Mai elöírás 5 p futás, 3 p séta 4szer. Ment, mendegélt a dolog, semmi extra. Aztán az utolsó 6,7 km/h val kocogtam, és gondoltam mivel ez az utolsó elöírt kör, legyen 6 perc. Aztán belejöttem, elértem az ijesztö 7 percet, majd belejöttem a ritmusba, nem ugrott fel a pulzusom 180 fölé, majd stabilizálódott 170 körül, és mentem 12 percig!!! Nagyon örülök neki, hirtelen ekkora fejlödést, nem is hittem volna. Ment volna tovább is, de nem akartam eröltetni, az már nem esett volna jól.

Csütörtökön megkapom az én kis órámat, és pontosabban fogom tudni, hogy mennyi a pulzusom. Nem egy mindentudó óra, a pulzust tudja mérni, az a lényeg. Utána olvasgattam, itt többen is használják, jó lesz. Várom, hogy kicsomagolhassam :)

Nagyon örülök, hogy elkezdtem mozogni. Jobban érzem töle magam, picikét fogytam is, amit a mütét óta szedtem fel. Érdekes, hogy a nyáron történt kórházas, 6 hét lábadozásos dolog most jön elö. Álmodok is vele néha. Nagyon rossz volt. Akkor csak túl akartam élni, túl akartam lenni rajta. Megint... Egyszer már volt gond, teljesen más jellegü, de akkor is évekkel utánna kezdtem el a dologgal foglalkozni lelkiekben. Mindig mosolygósan kezeltem, meg kell oldani, és kész, ment az élet teljesen rendben tovább. Mondhatni erös voltam. Úgy kezeltem a dolgot, ahogy szerintem azt kell. Nem túl nagy dolgot keríteni az egésznek, csinálni amit kell, és örülni mindennek :) Most is örülök, ha havazik, ha süt a nap, ha a kedvenc futópadom szabad, és hogy boldog lehetek. Hálás vagyok, hogy kaptam még egy, és még egy lehetöséget. De több ilyen, ha egy mód van rá, ne legyen:) Ha lesz, megoldjuk :)

Le kellett írnom, sose beszélek róla, elérzékenyültem. Mozgok, és jó. Élek, és jó. :)