%!%"+@!^˘**!

Egy lakótelep kört akartam ma futni, mintegy állapotfelmérésként, hogy menjek-e Vivicittára.
Ehhez képest egy fél sikerült, de a pulzusom az egekben, és eszembe jutott az összes csúnya szó, amit ismerek.

A ltp. kör jobb ágának elején kezdődött. Megláttam egy harci kutyát, aminek most nem jut eszembe a neve, de a pitbullnál még eggyel veszélyesebb, és csúnya. Se szájkosár, se póráz. Illetve az utóbbi volt, a gazdinál. Kb. két méteres ívben kikerültem őket, de a tulaj természetesen megkapta már a Köcsög kutyás címet. (Persze nem mondtam neki, csak magamban.) A megtisztelő címet mindenkinek odaítélem, aki a fent említett két eszköz közül egyikkel sem látja el édes kis házi kedvencét.

Na jól van, a kikerülés sikeres volt, haladtam tovább, minden rendben, fordító, még mindig minden oké, nagy terveket szövögettem. Aztán megint elém kerültek. Ismét kerülni akartam őket, hisz az előbb is milyen jó volt az, de látom, hogy a kutya elindult felém. Óhogyaza jó k°%3{@&, most mi a f°°&t tegyek, azon kívül, hogy megállok? Á, megvan, szólok a gazdájának, ugyan fogná már vissza, ha úgyis ott van a közelben. Szóltam először, nem reagál. Persze, hiszen telefonál, miért is kéne a kutyájára figyelni köztéren. No nem baj, szóltam másodjára is, de az inkább már kiabálás volt. Közben ne feledkezzünk el a bájos kutyáról, aki ekkorra már nemhogy két lépésre volt tőlem, de már ugatott is. Meg nézett. Hát így elvoltunk egy ideig, azóta sem értem, hogy miért nem lépett közbe a nő. Nem vagyok egy agresszív fajta, azt hiszem, de most simán meg tudtam volna rugdosni, de tényleg, fizikálisssan. (Ha nem áll köztünk a kutya, ugye.)

Aztán egyszer csak valahogy vége lett, elmentek.De addigra én már nagyon megijedtem, meg kiszállt minden erő a lábamból. Olyan sz@rul éreztem magam, hogy már nem is volt kedvem tovább futni. Csak gondoltam, még egy kis szakaszt a ltp. kör bal ágából is, azt' jóvan.

Utólag azt gondolom, ott rögtön abba kellett volna hagyni. Már csak a következő Köcsög kutyás érdekében is. Mert volt még. Nem akarom már sokáig ecsetelni, az történt, hogy jól láthatóan felém rohant egy kutya (mely korábban jól láthatóan más futók felé is rohant, majd rájuk ugrott), gazdi kb. másfél méterre, akár a korábbi futótámadások után rátehette volna a kutyára azt a k. pórázt. Na, ő már megkapta a magáét. (Persze csak verbálisan, mielőtt bárki is a rendőrséghez fordulna. :) ) B+, a V+/%!'+ - ez volt, amit gondoltam. Még a "kakas csípje meg!" is eszembe jutott, pedig az már a csúcs káromkodásban.  Ezen kívül kifejtettem alapelvemet,  hogy nem kell egyszerre póráz is meg szájkosár is, elég az egyik, de az aztán legyen. Mondta a gazdi, hogy nem bánt. Persze, mindegyik így kezdi - válaszoltam. Szegény csaj nagyon megszeppent, tudom, ez a beszélgetés nem feltétlenül neki járt volna, sokkal inkább az előzőnek.  Pedagógiailag sikeres volt ez a futásom: pár perccel később, amikor hazafelé tartottam, láttam, hogy a lány pórázon vezeti a kutyáját. Persze a vérnyomásomon ez már nem sokat segített.

Azért összességében komolyan mondom, nem értem az ilyeneket. Hogy ennyi intelligencia/empátia ne legyen egyesekben? (És lehet, hogy a csaj, akit kiosztottam, szintén ezt gondolja rólam, hehe.) Pfffghrr...

Na, most terápiásan jól kiírtam magamból mindent. Talán már megmaradok. :)