Az elmúlt héten egy wellnesz hétvégén voltam és számomra fontos megfigyelést tettem. A megfigyelésem a futómozgásommal volt kapcsolatos.
A sok evés - ivás, punnyadás után vasárnap reggel már igen szükségét éreztem egy ki futásnak. Persze volt egy fittnesz részleg, ahol volt egy futópad is. Persze 30 fokban és 100% páratartalomban kellett futni, mert a medencék előterében volt a terem. De nem ez a lényeg! A lényeg az, hogy közel volt a tükör a padhoz, így oldalról megfigyelhettem a futómozgásom.
Na mármost, ugye az elmélet arról szól, hogy a futás attól futás, hogy az idősíknak van egy olyan pillanata, amikor mindkét láb a levegőben van. Az én futásomban - mivel alacsony vagyok és túlsúlyos így kicsiket lépek lassan futva - nemigazán fedeztem fel ezt a pillanatot. El is gonolkodtam azon, hogy akkor most tényleg futok vagy az elméletet erősítő kivételt képezem. :))))
De mikor van nálam az idősíknak az a bizonyos pillanata?
Rájöttem!
Akkor, amikor az ágyban hanyatt fekszem és felemelem mindkét lábam a levegőbe. :))))
van olyan pillanat csak te nem figyeltél eléggé:)...annyira jó téged olvasni, kösszép:)...kitartás és kitartás!