Maraton - Én 3 - 2 ...
Mikor Sió Attila, a budapesti maraton után ' keménynek ' titulálta a háromvasárnapos tervemet, valahogy nem akarodzott elhinnem. Aztán Temesváron - a második vasárnap - belebuktam a második nekifutásba. Vagyis inkább nem tudtam elfogadni, hogy a 3:15 után nem világvége a 3:25 sem. Engedve a negativ gondolatoknak, nem küzdöttem egy picit sem: leálltam 32-nél. Aztán a haza úton levontam a tanulságokat.
A bukaresti maraton igazából éjfél után kezdődött - nekem. Nem vállaltam be az autózást. Az ott alvástól is ozkodtam - így maradt a 'veni, vidi, vici' variáció. Éjfél után 1 - kor költött az ébresztő, kaja csomagolás, írány a vasútállomás. 20 perc késéssel nyugtatnak. Lett belőle 35. Első osztály - hideg fülke. Még szerencse a szerelvényen a hőenergia megvolt - csak a másodosztályú fülkékben. Válogatási lehetőség után aludtam is nyugisan, melegben, végignyúlva. Az ébredés otthonosra sikeredett - a biológiai órám szerint ébredtem, reggeliztünk az útravalóból, s már töprengtünk is: elérjük a startot?
Az állomáson - konstatálva a 75 perces kését - eldöntöttük: taxizunk. Ám tudni kell ám, hogy Bukarestben ajánlott nem az első taxis ajánlatra reagálni. Tudtuk - mégis az időzavarban beadtuk 'derekunk'. Taksáltunk is a kapkodásunkért. Meg gyalogoltunk vagy 20 percet amig a lezárt útakon beértünk a versenyközpontba. Mint utóbb kiderült - ez volt a bemelegítés. Hisz a 9,30-as start vészesen testközelbe került. Hideg, szél, szemérkelő eső - öltözés megfelelően. Start hely.
1 számú feladat: első körben tartani a 160 -as pulzust. Tocsák, nagy rohanás - hisz a félmaratonosok, váltók is velünk indultak. Pulzus ok- 1km=4:25 ... brrr, csak nyugi Attila - biztatom magam. Nem akarom a temesvári gyors holtpontot. 13 km = 59 perc, túl az első körön. Nagyon visszafogottan, gondoltam. Ám a pálya: van benne hullám, ha nem is sok, de kellemetlen szakaszokon. Ni, ni - az osztrák csajszi! Szinte sajnálom: esőben, szélben, hűvösben - a felsőtesten alig öltözve, nagy kötött sapkában. Jól mozog. Az első emelkedőn elhagyon. Jól esik a futás. Nem, most azért sem nézem a pulzusom. Második kör, 21,1 = 1:34.
Volt ennél jobb is - frissítek, nem lehet panasz egyelőre a frissítő pontokra. De most mi van? Az osztrák csajszi vissza előz - mi az hogy előz? - körül nézek: nem nem állok, futok én is. Ja! Ez a temesvári érzés... Sasztán! Ez van - és 'átmegyek' küzdősbe. Ismét kihagy a fejszámolás, a kilistáblákat sem mindig veszem észre. 1 iso ital, tovább, még egy iso ital. Harmadik kör is meg van. Hát ez a 25-30 nagyon megdolgozott. Nini ismét van kilis tábla - csak 9 van hátra? Csapjunk a lovak közé. Szinte mintha szárnyalnék Ismét élek - ám vannak akik most vannak gödörben, gyérül előttem a mezőny. Jóleső fáradság bizsereg a combizmokban, a kinézett 'ellenfelek' egyre jobban elmaradnak... Utolsó 200 m . Más érzés - más élmény. 1év 5hónap - 4 maraton + 3 ultra (2x 46,8 és 6órás). A szinte zéróból.
Lassacskán más emberré leszek.... másabb izületekkell, másabb futóizmokkal, több futócuccal, mégtöbb futást szerető baráttal. Mens sana in corpore sano - átformálodott. Érzem!