Amire most szükség van: CSODA és REMÉNY!!!
Sajnos a tegnapi futásomat elmosta a vihar. Igazából szerencsém volt, mert épp elindultam volna futni, mikor cseperegni kezdett az eső…Még el is gondolkodtam rajta, hogy futok tovább, talán csak ennyi lesz…aztán mégis visszafordultam. Szerencsére! Szinte abban a pillanatban, hogy haza értem, leszakadt az ég. Dörgött, villámlott, jégeső zuhogott le az égből, az utcánkban hömpölygött a sár és annyi csapadék hullott le hirtelen, ami egy hétre is sok lett volna! Hú, ezt megúsztam! Mi lett volna, ha mondjuk 10 perccel előbb indulok, vagy egy 4-5 km-re vagyok itthonról valahol fent a hegyen, vagy kint a szántóföldeken?!
Így a futás nagyjából elmaradt tegnap, végül csak egy kis séta és „katasztrófaturizmus” lett belőle estére.
Mára rebarbarás pitét terveztem..ez elmarad, mert a hetek óta növesztgetett növényem is a jég martaléka lett
Hát, igen, fogadjuk el, hogy a természet erősebb, mint mi és tiszteljük ezért
De térjünk vissza a futásra! Ma reggel 7 körül ismét elindultam. Csodaszép, tiszta volt az idő a vihar után, a hegyek, felhők kontúrjai élesen rajzolódtak ki
Az eső az én futótársaimat is kicsalogatta és nem dicsekvés, de mindegyikőjüket leelőztem
Nem futottam túl jó időt, mert az olvadás óta először ismét küzdöttem a sárral. Volt olyan rész, ahol bokáig érő sár gyűlt össze az úton…megpróbáltam átjutni rajta…nem sok sikerrel
Így a hazaérés után a mosás lett az első dolgom:)
Május 1 - a munka (futás) ünnepe
A majáis helyett már reggel a focipálya felé vettem az irányt, hogy lefussam a kedden elmaradt cooperemet.
Hihetetlen, hogy nemrég még hóhegyek tarkították a pályát, most meg 9 órakor már nem tudtam hova menekülni a tűző nap elől.
Azt sajnos be kell látnom, hogy vizuálisan eddig elkéyeztettem magam az erdei futásokkal, így a pályán róni a köröket rettentő unalmasnak hatott
Csak számoltam a köröket, hogy mikor lesz már végre vége és álmodozva gondoltam az erdőben futott kilométerekre. Lehet, hogy terepen futni nehezebb, de legalább a futásba halok bele, mint az unalomba 
Nem baj, túl vagyok rajta, havonta egyszer-kétszer ezt is kibírom:)
Aztán délután 5 körül ismét ott álltam a hegyi "túrám" előtt...Május 1-re való tekintettel elég sokan voltak kint a pincéknél, volt ahol korgó gyomorral futottam a sülő szalonnák illatában, kortyolgattam a vizecskémet. Kihívás volt:)
De ilyen hívogató kapunak nem lehet ellenállni, futnom kellett tovább:)
A levegő nagyon párás volt, olyan vihar előtti csend volt...
De mikor felértem a hegyre nagyon felszabadultan nézhettem körül és a természet megint megajándékozott egy kis szépséggel:
Ezek után lefelé már ennek az elégedett érzésnek a szárnyain repülhettem:)
4 hozzászólás