(verseny) Edzésleírás
UltraBalaton 2012 / BSI Megfigyelők
UB Stációk, azaz egy keresztút állomásai:
Első stáció: Pilátus halálra ítéli Jézust
Teljesen természetes volt, hogy idén is lesz UB indulás BSI Megfigyelők csapattal. A tavalyi nagy szenvedés, szopiból nem tanulva ismét a hármas mellett döntöttünk Livivel. Ez majdnemhogy halálos ítélet volt, mint utólag kiderült:)
Mindenképpen BSI-s embert akartunk...aztán....Tapír(nem akart jönni), Steve(vacillált más emberekkel), Gyuri(Edina cangás kísérését vállalta), Árpi (Tramsö maraton)...na bammeg...nincs más aki a hosszúkat preferálná, mégiscsak fejenként 74 km-ről van szó. Már május vége volt mire ráeszméltünk, hogy nem lesz meg a céges 3. muskétás, ezért idegességemben kitettem a fészbúkra, hogy keresünk 3.at. Apám! 10 percen belül megvolt Ironka szesztestvérem, Óbuda Hardcoreos harcostársam. A tököm nem gondolta volna, hogy érdekli. Nagyon megörültem neki, 2 héttel később leosztottuk a 212 km-et, de duhajként lőttük be az egymás utáni 20-26-30 km-es etapokat...
Pénteken Mohácsról 11-kor indultam fel Tihanyba...este 6-ra értem fel, hehe
(3 buszátszállás, 6 km séta a komphoz és a komptól be Tihanyba).
Mindegy, odaértem időben, elfoglaltam a tavalyi fasza szállást, fullos!
Livi a férjével Krisszel fél órán belül megérkezett, le is téptünk a versenyközpontba tésztapartizni ahol aztán boldog-boldogtalannal taliztam (Szesze, Dili, Joe, Levi, CseKa, Piri, Iljusin, Gly, Bálint, Bitliszbá, Bozót stb. stb.)
Átvettük a rajtcsomagot, a póló szerintem jobb mint a tavalyi, fasza, persze a fekete színe nem nyárbarát, de fogom használni.
Kaja, pia, dumcsi...lassan eltünt mindenki....mondjuk az egyénieket tökre megértem mert reggel 6-kor start.
Mivel előzetesen megbeszéltük hogy tihanyi visszhangpróba lesz, azért beszéltem pár SZTK-s társsal, de mindenki szétszéledt a szélrózsa minden irányába.
Vámpiri minden hülyeségben cinkos ezért este 10 előtt fennt Tihany központjában beültünk szittyózni egy kerthelységes sörözőbe. Marha jól eldumáztunk, éjfélkor felmentünk az Apátsághoz visszhangkeresőbe sörökkel a kezünkben, de rohadtul nem találtuk a megfelelő helyet, hehe. Aztán Drakulady a dőlés mellett döntött, én még nem, így továbbléptem, ami azt eredményezte hogy a hajnali hőségben való ágyikókeresésemkor már volt olyan egyéni futó, aki bemelegítő futásokat tolt, hehe...jaj gondoltam, de hülye vagyok.
7:50-kor keltem, mert 8-ra reggeli meg volt beszélve. Megérte kelni, mert parádés tojásrántottát pakoltak elém, benne hagyma, gomba, kolbász....nyámnyám... és láss csodát fáradt se voltam.
Ironka közben megindult Bp-ről, csak du. 2-kor volt a rajt.
Aludni nem volt kedvem, ezért ismét robbantottam VámPirit hogy tour de Tihanyozzunk. Ő csak du. 4-kor kellett Lellén legyen, mert ott kapta meg a dugókát Szilvi nővérkéjétől, mert párosban is neveztek CutterSisters néven.
Mivel volt 2-3 óránk kreténkedni, ezért csináltunk pár feelinges fotót, ahogy jártunk Tihanyt...megperzselt malaccal, baltával, csak a szokásos hülyeség, amiben nagyon egy húron pendülünk. Mivel láttam rajta hogy hót feszült a nagy futás miatt ezért inkább még pofázgattam neki, kicseréltük a fejlámpája elemeit, belehallgattam a zenéibe, meg lekísértem a komphoz amivel átment Szántódra.
