De most tényleg.
Évek óta 1-2-3 havonta újrakezdek. De most érzem először a lelkesedést igazán, nem azért megyek ki futni, mert "kéne - mégiscsak futó vagyok, vagy mi ;o)", meg mert "különben előbb-utóbb elbúcsúzhatok a gazella testalkattól", meg mert "jó lenne valahogy idén is benne lenni egy BBP csapatban, és ahhoz vmi forma is kellene", hanem azért, mert JÓ. Okt. 23-án kimentem egy körre, Ray kísért bringán (előtte reggel végigtapsoltam a ház előtt a BBP befutót, ez is adhatott egy plusz lökést), és akkor, ott, azon az egy körön éreztem, hogy igen, most ha valaki azt mondaná, hogy 10x1000 4 percre, zokszó nélkül nekimennék a feladatnak (a végeredmény persze nem lenne rózsás, de éreztem végre az ERŐT, az a lényeg :o) Eddig egyedül nem nagyon akaródzott kimenni, most ez se gond, persze ehhez kellett a ZENE is, lásd lent. És az időjárás is igen jófej mostanában. Hogy is van ez? "Ha valamire igazán elkötelezed magad, abban az egész világegyetem támogat!" És tényleg.

Cél nélkül nem megy
Mindig irigyeltem a hobbifutókat, akik csak úgy kimennek minden nap 1-2 körre, minden cél nélkül. Nekem ez nem megy, ezt már beláttam. De most a kedvhez találtam magamnak célt is, írtam edzéstervet is, és mindjárt az első héten túl is teljesítettem :o), így feljebb emeltem a lécet egy picit. Remélem nem üt vissza...
(Ez a hét - most szombattól péntekig számolva a heteket, T₀ = nov. 1. = szombat tiszteletére - 45 km/5 futás lett, a következőre a cél 61 km / 6 f.)

A zene, a zene, a zene kell!
A lelkesedésben nagy szerepe van a szép új I-POD-omnak is, amit Raytől kaptam szülinapomra - akkor éppen nem futottam a folytonos nyavalya miatt, és nem is tudtam annyira értékelni. Bezzeg most, a legjobb pillanatok, amikor egy-egy pörgősebb vagy kedvenc szám megszólal, úgy kell visszafogni magam:
1. Nem, nem rohanunk, most - még - könnyű futás van!
2. Nem énekelünk hangosan :o)
3. Nem táncolunk, futunk!

Pihenőnap
Eddig amikor autóval mentünk át reggel a hídon, mindig irigykedve néztem a futókat, mint lisztérzékeny a kedvenc sütijét, amiből nem ehet :o( Találgattam, hogy vajon a hegyre mennek, vagy munkába futnak, vagy egyetem előtt kijöttek kocogni egyet? Most már nem facsarodik össze a szívem, ha futót látok, tudom, hogy én is megyek este vagy legkésőbb holnap :o)
Most a pihenőnap se ugyanolyan. "A jaj de jó, ma nem kell futni" helyett a "ma is úgy mennék futni, de nem szabad, pihenni is kell" érzes dominál.

Reggel munkába futás
Na ez az igazi kihívás! A legnehezebb a felkelés, ahogy Garfield is megmondta: "Mit várhat az ember egy olyan naptól, ami úgy kedződik, hogy fel kell kelni?!" Általában 30-60 perc csúszásban vagyok, addig félálomban nyomkodom a telefonom 10 percenként, de az elkészülés és elindulás se egyszerű. És itt jön be a képbe az I-POD, amint bekapcsolom, már meg is van a kezdő lökés. Azt nem állítom, hogy ettől száguldozom reggel, de nem is ez a cél. Viszont nem nézek sóvárogva minden egyes busz után, hogy "én minnyá' fölszállok!" :o) Szépen befutok dolgozni, és jól indul a nap.
A következő cél 9:40-re beérni, és 10-kor már lezuhanyozva, frissen ülni a gép elé!

Futócimbora
És nemsokára lesz egy új futótársam :o))) Na majd ő nem hagy reggelente lustálkodni, akkor nem lesz pardon! Költözzünk már, költözzünk már, költözzünk mááááááááááár!!!