Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 53 869 643 km-t sportoltatok
Futás

IV. Unix -Kaeser Kompressoren 100 km-es Országos Bajnokság

2. rész - de i
TiGör | 2010-04-16 22:35:23 | 4 hozzászólás

Ezt Beának írtam a Keszthelyi Kilóméterek honlapjára. Na most már elegem van a beszámolóimból... 

 

Idei nagy célom - az Ultrabalaton (UB) - előtt mindenképp futni akartam még egy 100km-t, vagy 12h-t. Időben elég közel van a két verseny, emiatt döntenem kellett. Mivel tavaly már voltam Sárváron, ezért idén meg akartam próbálni, milyen a kisbéri verseny. Utólag nagyon jó döntés volt, mert a 12órás hétvégéjére más programom akadt, amire kötelező elmennem.

Tehát április 10-én Kisbéren 7h-kor volt a 100km-es OB rajtja. (http://www.unixsport.hu/100kmkisber)

Itt már a keszthelyi kilóméterek színeiben versenyezhettem, érvényes versenyengedéllyel, így hivatalosan is az OB keretén belül indultam. A rajt előtt 1 órával már a helyszínen voltam, és élvezhettem az ultrafutók társaságát. Nagyon remek emberek, mindig jó közöttük lenni! :)

Elég sok kedves ismerős gyűlt már össze ez alatt az 1 év alatt, amióta ultrázom. Remélem, ez még sokáig így lesz, és bővül a megismert kedves emberek száma is.

7h-kor indultunk a himnusz meghallgatása után. 1 percet sem melegítettem, de minek is egy 100km-es verseny előtt? Mondjuk az első 5km volt a bemelegítő. :)

Kellemes tempóban kezdtem, 5:20 környékén. A pálya nagyon szép volt, Kisbérről futottunk át Bakonysárkányra, egy igen csekély forgalmú műúton. Egy hossz kicsit több mint 8km volt. Egy oda-vissza ("kör") 16,66 km. 6 kört futottunk, így jött össze a 100km, a hitelesített pályán. A verseny nemzetközi, és IAU "C" minősítésű verseny, ami azt is jelenti, hogy az itt futott eredmények hivatalosak, és be is kerülnek az IAU (Nemzetközi Ultramaraton Szövetség - http://www.iau.org.tw/) ranglistáiba.

Hogy őszinte legyek, olyan vagyok mint a hagyma, ami a terveket illeti. Réteges. A felső rétegem mindig ugyanaz. Legyőzni a távolságot, kellemes, remélhetőleg minél kevésbé szenvedős iramban, lehetőleg minél inkább élvezve a futást. A többi - idő, helyezés - mellékes. Az ez alatti réteg azért felállít egy minimum követelményt: ha nincs komoly gond, a táv legyőzése, lehetőleg 10h-n belül. Ez alatti réteg: lehetőleg 9:30-on belül. Ez alatti réteg, ha a 9h sikerülne.... Ez alatti réteg... :) De ezek tényleg mélyen vannak, sokszor én sem fogalmazom meg magamnak, esetleg verseny közben, ha úgy látom, hogy a felső rétegek megugorhatóak. :)

A női mezőny a 100km-n igen kevéske volt. 3-an vágtunk neki a távnak: Kovács Réka ("A" minősítésű 100km-es futó), Horváth Mónika (2x-es spártai hősnő) és jómagam. Belőttem magam egy lehetséges 2. helyre. 100km-en Réka ellen nincs esélyem, Mónika viszont még az ennél is hosszabb távokon a jobb, 100-on legyőzhetőnek gondoltam.

A minősítésekről egy mondat. Az IAU meghatározott bizonyos időeredményeket, amiket belül ha teljesít a futó, akkor minősítést szerez. Ez akkor számíthat - tudomásom szerint - ha nemzetközi versenyre megy, mert minél jobb minősítése van valakinek, annál több támogatást kap az UMSZ az IAU-tól az adott emberért. Remélem, helyesen mondom, bár csak megfigyelésből, nem utánajárásból beszélek. :)

A "C" szint a nőknél 9:30, a "B" szint 9:00, az "A" szint 8:30.