Közben Ironka is megérkezett MagasKöcsöggel Tihanyba, átmentünk a szállásunkra, ahol Ironka megkezdte a felkészülését a rajthoz. Közben Livi férje, aki elhatározta, hogy cangával egyéniben körbeteker a Balcsin visszaérkezett, és közölte, hogy elviselhetetlen hőség van és nem vállalja be. Ez már intő jel volt!II. stáció: Jézus vállára veszi a keresztet
Fél 2kor lementünk a rajthoz, nem volt nagy nyomor. Ironka teljes harci díszben várta a rajtot. Mit mondjak...hát volt pár kretén arc a startnál. Egy teljesen gyógyós pali elkezdett nekem szövegelni, valami szedettvedett csapat kezdőembere volt...hót készvoltam hogy miért pont nekem löki az idétlen sódert...na, rajt...kötelező volt az új UB pólót viselni mindenkinek, de a kezdőlépések után Ironka rögtön kivágta nekem és száguldott.Autóval egész hamar kiértünk a mezőnyhöz, már a levenduláson lefelé eszméletlen nagy szétszakadás volt. Mentünk, mentünk...Ironka sehol....haladtunk, haladtunk...hát bakker Aszófő után értük be, előtte 4-5 futó lehetett a 250-ből, hehe...emberetlen tempót nyomott, a hőség szaharai volt, ezért folyamatosan megálltunk és öntöttük a vizet a sapijára, és frissítettük. Tényleg szédítő volt, hogy a Doveresek és Van Laposok után rohant. Már előre röhögtünk hogy micsoda csodaváltás lesz Dörgicsén, ahol Livi rögtön az elitmezőnnyel haladhat tovább, hehe...
Dörgicse...nagy váltópont...Csanya frissítőfönök, nonstop zavarta a sok pofátlan légyként a frissítőasztalra rárepülő töktelent, nem igazán értik meg hogy az a beérkező futóké. Ironka 1:25-ös 20 km-rel szakadt be, váltás, majd megindultunk Köveskál mellé, ahol Livi a földútról ér ki az aszfaltra.III. stáció: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
Meg is érkezett, de meglepetésemre totál kivolt...hányinger...rosszullét, ment tovább...gyors agypörgés, már öltöztem is át...nincs mese idő előtti váltás, nehogy nagyobb baj legyen. Váltottunk, megindultam, előzgettem...egyre megborultabb arcokat láttam mindenütt, a bődületes hőség pofánvágott volna egy szívós pigmeust is. Kézikulacs nálam, folyamat szopantottam a vizet belőle, és agyban is nyugtatott, hogy van nálam folyadék. Viszont a legtöbb futó csak a kísérőjétől tudott vizet vételezni, és ez volt sok ember veszte, mert a kísérője túl előrement és addig az illető szétcsapta magát. Természetesen Köveskálon már ömlött a víz rólam, ezért Ironkáéknak kikötöttem hogy 1 km-renként álljanak meg és öntsenek fejen, nyakon. Livi végig szabadkozott hogy ne haragudjak...haragról szó nem volt, örültem hogy nem lett nagyobb baja, de a kétely ekkor nagy pecsétet nyomott lelkemben, miként végtelen nagy szopásra és akár kudarcra vagyunk ítélve.
Nem tudok 102 km lefutni és Ironka sem, se fizikailag, se agyilag nem erre készültünk. Szóval a kedvem elég fura volt, de próbáltam minden gondolatomat a futásra és a frissítésre fókuszálni. Livi jelezte hogy visszaveszi a távját, mert ez nem mehet így, menjen úgy ahogy megterveztük. Nemesgulácsnál visszavette, azaz 9 km-ert mentem. Ő jött most egy 10km-es szakasszal Badacsonytördemicig. Mindig csak 500-800 méterket mentünk előre és mindig kiszálltunk frissíteni Livit. Küzdött, szenvedett, nem volt jól, mégis elszántan futott. Ironka nem az a lefetyelő szószátyár gyerek, láttam az arcán hogy gyülekeznek a gondolataiban a sötét fellegek és én is így éreztem...mi lesz velünk? A nap szétpirít minket estig...éjjel zombik leszünk...reggelre taposóaknára lépet hullák... Badacsonytördemictől a megbeszéltek szerint is én jöttem volna így dugóka át és spuri.IV. stáció: Jézus szent anyjával találkozik
Hamarosan beértem egy nagyon jó hűs erdőszéli részre...jaj, de jó volt...hűs, andalító, simogató...kezdtem piszok jól érezni a futást, lenyugodtam...aztán paff ki a mezőkkel határolt bicajútra...a nap kezdett szétszedeni a jó hosszú Szigliget, Balatongyörök szakaszon. Megálltak a többiek másfél km-renként, leönttöttek becsülettel, feltöltöttek...csak így lehetett túlélni. Balatongyöröknél minden bajom volt már...előjöttek a tavalyi emlékek, amikor itt nyaraltunk a környéken és megfutottam itt egy részt, de most mintha minden triplájára nyúlt volna...egyre fosabbul lettem, a többiek már kocsival se tudtak megközelíteni, mert az út már egyre jobban a part felé ment. Kezdtem megbillenni, a dögmeleg lassított, és befékeződtem. Paff víz off...kezdtem kikattani...na itt volt egy 2x100 méter amit meggyalogoltam, de nem volt pofám nem futni tovább.
