Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 53 655 860 km-t sportoltatok
Aszfaltbetyárkodásaim

Van egy kék tó a fák alatt? - avagy: még másfél hónap, és futok!

gyaloggalopp | 2013-07-26 22:41:45 | 4 hozzászólás

Nos, a doki nem kérdezte, csak mondta, hogy akkor a jövő héttől naponta menjek be egy alkalmas tóba, mondjuk, ahol is, miután egy hétig még minimum egy mankóval csinálok magamnak helyet Bruce Lee módjára a buszon támogatom a bal lábamat, akkor majd kezdjek el a mellig érő vízben először fél órát gyalogolni, majd elkezdhetem imitálni a kocogást, joggolást a vízben, míg végül majd 5-6 hét múlva óóóóóvatosan elkezdhetek futólépéseket végezni salakon (ezt én úgy értelmezem, hogy a beton-bitumen-térkő triumvirátus velé kihegyezett fakarókkal, fokhagymafüzérrel és fakereszttel közelíthetek csak).

 

1. kérdés: van ilyen hosszú mondat - amúgy -, mint az én első mondatom volt?

2. kérdés: nincs valakinek kölcsön egy tava, amit felhozhatnék a következő 1...1,5 hónapra a harmadikra? :-D

 

 

Node nincs gond, lényegében az van csak, hogy még nem terhelhetem, persze, hiszen most kaptam valami nem tudom, milyen injekciót, aminek két tulajdonsága van (a harmadik mellett), vagyis, hogy k.vadrága, meg hogy ez is csak egy tű volt, amitől úgy fostam, hogy ha a doki nem jódozza le a lábam szárát kezelés előtt, utána akkor is ugyanolyan barna lett volna a lábam szára. Higgyétek el. Tudom, mit beszélek. Mondjuk azt, hogy úgy feszültem-rettegtem, miközben belém szúrta, és nyomta, hogy a kezelőágyat, amibe két kézzel kapaszkodtam a fejem felett, alufólia módjára hajtottam volna a fejemre, ha tehetem. Két momentumra emlékszem. Az egyik, amikor harmadszor tette fel a kérdést, hogy "Béla, itt van még?" - valószínűleg elájultam, mert addig folyamatosan beszéltem. A másik meg az, amikor már nagyon úgy éreztem, hogy az a tű az maga a gonosz, tennem kell valamit, mert elpusztít - és közben a doki meg már tűstül, gézestül ott sem volt, csak odaszólt, hogy amúgy készen vagyunk. Ennyit a tűfóbiámról.

 

Ja, a harmadik tulajdonság: a csontfelszín most valami másodlagos porcféleséget épít, ezt támogatja meg a szuri, kívülről bevonja valami folyadékkal, ami a trutymó és zselé állapoton keresztül eljut egyfajta mesterséges porc állapotáig, s bevonja majd a képződött gyengusz second hand porcogómat. A doki azt mondja, ez elegendő lesz majd, én pedig hiszek neki, mert sokan mondták, hogy amit mond, az úgy vala régtől fogva... És nekem pedig muszáj bíznom. Pláne, hogy ő mondta, hogy most nem annak kell örülni, hogy nem fáj, és eldobni a mankót, hanem kímélni tovább, mert most a következő harminc évre csináljuk meg a bokámat.

 

Úgy legyen.

 

Szóval a víz után salak, aztán majd megyek vissza hozzá megbeszélni a továbbiakat... Ősszel már futogathatok is, ha minden jól megy. Addig meg elleszek. A minap elhagyott bringa helyére (nem meséltem, hogyan? Na nem is fogom, mert rossz fényt vetne rám) nem sokára kapok egyet kölcsön, a doki csak azt kérte, hogy emelkedőn ne álljak ki a nyeregből... Meg néha úszni járok. 

