Alig vártam, hogy hazaérjek és végre elmehessek futni. Persze még gyorsan bekészítettem a holnapi ebédet a sütőbe (így amíg én edzek, "dolgozzon" a sütő is)
Igazából már tegnap is terveztem a futást, mert mikor reggel elindultam, annyira jó volt gyalogolni a buszhoz a friss hóban, hogy az első gondolatom az volt, hogy este mindenképp elmegyek futni. Aztán elmaradt...mire hazaértem, a lelkesedés már a múltté volt:(
De MA nekiindultam. Még egy kicsit szállingózott a hó, de hideg már nem volt (kb -1 fok lehetett), teljes szélcsend...szuper fuóidő:)
A mai futás adagom a 10 km-es felkészülésben:
10 perc futás - 5 perc gyaloglás (3-szor)
Az első pár percben még egy kicsit éreztem a hideget, de ez nem tartott sokáig:) Az első 10 percemet már nagyon jó érzéssel futottam le, szinte bántam, hogy le kellett állnom gyalogolni, de be akartam tartani az "előírást":). Szóval alig vártam, hogy a "séta-résznek" vége legyen és folytathassam...és a második 10 perc...hihetetlen jó volt:) A lábam csak úgy vitt, a lépések úgy jöttek egymás után, hogy úgy érzetem, soha jobb dolog nem történhet velem:) Nem tudom, éreztem-e már ilyet futás közben, talán azon a hétvégén, mikor az erdős részen futottam a napfényben és közben a rádiókabarét hallgattam és szó szerint "röhögve" vettem a kilómétereket:) Szóval megint nem volt jó érzés sétára lassítani, de a terv az terv:) A harmadik 10 perc már nem is esett annyira jól:( Könnyű volt lefutni, de valahogy már elmaradt az előző érzés...
A következő edzésnapomon 30 perc egyben futás lesz, remélem, olyan jól fog menni, mint ma:) (azt hiszem, ezután a jó élmény után, honap be is iktatom:))
Sok hasonló "jóérzetű" futást kívánok még, hóban és napsütésben! :)
(én nem biztos, hogy váltanék gyaloglásra, ha bírom futva is-persze a terv az terv)