Nike+ Run Club Speed Session
Most először mentem autóval a futóklub keddi edzésére. Hiba volt. Gyalog vagy metróval hamarabb odaértem volna, igy majd felrobbantam, hogy 100 méterre voltam kb. a helyszintől, de a dugóban állva ez nem boldogitott. Tipikus dubaji történet. Megérkezésem után ráadásul vagy további 10 percet köröztem a parkolóban, mire végül le tudtam tenni a kocsit. A bemelegitésről igy lemaradtam. Story of my life.
A keddi edzések ugye résztávosak, de a tegnapi kemény sprintek után semmi kedvem nem volt újabbhoz. Az edzésterv szerint 400-ak voltak betervezve erre a napra. Úgy gondoltam, hogy a kecske is meg a káposzta is, igy fartlekkel kiváltom a résztávot. Már csak azért is, mert a futóklub edzésterve viszont nem ez volt, és én ugye azért vagyok ott, hogy mások edzését segitsem, nem azért, hogy a sajátomat végezzem. Beálltam hát a középső csoportba, ami nem túl gyors, nem túl lassú, és igyekeztem úgy alakitani a gyorsitásokat-lassitásokat, hogy a csoport eleje és vége között ingáztam. A kocogások alatt lemaradtam, a sprinteknél visszaelőztem őket. Igy a résztvevőket is tudtam biztatni, és a saját edzésemet is többé-kevésbé tudtam teljesiteni.
Fáradt lábakkal kezdtem, de a végére ahogy általában megjött a kedvem a futáshoz. Nem mondom, hogy életem teljesitményét nyújtottam, de kellenek olyan edzések is, amit az ember csak elvégez, még ha nem is élvezi. Na ez egy ilyen volt. Nagyjából egyenletes ezreket mentem, egyedül a vége lett kicsit lassabb, két okból: az már csak a levezetés volt. Összeakadtam egy futóval, akinek igyekeztem segiteni az utolsó körben, de az enyémnél lassabb tempót ment, igy le kellett lassulnom hozzá,
Km Idő Tempó Szint
1. 04:09 4'09" 2m