V. stáció: Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet
Vonyarcvashegy, Livi levált előbb hogy visszaadja a Köveskáli szakaszát...egy angyal küldte...esküszöm nekm bírtam volna tovább azt a 4km-ert.
Ironnal előretűztünk Gyenesdiásra. Itt annyit cseszkődtünk és várogattunk, hogy Livi nem akart jönni. Kb. 25 perc bambulás után mondtam, hogy lőjjük ki magunkat mert Livi 100% hogy már Keszthelynél lehet. Persze telefont soha nem vitt egyikünk se magával. Keszthely 5 killer Gyenestől. Amire odavergődtünk Livi már ott volt, szerencsére csak 7 perce. Ironka úgy megindult mint egy herénvágott bakmacska.
Livivel alig tudtuk berakni magunkat a helyes irányba, közben ránksötétedett, Ironkánál sehol telefon, néztük a futókat...sehol...előrementünk Berényig(13km), akármilyen gyors ide még nem érhetett be, bevárjuk. Ekkor éreztem hogy most nálam is nagy a baj, csakúgy mint tavaly, a rohadék rövid futónadrág kidörzsölt a belső combhajlítóimat, de brutálisan, a lépések is mintha csiszolópapír lenne a bőrőmmel érintkezésben. Gyorsan vazelin, és capri nadrág fel...késő.Ja, minden futásom utána Mg, Ca tabletta be, kaja semmi, őrültség lett volna bezabálni, hiszen nem telt el 2 óra sem már szinte az etapjaink között.
VI. stáció: Veronika kendőt nyújt Jézusnak
Ironka 24-et tolt Keszthelytől, de Fenyvesnél mondta, hogy az előre megbeszélt 30 most sok lenne, ezért Livi váltotta. Előrementünk, egy kis faházpresszóba kikértem 2 kólát, egyet átadok Livinek gondoltam. Közben két srác mint egy űrhajósra úgy néztek rám, majd szóba elegyedtünk...futás, foci, Balaton témakörben kalandoztunk, majd eszembejutott hogy nem teadélután vagyok, hanem futóversenyen és Livinek jönni kell.
VII. stáció: Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt
kiszaladtam az útra, kb. 2 kilit tett meg addigra Livi....sétál...beszúrt az oldala, fájt neki...paff, futogálgatott, majd váltás...indultam. Most nem voltam kétségbeesve, rámjött vmi harcos elszántság, hogy menni, menni és elég gyorsan tudtam haladni. Fonyód, Fonyódliget...jól haladtam, már éjfél volt. Átléptük a 100-at, 106-ot, megvan a fele...mégegyszer ennyi...áááá, kizárt. Izzadtam, lüktettem, mint az állat, rom víz voltam. Mindig rátapadtam pár arcra akik cangás kisérőkkel voltak és a sötét részeken is jól haladtam. Egyre jobban kezdtem beérni a nagy bulizós Balcsis részekbe. Érdekes módon senki nem szólt be, vagy néztek, mint lukinyúl, vagy hajráztak. Utóbbiaknak mindig megköszöntem.
Lellén (118) váltás...már a fele sincs vissza...hehe, viszont jőő a gonosz hajnal, amikor full készrecsap, bulizós koromban is mindig utáltam...felvirradt, vége a partinak lassan... és még visszavan 90 km, belegondolni is gáz...mi van ha Livi már nem bírja, nekünk meg vissza 1-1 maraton minimum??? Áááááá, kizárt.
VIII. stáció: Jézus szól a síró asszonyoknak
Lellétől ismét Ironka haladt egészen Szárszóig. Mondanom sem kell nem találtuk a váltóhelyet Livivel, cikáztunk össze-vissza. Zozó hívott hogy Ironka vár már minket a váltással. Szerencsére csak meglett...Livi tovább, de most már csak mindenki a lehető legrövidebb szakaszt merte megfutni. A 7-8 km-es etapoknál már szívtuk a fogunkat. Livi itt ment egy 2,9-et és egy 5-öst. Viszont most Ironka lett szarul, kitaccsolt rendesen, de mindent. Az éppen mulatságból hazafelé tartó közéepkorú pár ledöbbenve nézte az akciót. Itt már kezdtem iszonyat mélységekbe zuhanni, és már azon járt az agyam hogy a szántódi komppal átmegyünk és csááá UB, de a kudarc bekövetkezése, a feladás izzó vasként csapott pofán.
