"2013-ban pedig megtanultam, hogy azt az érzést, amikor végigfutok az utolsó körön, majd bekanyarodok a célegyenesbe, soha nem lehet megszokni. A beérkezésem után sok-sok befutót néztem meg. Nem a fáradság van a szemükben és az arcukon, hanem olyan boldogság, amit nem lehet szavakkal leírni. És ezt az érzést csak szeretni lehet! De piszkosul!"

A teljes bejegyzés ide kattintva olvasható.

Bizony, – vazsiassan mondva – ideje vót’, hogy végre a hazai pályás versenyt is teljesítsem. Ami ráadásul egyidős velem és az ország legrégebbi triatlonversenye. Az elmúlt két évben általában valami más elfoglaltságom volt, ezért nem tudtam eljutni rá. Engedjétek meg, hogy egy száraz összefoglalóval kezdjem, aztán a végére jöjjenek a tanulságok!

Amikor idén összeállítottam a versenynaptáramat, mindenképpen helyet szerettem volna adni benne egy féltávú versenynek. Egyrészt azért, mert jó felvezető az IM távra. Másrészt pedig azért, mert jó szintfelmérő is, hogy mire vagyok képes. Az első ötlet a füredi Balatonman féltávja volt, de a 25.000 Ft-os nevezési díj elriasztott. De nem jártam rosszul, hogy nem oda mentem. A kaposvári verseny fantasztikus volt!

Folytatás...