Azt mondják, az óraátállítás megviseli a szervezetet, összezavarja a bioritmust. Úgy tűnik, tényleg: elég kevés időt töltöttem ma ébren. Délelőtt 9 órai ébredés után még egy órát aludtam ebédig, aztán délután még hármat, egy telefonhívás ébresztett véglegesen este 6-kor.
6:10-kor már kint voltam a pályán, csábított az esti világosság, meg kíváncsi is voltam, hogy rámsötétedik-e. Azzal kezdtem, hogy kinyitottam a szemeimet, teljesen. Aztán elindultam. Korábbi tapasztalatok alapján sejtettem, hogy ilyen rövid idővel az ébredés után erőnlétileg nem leszek a topon, ezért eleve belesétálós futást terveztem.
Féltávig egész jól haladtam, aztán viszont már éreztem a lábamban, hogy ez nem az igazi. Volt egy kis küzdés, valamint meggyőztem magam, hogy a félálom nem jelenthet féltávot, így futottam tovább, egészen a 20. percig. Akkor nyomtam másfél perc sétát (igazából csak egyet, mert fél perc a zöld jelzés megvárására ment el a kereszteződésben), majd újra futóüzemmódba váltottam. Érzésre nem lett jobb, viszont belátható távolságba került a vége. Újabb 9 perc múlva megint megérdemeltem egy egyperces sétát, aztán meg már itthon is voltam.
Most megyek aludni. :)
Éljen a nyári időszámítás!