Reggel korán ébredés (5-kor) molyolás, pakolás, bicajok felhelyezése a tetőcsomagtartóra. Indulás tovább +1 fő felvétele cangástul a kocsiba. Röpke 10 órás út után megérkeztünk szálláshelyünkre az itáliai Arabba nevű falucskába, ahol télen, síszezonban valószínűleg nagyobb a nyüzsgés, de most is akadtak szép számmal turisták. Akinek kedve volt az utazást követően elmehetett egy kicsit pörgetni, de én eléggé kimerültem a vezetéstől.

Következő nap reggelit követően két különálló csapatra oszlottuk. "droid-szekció" és regenerálódok. Droid-projekt mondhatnám végigment a szombati verseny útvonalán benne a Passo di Giau (2232m) heggyel. Kerékpáros pályafutásom legbrutálabb hegyével. Az erősebbek már az első 20 percben husssss el......és az első kisebb dombocskát is (Colle S. Lucia 1497m) egyedül másztam meg. majd egy rövid kb. 2km gurulást követően még nem tudtam mi vár rám. A hegy aljában (Passo di Giau) tábla, 29 tornanti (talán hajtűkanyarnak fordítanám) vezet fel a csúcsra....ó hát ez nekem nem jelenthet gondot gondoltam még akkor, de mikor már lassan egy órája tekertem felfelé és egyik kanyar mögött sem láttam a végét kezdtem aggódni vajon ennek vége lesz egyszer? Egy mentálisan kikészült sporttársam mellett is elhaladtam mikor a fenyőfák közül kibukanva megpillantottam a végét. 4.5 km!!!!!!!! Otthon 4.5km nem jelent gondot sem, síkon, sem pl. Dobogókőn, na de itt 4.5 km iszonyat hosszú!!!!!! és csak nem akarnak fogyni a km-ek:-) De összeszorított fogakkal csak tekertem. Ketten már nagyon vártak a csúcson és üvöltöztek az utolsó egyenesben. Hát a látvány ami fent fogadott azt hiszem leírhatatlan, minden szenvedést és kínt megért és bátran állíthatom máskor is gondolkodás nélkül feltekernénk! (ami szombaton a versenyen meg is történt....de ez majd a következő beszámolóm lesz...)