Nem neveztem

a harmincas távra. Nem éreztem azt, hogy egészségileg eléggé rendben lennék hozzá, bármelyik szintjét vesszük is az egészségnek. Ha a fizikális részt nézzük, ugye itt van ez a köhögés, ami megint már több mint 2 hete tart. Az allergia miatt húzódik el ennyire állítólag, és úgy érzem, ha végigizzadok hidegben 3-3,5 órát, az nem feltétlenül tesz jót. Márpedig kell majd az energia a következő hetekben, hátha szükség lesz pl. a pakolós, esetleg a lakásavatós izmaimra. :)

Ami pedig a többit illeti: terápiásan hosszút futni sem lehet egy bizonyos szint alól indulva. Amennyit ma is nyűglődtem, abból arra következtetek, most nem vagyok a szint felett.

De nincs rossz érzésem azzal kapcsolatban, hogy kihagyom ezt a 30-ast. Lesz még idén érmes verseny, belátható időn belül, elég lesz az nekem, és tulajdonképpen az is jó, hogy (már) ellen tudok állni az ilyen kísértéseknek. A versenyhangulatból így is kapok, mert

neveztem

a 7,5 km-es távra. Óccsó volt, azért rákényszerülök, hogy délelőtt kimozduljak itthonról, de ha punnyadt leszek, sokkal hamarabb hazaérhetek aludni. Vagy mehetek szurkolni a Bátor, Felkészült, Jókedvű Sokatfutóknak. Szóval látjuk, milyen jó is ez.