Tehát elrajtoltunk. A kanizsai futóklub elnőke, Sznopek József csatlakozott hozzám, vele futtotam sokáig, sokat beszélgetve, nagyon kellemes társaság volt, köszönöm neki! :)

Rögtön az első frissítőnél ittam valamit, ami Kisbér és Bakonysárkány között volt félúton. Majd a bakonysárkányi fordulónál volt a következő frissítő, majd megfordultunk. Ekkor szembesültünk, hogy igen erős szembeszéllel van dolgunk. Aminek később az az előnye megvolt, hogy hűsített minket. Visszafelé megint igénybe lehetett venni a köztes frissítőt, majd a rajtnál - Kisbéren - ismét frissíthettünk, így gyakorlatilag bő 4km-erenként lehetett enni-inni. Az ultrafutás amúgy igazi piknik. Egész nap csak eszünk-iszunk-futunk. :)

A pályáról még talán annyit, hogy kicsit hullámos, ezért nehéznek mondott pálya. A 100km alatt gyűjtöttünk össze 700m szintkülönbséget, ami persze nem sok, de azért nem teljesen sík. Ez nekem inkább feküdt, legalább mindig kicsit más izmokat terheltem. A széllel inkább meggyűlt a bajom, bár leginkább az utolsó egyeneseben zavart, amikor pedig már igen vonzott a cél.

50km-ig semmi problémám nem volt. Istennek hála utána sem, igaz akkor már fáradtam, és oda kellett figyelnem a testem hűtésére (vetkőzés) és a helyes frissítésre (sósak is). 70 környékén fejben kezdett sok lenni, de nagyon nem nyavalyoghattam, mert különösebb problémám nem volt.

Réka irdatlan iramot ment, maraton környékén már 3km-rel volt előttem. Aztán 50 környékén Zahorán Ádám azzal fogadott a köztes frissítőnél, hogy már első helyen futok.. Kérdeztem, hogy mert mi történt Rékával? És azt a választ kaptam, hogy sajnos gyomorproblémái miatt feladni kényszerült a versenyt. Pedig nagyon nagy időt mehetett volna, ha ezt így folytatja.

Hirtelen elveszett a motívációm, rossz érzés volt, hogy Réka nincs előttem, és pláne, hogy nem fogjuk feltölteni a női dobogót. De eztán persze a futásra figyeltem inkább és csak mentem-mentem tovább.

Sikerült elég szép egyenletes tempót mennem. Persze az első 50km-erem azért gyorsabb lett mint a második, de nem olyan sokkal. Kb 10 perccel.

A vége 8:48:40 lett, ami B szintet jelent! :)

Mónika utánam érkezett be, így ő lett a női második helyezett.

(Férfi indulók azért sokkal többen voltak.)

A futás során nagyon jó volt a frissítőpontokra érni, ahol mindig figyelmes gondoskodás fogadott, és kedves szavak.

Meg szuper volt szembetalálkozni a többi futóval. Ez az előnye mindig megvan az ilyen oda-vissza futásoknak. Buzdítottuk is egymást, illetve sokat hülyéskedtünk. Néha lassú párbeszédek is folytak. A kérdés az egyik hosszon, majd 8km múlva a válasz... :)

Összességében nagyon bíztató volt számomra a futás: nem volt komoly gondom futás közben, és utána sem.

A futás után masszőr, meleg fürdő, meleg étel várt minket. Az eredményhírdetésig fennmaradó 4-5 órát kellemesen beszélgetve, eszegetve, pihenve töltöttük. Fogadtuk a beérkezőket, drukkoltunk az 50-eseknek.

Szabó Béla is nemsokára megjelent, remek időt ment, 1,5h-t javított a tavalyi idején! Ő nagyon keményen a Spartathlonra készül, most minden verseny egy felkészülés neki erre a nagy versenyre. Ez a mostani 100km-re bár még nem tűnik elégnek Spártához, de nagyon bíztató, és drukkolok is neki nagyon, hogy szeptemberig az a kis hiányzó többlet is meglegyen!

