Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 53 664 668 km-t sportoltatok
Ancsi futóblogja
Hosszú, forró nyár :)
Hauanita | 2009-07-20 21:55:51 | 2 hozzászólás

Egy hete futottam utoljára. Egyrészt a múlt héten beköszöntő kánikula, majd a csütörtök esti családi program, majd a hétvégi nyaralás okán kimaradtak az edzések. Túrázni ugyan túráztunk Tesóval, de futás nem volt. Úszás is csak még valamikor kedden tán...

Szóval egy hete futottam utoljára, és ma azt vettem észre, hogy van kedvem futni. Úgy igazán. Nem csak besuvasztandó program a futás az életemben, hanem futni akartam. Úgyhogy mentem.
Laza 10-est terveztem, két Kertváros kört, amit nem is szeretek igazán, mert olyan sokszor futom, hogy néha már uncsi. De mentem, és jó volt. És vittek a lábaim, lazán, kipihenten, és kedvem volt gyorsítani. Ritka élmény az ilyen, amikor nem tervezetten nyomom, hanem csak megyek, mint egy kiscsikó, akit végre kiengedtek a karámból. Jó volt. Ritka jó. Ezért édemes ezt csinálni.

Odáig fajult a helyzet, hogy a második kör tempója majdnem 5 perces lett, és a hazafelé tartó egyre gyorsuló szakaszon még kigondoltam a holnapi edzést is. Pedig eredetileg holnap nem terveztem edzeni. De ha úgy alakul a délutáni programom, hogy belefér, akkor kinézek még a pályára. Mert futni jó :)

Hosszútávú örömök
Hauanita | 2009-07-12 23:06:33 | 14 hozzászólás

Tegnap már megint bunkó voltam. Mondjuk ez nem lenne olyan váratlan fordulata életemnek, meg igazából nem is voltam nagyon bunkó, csak felhúztam magam, úgyhogy valszeg nem voltam elég "hálás".

Az történt, hogy tegnap miután beírtam a Sóstói erdős laza 20 km-emet, jött egy komment Eftomitól, hogy  Örülök, hogy visszatérsz a hosszútávú örömökhöz! :-) . Így. Nem kérdésként, kijelentésként.

Tény, hogy hetek óta vagy talán úgy két hónapja nem futottam hosszút. Sőt. Egyre inkább úgy érzem, hogy legkevésbé sem vagyok motivált arra, hogy hosszút fussak. Miután rákérdeztem, hogy miért annyiranagyon fontos, hogy én hosszút fussak (valszeg nem a lehető legbarátságosabban - bocs...), Eftomi a teljesítés felett végzett büszkeségre hivatkozott. Igen. Tudom, milyen az. Emlékszem, mennyit dobott rajtam az első teljesített 10-20 km, az első félmaraton, az első 30-as. Sokáig szerettem, és szerettem volna még több hosszút (ha nem is feltétlenül ultrát, de tagadhatatlan, hogy az 50 kili vonz valamiért, de egyelőre nem fogok érte küzdeni. majd), de az elmúlt.
Lehet, bennem van a hiba, de én már az első maratonom végén is azért nem tudtam sírni, mert nem volt olyan marhanagy meglepetés, hogy meg tudtam csinálni. Hisz úgy kellett odaállnom a rajthoz, hogy el kellett hinnem.
Akkor most miért kellene - 7 db teljesített maraton után - olyan nagy büszkeséget éreznem, ha le tudok futni egy 20-ast lazán?

Volt olyan korszaka az életemnek, amikor a futás fő motivációs tényezője a önbizalom-növelés volt, de annak már vége. Futottam sok 20-ast, és ha eddig le tudtam futni, akkor most miért ne tudnám? Jó, az most is tagadhatatlanul meglepett, hogy ennyire könnyedén ment, de ennyi.

Az a baj, hogy van egy halom gondom a hosszúfutással.
Az egyik, hogy nincs most a környékemen olyan társaság, akikkel rendszeresen tudnék hosszút futni. A srácok amúgyis otthagytak az utóbbi időben, azóta meg ugye kiestem a pixisből (többek közt a legutóbbi vihart kavart blogbejegyzésem miatt!!).
A másik, hogy sajnálom rá az időt. Egyrészt futás miatt nem vagyok hajlandó korán kelni, de ha később megyek, nagyon szétvágja a napomat, és azért OK, hogy meg tudom csinálni, de mégiscsak elfáradok tőle. Tegnap is olyan kis kellemesen elbágyadtam :) És ha kiesik a fél napom, akkor szétcsúszik a hétvégém. Ez pedig évközben fontos tényező.
A harmadik az átlaggal ellentétes súlyproblémám. Amikor évközben melózok, nincs kedvem meg erőm még arra is koncentrálni, hogy a hosszúfutás során elvesztegetett 1-1,5 kilót minden egyes hétvégén újra visszaharcoljam magamra.

