A július legvégén kitűzött célt sikerült tegnap teljesítenem. Vagyis megvan a 10. kör is a futópályán. Nagyon örülök neki, mivel így visszatekintve azért nem volt egy könnyű menet, bár hamarabb reméltem elérni a kitűzött célt. De midegy. Ez is megvolt, még sincs vége. Keresnem kell egy új célt. Talán a hogyan legyek 1 órás futó edzésterv lesz a cél. Még nem tudom, majd alakul. De objektív akadály a lábzsibbadásom, ami miatt már bejelentkeztem orvoshoz. Ugyanis ez nagyban befolyásolja a megtett távokat és a futóidőt. Bízom benne, hogy orvosi iránymutatással pikk - pakk megoldódik a probléma. Ugyanis nagy szükségem van a futásra, mint feszültség oldó szerre, mert azt életem úgy tűnik - rajtam kívülálló okokból - fordulatot vesz. A politika dec 31-el átszervezi az intézményt, ahol dolgozom és vezetőből beosztott leszek - munka persze ugyan annyi marad. Ami nem fájna annyira /de igen, fáj/ ha a havi fizetésem nem csökkenne 50 e. Ft-tal. Na de az e felett érzett dühöm adta a plussz energiát a cél eléréséhez.

Na elég a panaszból, irány az új cél keresése és a rendszeres futás.

Egyébként tegnap, a kitűzött cél elérésének napján, megint ott volt a pályán a számomra mumus -  régi, rossz dorkóban futó - nagymama, aki persze, hogy megint megelőzött futásban. (Néhány bloggal ezelőtt írtam már róla.) Úgy tűnik a rosszabb lelki pillanataim hívják elő a nagymamát.  Ezek a pillanatok "varázsolják" elém a pályán! :)

Úgy tűnik a mumus nagymama a jel, hogy van még fejlődni valóm. És a rossz után csak a jó jöhet.