Atom100+ második állomása és egy kicsit elégtétel vétel a két évvel ezelőtti kudarcért.

Szombat reggel Anyáéknál indítottam egy kiadós reggelivel. A múltkori eléhezés ellen már itt is kellő tartalékot szereztem. 10 körül indultunk el és szerencsésen megérkeztünk Bajára negyed 1 körül. Átvettük a rajtszámokat, majd elkezdtünk készülődni a versenyre. Már a kocsiból kiszállva biztosan éreztük, hogy erősen nyáriasra fordult az idő, elég lesz az ujjatlan és a rövidnadrág. Átöltözés után elfogyasztottam a kását. Kifejezetten jól esett.  Rajtig még ténferegtünk egy kicsit, de a jó időben elég hamar eltelt az a bő egy óra.

Az első pár száz méteren fel volt marva az út, ami miatt különösen nehézkes volt megtalálni a saját tempómat. No meg kicsit féltem is, nehogy megint elessek. De persze feleslegesen.

Barbival együtt indultunk. Apa a legelején előre ment a saját tempójában és Nyúl is valamivel előttünk volt. Aztán az első frissítőnél egy picit elléptem Barbitól. Nem szándékosan, azt hitem, még utol fog érni. Bár mondta, hogy márciusban nem sokat tudott készülni, így biztos volt, hogy előbb-utóbb lemaradt majd. De meg is beszéltük, hogy majd menjek a saját tempómban. Így egy darabig lassítottam, hátha utolér, de aztán váltottam a kényelmes tempóra. Meglepően gyorsan repültek a km-ek. Könnyedén tartottam egy 6:10 körüli tempót. Frissítéseknél némileg lassabb voltam. De a pontokon csak 1-1 pohár vizet vettem el. Egyébként 5, 10 és 15 km-eknél ettem 1-1 gumibogyót és féltávnál ittam egy magnéziumot is. Ezeket viszont menet közben, éppen csak lassítva fogyasztottam el. Ezen kívül kétszer sapkát is vizeztem. Ez a frissítés nagyon bejött, érdemes megtartani a későbbiekre is.

Szóval gyorsan és könnyedén telt a verseny. Fejben végig erős maradtam. Nézelődtem és élveztem a jó időt, a szép tájat. A Duna-parti sétányt gyönyörűen felújították. Viszont az új szakasz a kikötőnél igen bizarr volt. Szerencse, hogy legalább az út nagy része frissen volt aszfaltozva. 12-13 km-nél kezdtem kicsit érezni, hogy a térdem fárad, de alig volt érezhető és fel sem merült a lassítás. Sőt, 15-től, majd 18-tól kicsit még gyorsítottam is. Az utolsó km-eken láttam, hogy még beleférhetek a 2 óra 10 perces netto időbe. Bár nem éppen PB, de azért egy próbát megért, hogy tényleg beérek-e addig. Az utolsó km-en már tényleg mindent beleadtam. De ez most kifejezetten jól esett. A végeredmény 2:09:48 lett 159-es átlagpulzussal.  A pulzuson meg is lepődtem. Úgy tűnik, kezd meglátszani a végigedzett tél és a rendszeres szintes futások hatása.

Azt hiszem, ez a futás kifejezetten szép visszavágás volt a két évvel ezelőtti kudarcért. Egyben egy nagyon jó motiváció is a nyűgös napokra, amikor semmi kedvem nem lesz futócipőt húzni. Hiszen éppen ezek az edzések tudnak sokat hozzáadni nemcsak az edzettséghez, de a fejbeni erősséghez is.

Ugyan ez volt az utóbbi idők leginkább bulifutásnak nevezhető versenye, mégis igen rövid a beszámoló. Vagy talán éppen azért. A tanulság és a lényeg így is benne van. Az a sok pozitív energia és elégedettség, amit még most is érzek, az szavakkal nem adható vissza.