Azonban Ironka nem nyafogott, szépen újra felépítette magát pillanatok alatt, kőkemény a srác, igazi sportman.
A frissítőpontok némelyikén talákoztunk futóhaverokkal, az mindig jó érzés volt, de az egész versenynek családias jelleget kölcsönöz a folyamatosan előrehaladó autókaraván, egymás biztatása, lelkesítse.
A durva az volt hogy tökre együtt haladtunk az 5-ös, 10-es váltókkal is, pedig ők azért nagyságrendekkel kevesebbet kell teljesítsenek. Persze ezt annak köszönhetjük, hogy Ironka kőkeményen odatette magát az 5 alatti és közeli ezres fordulataival.Siófoknál már kezdett visszajönni a hitem, hogy ezt megcsináljuk, de csak úgy ha mindenki rövideket fut. Persze ez előbb is eszünkbe juthatott volna, sokan 5 km-renként cseréltek, igaz azok 4-5-8 fős bandák voltak.
IX. stáció: Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Pirkadat volt fél 6 körül, amikor Ironkát váltottam Sóstó után, irány Aliga. 7 km volt a táv, de már a tudattól is minden bajom volt, hogy egyben ennyit lököm kell. Mentem, mentem, de cudar volt. Előztem, beelőztek...nehéz volt, egyre önmagamba bezárva futottam. Ironkáék megálltak mindig nyomták a vizet belém, a tudat hogy törődnek velem nyugtató volt. Lassan haladtam, monoton csapatás volt annyi szent.
A fejemben csak az volt hogy innen már csak nagyon rövid kb. 3x5 km van vissza számomra és kész.X. stáció: Jézust megfosztják ruháitól
Az aligai állomáson Livi váltott, Ironka aludt kőkemény 10 percet a kocsiban közben. A frissítő elég svédasztalos volt itt, csak lestem...de csatak kész is voltam, nyúlkáltam minden tálba össze-vissza. Egyszercsak jön Nagy Kati, úgy megörült nekem hogy átöltelt, pedig szóltam hogy neutron izzadt vagyok, de nem érdekelte. Egy ilyen apró gesztus is jól jött most. Vizes cuccok le, minden rá a visszapillantóra, amelyek a gyors autókázástól megszáradtak. Előretepertünk Kenesére. Üzentem Borinak(tavalyi csapattárs, Kenesén van házuk) hogy közeledünk, tegnap beszéltünk telón, mondta hogy bicajozik mellettünk Tihanyig.
Livi hős volt, tolta a távját, nem panaszkodott, nem az a feladós fajta.
Akarattyán ismét Iron egészen Keneséig(7km).
Fejben kivoltam hogy nagyon gyorsan megint jönnöm kell.
A combhajlítóim totál kidörzsölődtek, már a lépések is fájtak. A pontnál találkoztam SzabóKrisztivel és Koós Krisztiánnal, pár szó és már megjött speedy Iron, mennem kellett. Kb. 150 métert futottam amikor eszembejutott hogy a kocsikulcs nálam maradt, ááááá, vissza...közebn Livi látta hogy hülye vagyok és szembejött JMost egy 2 kilis eredei szakasz jött, marha jól jött is egy kis nyugi, futók alig. Beértem egy egyéni amigót, egy öregebb manust (Kiss Zsolt), futogatott, gratuláltam neki és közöltem vele hogy tartson ki már csak 30valahány km. Láttam hogy kicsit megkönnyebbült, ez örömmel töltött el. 3 kili után Fűzfőn végre pont, azt se tudtam hova nyúljak a frissítőponton, csak cikáztam jobbra balra a tekintetemmel. Erre megszólal egy szimpi csaj, hogy „Helló! Te vagy a Marky? Mit szeretnél enni, inni?” wow! Egyből jobb kedvem lett, hogy személyreszabott kiszolgálás van, hehe.
A lány Reviczky Enikő volt, terepes csaj, ezúttal is köszi neki. Csak egy kólát tudtam magamba verni, viszont mivel sokan voltak a ponton elég tempós futást produkáltam innen, hehe...ami ment kb. 400 méteren át és slussz. Megláttam egy jellegzetes fehér kalapos egyéni futót(WeinberFeri), gratuláltam neki, mondtam jöjjön, de mondta "Áh! Aludnom kell!” és lefeküdt egy bokorba. Ismét beértem egy egyénit, egy horvát srácot, gratuláltam neki, bíztattam, elég jól ment a srác.
