Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 42 967 967 km-t sportoltatok
Sportmano

Kiút a gödörből egy maratonnal? (beszámoltam)

Eperszem | 2015-04-16 14:46:35 | Nincs hozzászólás!


Na olyat már hallottunk, hogy valaki becsiccsentett és azért lett benevezve egy maratonra. Na de olyat hogy valakinek a pasija és futótársa pálinkázott be és azért? :D
De tény hogy valamit tenni kellett, mert a motivációm a béka segge alatt volt hosszú hónapok óta. Hogy novemberben teljesen elképzelhetetlen volt, hogy én és egy maraton, ez is tény. De kerestem egy edzéstervet, amire elsőre is látszott hogy ha 60 %-át teljesítem már fél siker és Ildi az első percekben felajánlotta hogy velem lesz és segít.
Hát nem ment jól a felkészülés, általában egyet előre, majd kettőt hátra.. így haladtam. Hol az én egészségi ügyem, hol Lánykám betegsége nehezítette az ügyet.
Sokszor tűnt teljesen kilátástalannak a helyzet, de nem engedtem el. Február közepén felszívtam magam és úgy döntöttem már annyi minden jött, most már nem hagyom magam megállítani. Innentől kezdve jöttek a 50+-os hetek és fejben erősítés. A hosszú futást hétről hétre emeltem, ebben nagy segítség volt, hogy mindig volt mellettem valaki, és nem maradtam magamra! Köszönöm nektek!
Pár hete mikor lefutottam egyben a 30 kilométert eszembe jutott egy régi álmom, hogy futásommal gyűjtsek a Suhanj Alapítványnak adományt. Hmm, nincs is alkalmasabb pillanat, ez lesz nekem az utolsó löket ami erőt ad, hogy meg kell csinálnom. A gyűjtés nagyon felülmúlta minden képzeletem, ugyanis az első 24 órában meglett a célom, a 84 ezer forint. Nagyon jó érzéssel töltött el és kiderült számomra hogy tényleg nagyon jól működik ez a jótékony futkosás, ami külföldön teljesen bevált szokás. Hiszen az adományozok többsége amúgy nem ismerte/nem támogatta volna az Alapítványt, én meg nem tudtam volna nekik ennyi anyagi támogatást nyújtani. 154 ezer Ft lett Suhangyalságom által az Alapítványé
A távokat fokozatosan emeltem, a pihenésre szigorúan figyeltem és így sérülés nélkül tudtam haladni. Átmeneti probléma volt a sípcsont melletti izomfájdalmam a futások első kilométerein, de erre Zoli nyújtása úgy tűnik bevált. :)
Az utolsó hetekben már én is tudtam hogy képes leszek lefutni és tudtam hogy van esély egy kis idő javításra is. Persze nagyon izgultam:)
Aztán jött az utazás:
A hétvége napsütésben, nevetéssel, szeretettel és szerelemmel, gyorsan és megnyugtatóan telt el a versenyig. Leszámítva mikor péntek éjjel hatalmas zajra ébredve (reggelihez rendezték az étkező részt), elsőre röhögő görcs jött rám, majd az érzés, hogy a vacsora bizony csak eddig kívánt velem maradni :/ Hát könnyes búcsút vettem tőle.. :)Na itt eszembe jutott amit mindenhol kiemelnek, hogy semmi baj, nem a versenyt megelőző éj, hanem az azelőtti a fontos. SZUPER :D
Eljött a verseny és a gyomorideg, de mélyen belül meglepően nyugodt voltam, nagyon drukkoltam a többiekért is, és nagyon reméltem hogy ma minden össze áll és Tamásnak sikerül az az áhított 3:30!A szurkolóink megölelgettek és elbúcsúztak, Tamás, Gábor és Papa engem folyamatosan bátorítva elkísért a zónámhoz vártam hogy jöjjön aminek jönnie kell, úgy 40 percig... 
Igazából szinte végig mosolyogtam ezt a 42 kilométert, sokszor teljes extázisban voltam, annyira erős boldogság tört rám! Hatalmas erőt adott, hogy ott voltak Ildiék, Éva és Timi. Tudtam hol számíthatok rájuk és mindig nagyon vártam már őket. 21 körül jöttek utoljára a megbeszéltek szerint, hogy ne maradjanak el a befutókról, de 25-nél elkezdtem érezni hogy Ildiék itt lesznek. És tényleg, ott vigyorogtak és biztattak, szuper érzés volt. Előtte este Gáborral sokat viccelődtünk, hogy a baba mennyire fog idegesíteni a hátamon és majd 36-nál jussak eszébe és majd elém fut :) Azért a + 12 kilométer túlzás lett volna, de éreztem hogy elém fognak jönni és majdnem elsírtam magam mikor 40 kilométer után kicsivel megláttam Pétert és Gábort, akik felkaroltak és mint egy energiabomba megadták az utolsó nagy löketet. Főleg hogy Gábortól egyből megtudtam Tamás eredményét. Mentünk és a fiúk biztattak és mondták hol vár rám Tamás nagyon és hogy mindjárt itt lesznek a Lányok is oldalt és hogy nagyon szépen mozgok és de jó hogy így mosolygok. És ekkor eltört a mécses, mert itt esett le, hogy ezt bizony megcsináltam!!! És ebben a tudatban és hangulatban a fiúkat elengedve pár perc múlva mosolyogva célba értem. KÖSZÖNÖM itt is mindenkinek, aki részese volt, jó sokan vagytok :) És Ildi remélem sok ilyen közös utunk lesz még egymást kísérgetve :) <3
Számolgattam persze, hogy ha nem frissítek mindenütt kényelmesen, ha nem locsolom a fejem ahol csak lehet (nagyon sokan lettek rosszul útközben), 6-8 percet is spórolhattam volna. De Így meg lett egy falmentes, mosolygós maratonom, ami így is PB :) És lássuk be, ebben azon a bizonyos pálinkás estén egyedül csak Tamás hitt.... :) Köszönöm, ez így tökéletes szülinapi ajándék volt!


2015-04 hó (1 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-10 hó (1 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (2 bejegyzés)
2013-04 hó (2 bejegyzés)
2013-02 hó (1 bejegyzés)
2013-01 hó (1 bejegyzés)
2012-11 hó (2 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-08 hó (1 bejegyzés)
2012-07 hó (2 bejegyzés)
2012-06 hó (1 bejegyzés)
2012-04 hó (3 bejegyzés)
2012-03 hó (1 bejegyzés)
2012-02 hó (2 bejegyzés)
2012-01 hó (5 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-11 hó (1 bejegyzés)
2011-10 hó (2 bejegyzés)
2011-09 hó (7 bejegyzés)
2011-08 hó (6 bejegyzés)
2011-07 hó (5 bejegyzés)
2011-06 hó (4 bejegyzés)
2011-05 hó (4 bejegyzés)
2011-04 hó (3 bejegyzés)
2011-03 hó (4 bejegyzés)
2011-02 hó (2 bejegyzés)
2011-01 hó (3 bejegyzés)
2010-12 hó (1 bejegyzés)
2010-11 hó (3 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (3 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-05 hó (2 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)