempót!). Bár a Margithíd felőli részen, ahol most nem járnak a buszok, s így megmaradt a hó nem volt kellemes felfele futni.
Mint korábban már írtam, mostanában a szokásosnál is szétszórtabb vagyok. Olyan 6 km körül valami furcsa bajsejtelem fogott el. Odanyúltam a hátsó kabátzsebemhez. Nyitva volt és üres. Ajjajj! Ennyire nem lehetek pancser! Képes lettem volna elhagyni az öltözőszekrény kulcsát?! A múltkor a lakáskulcsot hagytam el ugyebár. Pedig ha elhagytam itt kell lennie a belső körön. Meg fogom találni! No, innentől gyökkettővel kocogtam, erősen bámulva az utat. Minden eldobott papírzsepit és kisebb, megmaradt hófoltot közelebbről megvizsgáltam (szemüveg nélkül ugyebár a fehér szekrénykulcsot marhára látom :) ).
Azért végigtapogattam az első zsebeket is, hátha a zsepik közé tettem valami elborult pillanatomban. Semmi! No sebaj, biztos van pótkulcsuk a MAC-ban. Pénz is van nálam a büntire. :P Igen ám. De vajon hányas szekrényben is vagyok én most? Soha nem jegyzem meg. Felesleges is, rá van írva a kulcsra. Talán 85? 86? Valami ilyesmi. Na mindegy, úgyis meg fogom találni. Itt kell lennie ezen az 5 km-es körön! Azért a csatornafedelekre kissé bizalmatlanul néztem.
Olyan 2 km-t tettem meg így. Aztán valamiért (tényleg nem tudom miért, mert egyáltalán emlékeztem és most se emlékszem a mozdulatra mikor bezártam a szekrényt) odanyúltam a futógatya zsebéhez. Mivel az nagyon kicsi, télen, mikor a futódzseki rajtam van soha nem teszem a nadrág zsebébe a kulcsot. Hát most bizony a nadrágzsebbe tettem!
Még jó, hogy ilyenkor nagyon kevesen vannak a szigeten. Nem emlékszem pontosan mit mondtam, de nem volt épp szalonképes ellenben igen hangos. :) Innentől megint "normál" temppóvel tudtam futni. Sajnos közben feltámadt a szél és úgy egyébként is kezdett marha hideg lenni. Ami januárban, este fél 8-kor nem is csoda.
Sikerült beérni a MAC-ba fél órával zárás előtt. Szóval minden jó ha a vége jó! De hétvégén valami hatalmas nagy alvást csapok, mert kezd elegem lenni belőle, hogy testőr nélkül önveszélyes vagyok.
Manó csak most olvastam az önveszéllyessé válásodat. :(
Innen már csak felfele vezet az út!