Délelőtt sikerült jó későn ébredni, így nem fáradtam el a köhögésben, mire eljött a futás ideje (mint az hétköznap lenni szokott). Szóval egyszer csak azt vettem észre, hogy már megyek is le futni, mégpedig rövidujjúban, az idén először, juhéjjj! Nem csak én éreztem a tavaszt, tele volt az  út sétáló/bicigliző anyukákkal, apukákkal, gyerekekkel, egyszóval: családokkal. No de hagyom is ezt a vonalat, mielőtt (még jobban) elszomorodnék.
Az eredeti terv szerint 6 perc futás - 1 perc séta lett volna váltakozva (azért akartam kímélni magam, mert távot emeltem: 4.2-ről 5.2-re, nehogy elfáradjak :) ), de 3.5 percnél megállított egy kereszteződés, és úgy gondoltam, mégsem 6-nál kellene pihenni. Szóval átálltam a 10 perc futás - 1 perc sétára, ez így pont jó volt. Légzésgondok sem jelentkeztek, bírtam végig a 10 perceket, de azért felmerült bennem, hogy hogy fogok én 83 nap múlva váltóban felest futni...
Hát ez volt.

Ha lenne türelmem bármilyen tevékenységet (jelen esetben beszámolóírást) huzamosabb időn át végezni, akkor jól leírnám, hogy mi volt. Ennek hiányában viszont csak a tanulság marad: ha fúj a szél, sapkában futunk, mert különben olyan fájósra fújja a fejünket, hogy idő előtt visszafordulni kényszerülünk, pedig egyébként milyen jól is ment nekünk.

Most megyek, csinálok valami mást. De csak egy kicsit.