Ott kezdődött, amikor megtudtam: 2009 áprilisában elmarad a debreceni Maraton.
A két maraton és egy félmaraton 'múlt' kevésbé jogosított fel egy ilyen 'kalandra'. Amolyan csakazértesmegmutatom avagy kellenek az új kihívások gondolatokat végülis engedtem elhatalmasodni. Oszt gyorsan teltek a hetek, gyültek a kilométerek - na meg olvastam mindent ami csak segíthetett. Azaz 'támaszkodtam' teljes súlyommal a edzésonline-közösségére.
Majd vonatoztam 13 órát - pen 'útikalauzával' a kezemben gazdagabb lettem egy progrid jazz12 illetve egy gel nimbus10-el, illetve szegényebb nem kevés forinttal. Sőt sikerült próbára tennem pen türelmét - várt türelmesen a névreszóló polómmal a Keletiben, s még dühös sem volt a kesésemért. S ha nem lett volna a verseny Veszprémben, talán még most is ott tereferélnénk... Majd 2 óra ismét vonat, szállás, pálya-ismertető séta a debreceni 'különítménnyel' .
Szombat reggel madárcsicsergésre ébredtem. És innen felgyorsult az idő - vagy inkább egyik ámulatból a másikba esvén pörögtek az események: a jóleső első óra eredménye megnyugtatott, annál inkább csodálkoztam a második óra begyorsulásán, majd a harmadik óra után indián táncoztam miután bemondták: korcsoportomban második vagyok. Tudtam előre kevés esélyem van a korcsoportos dobogóra - hisz volt elég 'nagyágyú'... A harminchetedik körtől kezdődött a 'küzdés', avagy nem számolták becsületesen a köröket? Hiába nézegettem a kivetítőn sajna csak egyesével szaporodtak - runner42 hátát már betéve ismertem, annyiszor körözött le. Az edzésonline-os polóm 'bevetése' sem adott sokkal több erőt - viszont annál nagyobb figyelmet... Így sikerült megismernem a jelenlevő edzésonline-osokat. S a csúcs: Steve - aki megtisztelt minket a jelenlétével, a Balcsi körbefutás napi adagja után, regenerálodott Velünk!
Visszagondolva: az érzés amivel gazdagodtam - egyedi! ... és nem is részletezem. Örvendek, hogy futhatok!