Köszönöm a szervezők kítűnő munkáját, és köszönöm a sok-sok ultrafutónak, hogy bearanyozták ezt a szombatomat is! :)

Az OB aranyérmen kívül még kaptam egy nagy hordó Maltovitot, 10 000 Ft-os vásárlási utalványt, étrendkiegészítőket, és egy hatalmas kupát.

Köszönöm most is legfőképpen Istennek (magát az élményt), és találkozunk az UB-n! :)

IV. Unix -Kaeser Kompressoren 100 km-es Országos Bajnokság (1. rész)

TiGör | 2010-04-14 22:38:58 | 10 hozzászólás

Pecsenye leírásán fellelkesülve (meg most épp nincs jobb dolgom) nekilendülök én is kicsit feldolgozni a szombati napomat. Mert hát kérem kora reggeltől késő estéig itt a futásról szólt minden.

Péntek este takarítással készültem a versenyre, de jól tettem, mert legalább elterelte a gondolataimat, és mire nagy nehezen az ágyba kerültem, nem kellett altatni. Reggel őrült korán kellett kelni, de még este beprogramoztam az agyam, hogy fél5-kor felkelek, frissen, kipihenten.. :)

Ebből aztán az lett, hogy 4-kor felpattantak a szemeim, és frissnek, kipihentnek éreztem magam, ami ugyan elég csalóka volt, mert a rajt előtt meg majdnem elaludtam... :)

5-kor már a kocsiban ültem, és 6 előtt 5 perccel már neveztem. Nagyon szabályos voltam kérem szépen. Aztán lecsüccsentem várni a rajtig. Mivel 4-kor reggeliztem (éhesen ébredtem, és ennek nagyon örültem, féltem, hogy nem fogok tudni reggelizni) itt már csak 1 banánt, meg később 1 sportszeletet majszoltam el. Közben érkeztek a többiek is, pecsenyééknek nagyon megörültem, nagyon nyugtatólag hatott rám a jelenlétük. Bélának úgyszintén. Végre Gandinak is bemutatkoztam hivatalosan is. :) Editet sajnáltam csöppet, hogy du. 2-ig várnia kell, de hős volt, és jót is ment nagyon! És még segített is nekem, amit nagyon köszönök!!

A ruházattal én is bajban voltam, próbáltam lesni. Döntöttem a 12órás póló + 3/4-edes nadrág mellett. Aztán 5 perc volt a rajtig, és kisétáltam, és majdnem megfagytam, hideg szél fújt, így visszaiparkodtam, és inkább a fekete hosszúújjú felső mellett döntöttem. Így utólag úgy gondolom, hogy jól.

A Himnusz zenéjének a meghallgatása után nekiindultunk. Rékát is üdvözöltem a rajtnál, vele még tavaly ismerkedtem meg, mikor a 100-as VB-re utaztunk ki. Helyette futottam akkor, mert a sérülése miatt vissza kellett mondania az indulását. De azóta már jól van, és idén futott egy fantasztikus 4:22-es 56km-t a Dunamentin! Bamm!

Szóval nyugodtan belőttem magam a max második helyre. 3-an indultunk, a 2x-es spártai hős Horváth Mónika volt a 3. női induló. Legalább - gondoltam - nem lesz lyukas a dobogó. Aztán sajnos mégis az lett. :(

Réka fantasztikusan futott, ott ment elől a legjobb férfiak nyomában!

Én óvatosan kezdtem, tudatosan. Hiszen egy másodpercet sem melegítettem, szóval melegítéssel kezdtem. Így is meglepődtem, hogy 5:19-es lett az első kilim. Utána azért kicsit még visszább csúszott az.

Sznopek Józsi társult mellém az első 50-esre. Jókat beszélgettük, nevetgéltünk, és tanúja voltunk egy előttünk áthaladó szarvascsordának! Gyönyörűek voltak!

A frissítőket már vártam, hiszen tudtam, hogy mindenhol nagy nevek várnak ránk. Ez igen megtisztelő volt!

Kisbér és Bakonysárkány között Zahorán Ádám fényképezett, próbáltam hülyéskedni, de fejben mindig humorosabb vagyok, mint ami végül kijön belőlem...