Almádinál Livi tovább, Káptalan-Alsóörs Iron.Káptalan egy nagy váltópont volt. Válas Peti volt a goré. Itt beért minket Bori, nagyon örültünk neki, jól eldumázgattunk, de menni is kellett mert Ironka nem tökölt. Itt a pontál láttam 1-2 komoly halált, viszont ekkor ért ide 2 külföldi csaj is(egy finn és egy svéd), marha jól tolták. El is agyaltam, hogy micsoda fantasztikus érzés lehet egyéniben beérni Tihanyba...de hogy ahhoz mekkora meló, alázat kell, az valami őrület.
XI. stáció: Jézust keresztre szegezik
Alsóörs... megint én baszki, hehe...Ezúttal egy szenvedős 6-os várt rám Csopak végéig. Jött a tavaly is rühelt, hosszú, napsütötte rész. Beértem egy egyénit megint(Belej Bálint), láttam hogy megnyikkant kicsit, legalábbis volt néhány fura mozdulata. Azt mondta minden oké, így futottam tovább.
Kb. 10 körül értem be Csopakra, itt egy 2 méteres vizipisztollyal telibevert a Free Kenya csapat, igaz megkérdezték hogy mehet-e. Nem esett rosszul. Az Örkény sétányon több helyen is kígyózó strandolásra kész, belépőért sorban álló embertömeg...néztek, néztek....ki ez a barom, aki 30 fokban, rom leizzadva rohangál. Persze engem csak spanoltak a fürkésző tekintetetek, amikor látom hogy néznek tuti, hogy 5 perces ezreket tolok.XIII. stáció: Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik
A váltópontnál Livi tovább Füredre. Nem is értettem mi ütött belé, nemhogy szarabbul, egyre jobban nézett ki:)))) Egy mentőst faggattam, elmondása szerint már a verseny első órájában vittek el váltós embereket, az egyéniekkel nem is volt bajuk.
Füredről már eléggé felszabadult voltam, mert Iron annyira unta a banánt, hogy mondta, hogy megfutja az utolsó 2 szakaszt (4+4). Livi férje elénkcangázott és ment Ironnal.
XIV. stáció: Jézust sziklasírba temetik
Füreden kicsit elbasztuk az időt, mert Livire várom kellett hogy megtaláljon az autónál, tűznűnk kellett, hogy beérjük Iront frissíteni. Tihany előtti uccsó váltópont előtt 1 kilivel kaptuk el, és útközben meggondolta magát, mondta, hogy fussak be én. ÁÁÁÁ! De már oly mindegy volt, gyors váltás majd megindultam a levendulás felé. Fájt, fájt, de haladtam. Livi férje, Krisztiánnal dumáltam, most jó volt hogy jött vki velem. Felfelé nem esett jól tötyögni, tényleg irtóra fájtak a hajltóim, de nem gyalogoltam bele. Egy kisebb örökkévalóság volt felérni, de onnan már szartam mindenre, boldogság volt lefelé haladni. A cél előtt beálltunk hárman és BEEEEEEE... Péter Ati kedves szavai, érem, fotózás...megvan! Nagyon boldog voltam, hogy megcsináltuk.
XV. stáció: Jézus harmadnapra feltámad
Igen, kb. 3. napra aludtam ki magam úgy ahogy, hehe...
A verseny szervezettebb volt mint tavaly, klasszisokkal jobbak voltak a frissítőpontok is. A verseny alatt többször megfogadtam, SOHA többet hármas!!! Minek szopassuk magunkat? Most megint azt mondom jó három fősben, hehe. Meglátjuk, de jövőre is menni kell.Ja, fél 2 után már téptünk el Tihanyból, és láttuk a sok pályánlévő futót még. VéghAttiék is lökték még. Alsóörs körül megláttam Ebolát, aki Simonyi Balázst kísérte. Letekertem az abalakot és hörögtem mint az állat, hogy Megcsináljáááááááátok!!! Fantasztikus a srác, hogy mennyire küzdött, számomra Ő volt a legdurvább(több mint 34 óra a pályán).
ilyen jó és pontos és gyors leírást rég olvastam !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Jóvan, nevezzük nevén a gyereket: BSI Kémek :-)
Haanchee 4539 napja
A beszámoló ismét élvezetesre sikeredett. Ügyesek voltatok, gratulálok! Bár én még mindig csak azt tudom mondani, hogy ki kell próbálni ezt a versenyt párosban is, úgy is menne neked! :)