 

Úszni. Ez megérne még egy bejegyzést, de inkább csak annyit írok, hogy ha valakinek becsusszan véletlen a medencébe a papucsa, a papucs is gyorsabban megy, mint én. Ha valaki elektromos tolószékkel hajt a vízbe, ő is leelőz... Elég legyen annyi a mai úszásomról, hogy az egy dolog, hogy utána félórát remegtem, mert nem találtam a gravitációt, az oxigént és semmit, ami egy lakható bolygó jellemzője, s majdnem a saját mankómban estem hasra minden lépésnél, de ráadásul az is előfordult, ami futás közben legutoljára 2007-ben, első 6 órás versenyemen: percenként néztem az órát, hogy letelt-e a magamnak kiszabott hatvan perc. Erről ennyit.

 

Közben Noémi, Álmos és Áron önfeledten csúszdáztak és ökörködtek párszáz méterrel odébb, csak kevés vér folyt, de az tényleg, s haza is csak fél kiló homokot hoztunk. Hiába, ezek tudnak élni. Csak én akarok mindig lehetetlent. Víz alatt levegőt venni... fejjel odébb tolni becsapódás által hátúszás közben a medence szélét... 24 órát futni megint...

 

Vagy lehetetlen nincsen? Na, valamelyiket akkor megcsinálom! :-D

 

 

 

A mankós ember színre lép... illetve előbiceg

gyaloggalopp | 2013-07-15 23:16:59 | 9 hozzászólás

Szóval azt akartam írni, hogy "dagadt lábbal botorkálván véletlenül megbotlottam, és keresztül zuhantam egy bokaoperációt végző teljes orvosszázadon", de nyelvi lektorom azt mondta, elég annyit írni, hogy átestem egy bokaműtéten. Így ez a hivatalos verzió.

 

A munkahelyemen a mankómnak legalább annyi sikere volt, mint Harry Potter csúcstechnológiás seprújének, csak nem a lábuk közé fogták a delikvensek, hanem orvul ellopták, és vigyorogva bicegtek vele körbe-körbe az irodák között, hatalmas szerencséjük nekik is, nekem is, hogy közben épp sosem kapott el a szapora, hogy mehetnékem támadjon. Helyette bölcsen vigyázok megmaradt alkatrészeimre, és maknózok, ha kell, ha nem. Nem eresztem most szabadjára a mondataimat: a helyzet röviden annyi, amennyit az engem operáló doki egy mondatban összegzett (majd' lefordultam a székről, mikor kimerevítette a bokám belsejét mutató videót, s kimondta): "hát én még ilyent nem is láttam". Ujjé! Legalább tudom, hogy a 10 perces rutinműtéten mi tartott fél óráig.

 

Az a helyzet röviden, hogy a tavaly ronggyá futott bokám csontja bemondta az unalmast, s beödémásodott, ezután pedig mint a puha mignon a rajta levő kemény cukormázat, ledobta a porcot, ami szeptembertől novemberig még el-elvolt a helyén, aztán elkezdtem futni, ő meg kijött randalírozni. Kicsit beleharapott a csontba, nem kicsit pedig összerondította a felette levő porcot is. Mint Zorró véste bele a monogramját minden alkalommal, mikor hirtelen úgy éreztem, nem tudok rálépni - persze, mert a körömnyi porcbarabka olyankor épp keresztben állt. Aztán decembertől márciusig evvel a lábbal még futottam ötvenest meg háromorós résztávot... na hagyjuk.

 

De jó úton haladok. Az injekciókat túléltem, elég annyi, hogy az elsőt este héttől 11-ig "terveztem" (még iszom egy sört, oké, fürdök, oké, telefonálok... basszus, holnap van, be kell adni!), az utolsót meg úgy adtam be a hasamba, hogy "jajj, ezt majdnem elfelejtettem; szuri ki, póló fel, durr. Most a csont növeszt egyfajta porcot, kivülről megtámogatjuk valami másik szurival, aztán meglátjuk, mivé alakul.

