Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 682 690 km-t sportoltatok
Philo, aki megtért ;-)

Mérföldkövek - 1. A kezdet

philosopher | 2014-08-16 07:01:22 | 5 hozzászólás

Nem fogok túl nagy meglepetést okozni: minden kezdet nehéz :D.
Nem maga a fizikai megterhelés, hanem a döntésed súlya. Elhatároztam, hogy csinálni fogom. Ez azzal jár, hogy futok akkor is, ha nincs kedvem. Futok akkor is, ha esik az eső. Futok akkor is, ha a lábaimat még feszíti az előző futás fájdalma. Hidegben, melegben, sárban, esőben, hóban, szélben…


Az első 10 alkalom átlaga 5,3 km lett és ez a 10 alkalom elég volt ahhoz, hogy az állapot, amit az elején csupán „a döntésem következménye”-ként aposztrofáltam, átváltson vonzódássá, később függéssé, még később megszállottsággá (jó értelemben véve természetesen).
Tudtam, hogy az elhatározás, az eltökéltség, a kitartás, a távoli cél elérése érdekében megtett erőfeszítések azok a „segítők”, amik ösztönözni fognak még akkor is, amikor esetleg inkább döglöttem volna otthon a nappaliban.
Egy hónappal a kezdést követően a naplómban már ilyen jellegű bejegyzés is volt: „…esőben, sárban, jó hangulatban, nulla fáradtsággal…”. Itt már élveztem a futást és amellett, hogy már volt célom vele, jókedv társult a fizikai igénybevétel mellé.
A célokat a következőképpen határoztam meg:
1. Kitartani a futás mellett, a heti rutin részévé tenni. Az elvárt eredmény, hogy megtartsam az egészségem és bírjam a tempót a fiammal.
2. Egy éven belül lefutni egy félmaratont. A legelején ez nagyon távoli célnak tűnt. Akkor belegondolva kissé szkeptikusan nyilatkoztam erről. Aztán nagyon gyorsan változott minden és nagyon sokat kellett változtatnom a teljesítményem megítélésérő…de erről majd később, részletesebben… :D
3. 40 éves koromig lefutni egy maratont. Igen, ez a célkitűzés akkor csak nagyképűségből hagyta el a számat… nem is törődtem vele túlzottan. Most, kicsivel több, mint egy évvel a kezdés után pedig már nyomom a 20 hetes maratoni edzéstervet és igazából nem csak lefutni szeretném, hanem 3:30-al teljesíteni. Sőt, nem is a maraton a legfőbb cél, hanem a triatlon… de erről majd kicsit később, részletesebben… :D

Közben folyamatosan a netet bújtam, hogy minél több infót szerezek a futásról, a körítéséről. Edzéstervek, eszközök, berendezések, ruhák, versenyek, filozófia, fiziológia, táplálkozás, közösségi aspektusok… Mindent kutattam, ami csak elérhető volt. Beszereztem a Runner’s World régebbi számait, regisztráltam on-line tartalom hozzáférésért számos helyen, letöltöttem és feldolgoztam digitális tartalmakat. Megszerkesztettem a saját Excel futónaplómat, statisztikáztam, kiértékeltem…és élveztem…és élvezem a mai napig.
A neten olvastam először a „flow élmény”-ről is. Sose hallottam róla azt megelőzően.
Wikipedia idézet:
„…A Flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől energiával töltődik fel, abban teljesen részt vesz, teljesen átadja magát a folyamatnak, és ebben örömét leli…a Flow-élmény egy teljesen koncentrált, a motivációt a maximumig fokozó élmény, melynek során az ember képes teljesen egy dologra figyelni, és megfelelően terelni saját érzelmeit a legjobb teljesítmény, vagy tanulás végett. A Flow-élmény egyik legbiztosabb jele, hogy spontán, akár kitörő örömöt érzünk, miközben egy adott feladatot megoldunk, de a Flow-t úgy is le szokták írni, mint egy egyszerű mély koncentrációt, amikor csak az adott feladatra koncentrálunk...”.

