2013. december 22 – a dátum, amikor megtudtam, hogy mennyire kishitű vagyok. Gyors számadatok: 8 hónapos edzésmúlt, 918 lefutott kilométer, 103 alkalom, átlag 8.9 km-el, az addigi legjobbam egy 10 km-en elkövetett 5:11-es átlagezresek és egy 21.1 km-en abszolvált 1:53:38-as futika volt.
Vasárnapi szokásos futást terveztem de ez lett az én Karácsonyi ajándékom saját magam számára!!! Csak kivánni tudom, hogy mindenki legyen annyira boldog, mint amennyire én akkor boldognak érzem magam! Igazából csak elindultam futni egyet, gondoltam egy 10-es, vagy 12-es befigyel...aztán 7-nél egész jó volt a részidőm (35:58) és ott volt pont egy forduló az útvonalon...godoltam, 14-nél majd eldöntöm, hogy futok-e tovább, vagy sem...aztán 14-nél értem újra a házunk elé, de még mindig (magamhoz képest ) nagyon szép részidőket hoztam (1:11:51), tehát futottam tovább. Az utolsó 3 km egész kellemetlen lett, mivel közben csúnyán besötétedett és nem volt nálam sem innivaló, sem szőlőcukor, sem lámpa, sem láthatósági mellény, semmi...aztán a végén már csak a telómon figyeltem a részidőket, hogy beleférjek az 1:50-be és végül is szépen hoztam, amit kellett! Ahhoz képest, hogy 2013-ra a még csak a "fussam le a távot", majd a "férjek bele 2:10-be", majd "meglesz 2 alatt" volt a cél, a sárvári esős/lucsogós/dimbes-dombos 1:53-as félmaraton és ez a varázslatos 1:49 feledtette az összes kinlódós időszakot (amiből hála az égnek nem volt sok).
Rendkívül sokat agyaltam rajta, hogy mégis ez miért történt? Nem értettem… Az étkezési szokásaimon nem változtattam, nem voltam különösebben kipihent (azóta is a 2013-as decemberem volt km-ben a legjobb), max az ünnepekre való készülés miatt lehetett bennem egy kis extra…és ami a legfontosabb: kishitűségem végképp legyőzetett! Nincs olyan, hogy eredménytelenség, csak max türelmetlen az ember ;-)