Korábbi bejegyzésben leírtam, hogy a bal térdem külső felében futás/kerékpározás során/után jelentkező fájdalom miatt kényszerpihenőt találtam ki ezen sportágakban január végéig, míg az összes időmet és energiámat az úszásra fogom fordítani. Először persze csak a negatív dolgokat láttam ebben, de próbáltam ezen túllépni és az előnyömre fordítani a helyzetet. Az biztos, hogy egy emlékezetes hónapon vagyok túl.

Úszás: 248,1 km, 38 edzés, közel 77 óra. Mindezt úgy, hogy az első két hétben csak 50km-t úsztam, ha év elejétől határozom ezt el, akkor megközelítem a 300km-t. Így is csupán 2012. utolsó 2 hónapjában futottam csak ennél többet. Elsőre ostobaságnak tűnhet mindez, de nem kell újra és újra végiggondolni, sokadjára is az. Futásban túlterhelés miatt többször sérültem, idei évet pedig azzal kezdtem, hogy mindezt úszásban is megpróbáltam. Csupán annyit tudok védelmemre felhozni, hogy úszásban nehezebb sérülésig úszni. Bár többször fájt itt ott úszás után is, de többnyire ezek az izmokra koncentrálódtak. A történet annyi, hogy január 14-től eljártam szinte az összes úszóedzésre. Nem vártam hirtelen javulást ettől, sőt benne volt a pakliban az is, hogy inkább kis visszaesés lesz a formámban, majd miután kipihentem magam, akkor jön csak meg az eredménye. Ennek ellenére a nagyobb terhelésre jól reagált a szervezetem, egyre jobb és jobb időket tudtam úszni függetlenül a folyamatos fáradtságérzettől, szinte folyamatosan fejlődtem. Elértem a nyárra tervezett minimum, azaz egyes szintet, sőt szerintem a kettest is. Egyes: 1500m-en 20percen belül tudjak úszni 50m-es medencében. Kettes: ugyanez csak tóban. (Persze vannak további szintek is.) Jelenleg edzés végén elfáradva is mennek az 1.20közeli 100ak 1300m-eken. 400m-en pedig sorozat végén az 5perc közeli idők. És a gyorsító edzések még csak most fognak következni. Tegnap pedig volt egy 800m-es felmérő is, de ez már február, és nem is ment jól bizonyos előzmények miatt, de így is 10’14” lett, amit nem hittem volna 1hónapja (más kérdés, hogy ideálisabb esetben már most 10p alatti lehetett volna). Azt is le kell írnom, ami a számokból nem teljesen látszik, hogy borzasztóan kemény 3hét volt ez. Az edzésleírásokból kitűnik mindez, de tényleg szinte minden edzésen meghaltam és küzdöttem az időkért. Szinte minden edzés után teljesen kifacsartan szálltam ki a vízből, lemerítve minden tartalékomat. Ez is magyarázza, hogy sajnos az úszások utáni nyújtások el-elmaradtak, mert nem volt erőm még ahhoz se. Volt, hogy csak leültem a padra és hosszú percekig néztem ki a fejemből. Illetve pótoltam az energiát, ettem a kekszet, banánt és ittam a fehérjét (edzés alatt izotóniás italt). Ezekkel azért sikerült vmennyire a regenerációt is gyorsítanom. Arra rájöttem, hogy képtelen lennék arra, hogy úszó legyek. Ez nem normális dolog, olyan szintű monotónia és terhelés, ami még nekem is sok. Persze megvan az egésznek a varázsa is, és minden küzdelem és szenvedés ellenére tetszett a dolog. Jó volt egy közösséghez csatlakozni, „teljes jogú” taggá válni és az edzések által kivívni valamit (nem akarok itt nagy szavakat használni, mert lehet csak én érzem így  ). Bár testileg, de talán még szellemileg is leszívott ez a pár hét, még is úgy érzem, hogy mindkét tekintetben erősebb is lettem. Nagyon mélyen elraktároztam ezeket az impulzusokat magamban. Most majd visszaveszek az úszásból, de beszélek az edzővel is, hogy mikor milyen edzések lesznek, hogy aszerint is osszam el az edzéseket. Egy-két erősítő edzésre is lehet csatlakozok hozzájuk. Továbbra se tudom mire fogok készülni, és hogy úszásban pl csak szinten tartás legyen nyárig, vagy fejlődés is.

Kerékpár, futás. 55km illetve 42km az első 2hétből. Utána teljes pihenő. Az első pár edzésen óvatos leszek, próbálgatom a lábam. Emellett pedig a láb erősítésére és komplex nyújtására is nagy hangsúlyt kívánok fektetni. Február folyamán talán majd körvonalazódnak a további tervek, lehetőségek.

Erősítés. Úszás miatt mondhatni elhagytam, ugyanis azt is elég terhelésnek éreztem. Most majd ezek is visszakerülnek a programba, pár alkalommal csatlakozva az úszókhoz is.

Nyújtás. Nagyon nem vagyok elégedett azzal, hogy ennyi kimaradt. Nagyon fontosak lettek volna. Hiába az élőhalott állapot edzések után, 10p-et mindig rá kellett volna szánni. Ezután erre nagyon kell figyelnem. És nem csak karra, hanem megint lábra is. Mindezt könnyítendő pedig masszőrhöz is el fogok menni.  

Lehet furcsán hangzik, de hiányzott már az ilyenfajta terhelés. Mindennél jobban vágyok arra is, hogy végre futáson is elérjem azt a szintet, ahol edzhetek keményen. Nem tudom ez miért van, de nekem ez okoz elégedettséget(?), adrenalinbombát(?), felszabadulásérzetet(?). Az kell, hogy feszegessem a határaimat, hogy azokat minél jobban ki tudjam tolni, hogy érezzem, hogy haladok, hogy lássam a fejlődést, hogy végigmenjek egy elképzelt, megálmodott úton, mely végén ott a cél. Lehet mindez vezetett a múlt évi túlterhelésekhez. Magamban, legbelül is komoly hajtóerő munkál, pluszban itt az EO-n is olyan motivációs lökéseket kapok mások eredményei, edzései, erőfeszítései által, hogy túlfeszítem a húrt. Nagyon nehéz megálljt parancsolnom magamnak. Hiába érezném már 10x1000m-es résztávon, amit úszáson, még nem lehet. Remélem lesz türelmem, hogy a sérülésmentes fejlődéshez megtaláljam a legoptimálisabb utat.