Bakonysárkányon meg Gandi bíztatását élvezhettem, meg ha jól tudom, Csőre Ernő gondoskodását. :)

Útközben meg nagyon jó volt az egész mezőnnyel szembetalálkozni! 

Az első helyen robogó Urat mindehogyan próbáltam bíztatni, ígyekeztem nemzetközi lenni, ezért féltávtól inkább tapsoltam neki. :)

Hajdúska Balázs tényleg nagyon magába merülve futott, de tudtam, hogy azért betalál a bíztatásom. 

Kovács Zsolt meg hihetetlenül mosolygós srác, versengve bíztattuk egymást.

Bogár János meg.. Már a Békéscsaba-Aradon belopta magát a szívembe a kedvességével és szerénységével. De most.. Nemhogy én szurkolhattam neki, még ő bíztatott minden körben. Komolyan mondom, majdnem belepirultam, hogy pedig ki vagyok én hozzá képest? Szóval nagyon megtisztelő volt, és most - ha lehet - még jobban megszerettem. 

Hát az egész mezőnyt nem tudnám felsorolni, de nagyon jó "beszélgetések" alakultak ki. :) Volt, hogy a szembeszeles szakaszban bepoénkodtam az egyik futónak, hogy: "ááá, már nem is fúj a szél!..." Azt hittem, látja rajtam, ahogy nekifekszem a szembeszélnek, és próbálom legyűrni. Szegény, a hátszélben (amit ugye sose érezni) tényleg azt hihette, hogy már nem fúj.. Aztán mikor én kellemeskedtem a hátszélben, ő meg gyűrte a szelet ma előtt, akkor visszaválaszolta 8 km elteltével, hogy: "De hát azt mondtad, hogy már nem fúj!!!!!" :)))))

Meg asszem a 4. vagy 5. körben nekivetkőztem kicsit, a hosszú alatt volt rajtam egy újjatlan. És bizony a hátszeles szakaszon, ha kisütött a nap, elég meleg tudott lenni. A baseball sapkámat ekkor már leadtam Editnél, mert a szél jól hűsítette a búrámat. Viszont úgy ítéltem meg, hogy jó lenne kicst a testecskémet is lehűsíteni, így egy hátszeles egyenesre a derekamra kötöttem a hosszú újjúmat. Aztán szembeszélben visszavettem. Na ekkor egy másik futótól megkaptam: "Hát Madonna nem öltözik ennyit egy koncertjén!" :))))

Érdekes volt megélnem, ahogy a testecském ráállt a 50 környéki futásokra. 50-hez közeledve egyre jobban éreztem magamban az erőt, és gyorsultam is. Aztán próbltam szép szóval jelezni magamnak, hogy most 50-nél nem lesz ám megállás!!! 

70 környékén kezdett elég lenni fejben a futi. Ekkor már nem volt annyira kellemes, fáradt is voltam, meg hát azért csak 6-7 órája futottam már... Kezdett sok lenni.

De problémám nem volt, így nem nyavajoghattam nagyon. Ekkor kaptam a sós-vajas-sós-paradicsomos kenyeret Bakonysárkányon, ami eléggé jót tett a gyomromnak, és a közérzetemnek is. Minden frissítőnél ettem-ittam, nem hagytam ki sose egyet sem, már az elejétől fogva. Mindig beértem, körbefuttattam a tekintetemet, és megakadt valami finomon, hogy na most ilyet, most meg ilyet. Így ettem csokis kekszet, banánt, barackot, aszalt gyümölcsöket, lekváros kenyeret, megénmárnemtudom. Ittam MaltoVitot, Iso-t, aztán féltávtól kólát. Na onnan csak a kólát kívántam. :)

Most már mennem kell aludni, lehet, hogy majd folytatom, ha nem, akkor ennyi. :)

Az időmnek nagyon örültem, ez jött most ki. 

Lehet, hogy még lesz egy második rész... Hogy én mennyit tudok írni....

2014-06 hó (1 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2011-04 hó (1 bejegyzés)
2011-03 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)
2010-06 hó (1 bejegyzés)
2010-04 hó (2 bejegyzés)
2010-03 hó (1 bejegyzés)
2009-04 hó (1 bejegyzés)