A flow élmény definíciója egyébként egy magyar tudóstól, Csíkszentmihályi Mihály-tól származik. Számomra úgy realizálódik, hogy teljesen belesüllyedek a futásba. Elnyel. Energizáltnak, igazán élőnek érzem magam teljes koncentráció mellett, ami nem egy erőltetett, fókuszált tevékenység, hanem eredendően jelenlévő. Teljességgel eltűnik minden mentális korlát és megtapasztalom azt az érzést, ami számomra a szabadságot jelenti (fizikai és legfőképp szellemi síkon is). Ha nagyon-nagyon egyszerűen akarom ezt körbeírni, akkor a következőképpen fogalmaznék: „Amúgy is egy olyan sokat beszélgetős pajti vagyok, de amikor egy flow élménnyel átitatott futás után hazatérek, akkor úgy jellemzem a tevékenységem, hogy csacsogósra futottam magam.”
…és igazából csak ez számít, nem a hosszútávú célok, nem a pace-k ostroma, nem a dombok meghódítása…csak a boldogság!

5 hozzászólás

holovacz 3737 napja
holovacz képe

Igen, a flow-élményt sokféleképpen le lehet írni, én is átéltem már többféleképpen, a legmegrázóbb az volt, amikor egyszerűen elbőgtem magam, mert már nem tudott a bennem lévő óriási feszültség, amit nem más okozott, mint az öröm amit abban a pillanatban éreztem, kitörni... nagy dolgok ezek... és igen, ezek az igazán nagy dolgok, ahogy az utolsó mondatban meg is fogalmaztad... Sok sikert a célokhoz, amikből úgy látom, van bőven. :)

philosopher 3737 napja
philosopher képe

Köszönöm, igazán kedves Tőled!

monique 3737 napja
monique képe

hajrá a futáshoz :D

a flow nekem tök gyakran van alapból :) mondjuk sírni még nem kellett tőle :)

alouette 3736 napja
alouette képe

Grat az eddig megtett utadhoz és kitartást és energiát a Spar-hoz majd Nagyatádhoz!

Egy kérdés: ha a futás ilyen örömöt okoz, élményt,akkor hogyan fordultál mégis a triatlon felé?

A másik, hogy érdekes ez a "csacsogósra futottad magad" ( tökjó a kifejezés:), én épp ellenkezőleg vagyok, minél mélyebb az élmény ami futás közben történik velem annál kevésbé tudok róla otthon beszélni...leginkább csak vigyorgok boldogan és egy épkézláb mondatot se bírok kinyögni :)

philosopher 3736 napja
philosopher képe

Köszönöm alouette a hozzászólásod! Nos, a triatlon úgy jött, hogy rájöttem, a kihivás, amit legyőzhetetlennek hittem (félmaraton), igazából nem is egy olyan nagy was is das... Tök örültem, hogy nekiláttam futni, hogy kitartottam, hogy "legyőztem a távot" és elkezdett érdekelni, hogy vajh még mi lehet bennem... Hogy kicsit jobban szemléltessem, elmondom, gyerekkoromban volt egy traumatikus élményem a vizzel, igy kifejezetten viziszonyos felnőtté váltam... Nagyon nem érzem jól magam abban a közegben... Aztán gondoltam egy nagyot, elmentem egy uszodába és arra gondoltam, ha ellököm magam a faltól, akkor valahogy biztos át tudok menni a másik oldalra, csak meg kell próbálni... a 25 méteres medencét leküzdeni maga volt a rémálom, de a következő alkalomra már fogadtam egy edzőt, aki megtanitott úszni...

Biciklit meg már csak hozzá kellett tenni és kész is volt a triatlon :D

A csacsógás az a belső közlési kényszerből jön: el kell mondanom, hogy mi foglalkoztat... Egy remek futás után egy órán keresztül tudok még arról is "csacsogni", hogy milyen szuper az új cipőillatositóm és milyen remek ötlet volt ezt egy ilyen gömb formába betenni, lehet csavargatni, meg finom az illata :D 

Futás közben van az elmélyülés, utána meg a felszabadultság, öröm, pisz és világbéke :D :D :D

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!