 

Aztán azóta mankó. Vissza kell növeszteni a porcot, ami sosem lesz már olyan, mint volt, az injekciókúrával is csak javítani tudunk rajta... hát, meglátjuk. A doki azt mondta, okés lesz, csak fél év múlva derül ki azonban, hogy MENNYIT tudok futni. Futni fogok tudni. Csak azok a kellemes sárvári körök... De pozitívan gondolkodom. Muszáj. Kétszer a 24 órát, egyszer a 12 órát már megnyertem, legalább egyszer, ha sok idő múlva is, de érezni akarom, milyen az, amikor hajnalodik, s én még mindig repesztek. Nem az eredményre - az érzésre vágyom. És a futás adta szabadságra. Értitek? Értitek. Addig meg vigyorogva szemlélem Budapest lakosságának nagyját buszon, metrón... mert rendesek. Tényleg. Behúzzák a lábukat, hogy el tudjak menni a foglalt ülőhelyek mellett. És csak a csapat fele lök fel, mikor a metróról megpróbálok leszállni, pláne régi, magas Icarus buszokról...

 

Viszont legalább a gyerekek örülnek. Ma reggel 10 percig kerestem, melyik gyerek melyik mankót hova dufta. Tréfásak, na. És milyen szendén mosolyognak: őőőőőők nem is látták... assetuggyákmijazamankó. :)

 

Egyelőre egy punnyadt kelt tésztaként gondolok a testemre... A saját magamról alkotott kép megszűnt létezni, mikor megláttam a hétvégén Farkaséknál készült képeket - ne feledjük: én voltam az etióp... -, egy amorf, semmire sem jó testet látok, ami ráadásul gyenge is.

 

2

No innen szép nyerni majd! De egy tuti: Mankóval mára eljutottam oda, hogy az aluljáróban lépcsőn lefelé én előzöm a többieket. De elnézve a képet... alig látom a tavaj ilyenkori 61 kilós csontkollekciót, aki 3:30-ban repesztett edzésen.

 

3

No majd jövőre, nem igaz?

2014-12 hó (3 bejegyzés)
2014-06 hó (2 bejegyzés)
2014-05 hó (1 bejegyzés)
2013-07 hó (2 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (2 bejegyzés)
2012-08 hó (1 bejegyzés)
2012-06 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (4 bejegyzés)
2012-03 hó (1 bejegyzés)
2012-02 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-10 hó (3 bejegyzés)
2011-09 hó (2 bejegyzés)
2011-08 hó (1 bejegyzés)
2011-07 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (4 bejegyzés)
2011-05 hó (3 bejegyzés)
2011-04 hó (2 bejegyzés)
2011-03 hó (3 bejegyzés)
2011-02 hó (6 bejegyzés)
2011-01 hó (5 bejegyzés)
2010-12 hó (1 bejegyzés)
2010-11 hó (2 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (2 bejegyzés)
2010-06 hó (3 bejegyzés)
2010-05 hó (2 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2010-03 hó (1 bejegyzés)
2010-02 hó (4 bejegyzés)
2010-01 hó (1 bejegyzés)
2009-11 hó (3 bejegyzés)
2009-10 hó (2 bejegyzés)
2009-09 hó (1 bejegyzés)
2009-08 hó (1 bejegyzés)
2009-07 hó (2 bejegyzés)
2009-06 hó (4 bejegyzés)
2009-05 hó (3 bejegyzés)
2009-04 hó (1 bejegyzés)
2009-03 hó (2 bejegyzés)
2009-02 hó (3 bejegyzés)
2009-01 hó (4 bejegyzés)
2008-12 hó (4 bejegyzés)
2008-11 hó (9 bejegyzés)
2008-08 hó (2 bejegyzés)
2008-06 hó (2 bejegyzés)
2008-05 hó (3 bejegyzés)
2008-03 hó (4 bejegyzés)
2008-02 hó (1 bejegyzés)
2008-01 hó (7 bejegyzés)
2007-12 hó (1 bejegyzés)
2007-11 hó (2 bejegyzés)
2007-10 hó (6 bejegyzés)
2007-09 hó (4 bejegyzés)
2007-08 hó (2 bejegyzés)
2007-07 hó (2 bejegyzés)
2007-06 hó (6 bejegyzés)
2007-05 hó (4 bejegyzés)
2007-04 hó (1 bejegyzés)
2007-03 hó (4 bejegyzés)
2007-02 hó (4 bejegyzés)
2007-01 hó (8 bejegyzés)
2006-12 hó (3 bejegyzés)