Viszont olyan nincs, hogy ne fussak NIKE-t. Szerintem, ha egyszer eljutok arra a pontra, hogy csak egy futóversenyen indulok évente, az a NIKE lesz. Szeretek félmaratont futni, nyár végén van, jó kis futóscél nyárra, és egyáltalán egy nagy futós ünnep. Sok-sok ismerőssel, amit kár lenne kihagyni. Egy félmaratonra viszont kell néha hosszút futni felkészülésként.
De évközben - a következő tanévre mindenképp - maradnak a rövidek.
Most úgy gondolom.

És egyáltalán. Nekem ez a tegnapi 20-as is egyáltalán nem erről szólt. Kinn voltam az erdőben, és az a jól megszokott, semmi mással össze nem hasonlítható erdőillat volt. Nagyon lazán, jólesően kocogtam. Az erdő egyik vége sportpályán, játszótéren lévőktől és a piknikező családoktól volt hangos, a másik végében csak a madarak motoszkálását, csicsergését lehetett hallani. Futottak, kocogtak még rajtam kívül is páran, családok és bringások is biciklizgettek, olyan nagyon kellemes szombat délutáni hangulat volt. Csak mentem, tettem egyik lábam a másik elé, és fogytak a kanyarok, a km-ek, a körök, és francokat sem érdekelt a NIKE meg a büszkeség.
Most jó volt, és néha valóban klassz dolog hosszút futni, de nem, nem térek vissza a hosszútávú örömökhöz.

Mégha ettől unalmas is maradok.

Rámszakadt a nyár :)
Hauanita | 2009-07-02 20:42:17 | Nincs hozzászólás!
Végre. Mostmáraztán végképp nem mondhatom, hogy nincs időm mozogni, mert van. Az idő is remek többé-kevésbé (csak győzze követni az ember :), úgyhogy már igazán nem sok minden akadályoz meg abban, hogy végre csináljak egy sportos hetet.
 
 
És eddig még jó is vagyok: csütörtök van, és mindennap volt mozgás.
Hétfőn csak egy Tisza-parti kocogás volt a záróértekezlet után, kedden viszont jót szórakoztak velem az elemek.
Eredetileg úszást terveztem, ám borult volt az ég. Jó, akkor legyen inkább aznap futás, gondoltam ki rugalmasan és kreatívan, ááám mégis kisütött a nap. Összepakoltam az úszócuccom mégis, erre ismét beborult. Vasalgattam egy kicsit, de abszolút döntésképtelen voltam. Nagynehezen végül a futás mellett döntöttem, bár még elindulás után is majdnem visszafordultam, mert iszonyú fülledt volt az idő.
Végül nem szivattam magam tovább, nekivágtam a ligetnek, hogy ott 12×1p/1p fartleket fussak. A fák alatt eleve árnyék van, de mire kiértem, ismét elborult, sőt, a 2. köben esett pár csepp eső, amitől azonban nem riadtam meg, és kitartóan folytattam az edzést. Nemhiába, félkörön belül elállt. Azért az idő borult maradt, és fülledt, de én élveztem az edzést. 1 perc gyors, 1 perc laza jó változatos, és még hasznos is :) Azért az is hasznos volt, hogy a gördeszkapályára bementem inni. Kellett :o) 
Hazafelé úton végül feltámadt a szél, és majd' lefújt a hídról, de nagyon jól esett egy kis levegő. Hazajöttem, letusoltam, és perceken belül esni is kezdett. Morci is lettem volna, ha úszni megyek.
 
 
Szerdán azonban már ebben sem gátolt meg semmi. Mondjuk melepett, hogy az uszodabelépő (is) drágult 50 Ft-tal, de mindegy. Úszni kell, mert úszni jó. Most is jó volt, csak egyre nagyobb tömegek lettek a sávomban, de most már ez sem zavar meg abban, hogy végigússzak egy 50-est gyorsban. 50 m-en már elég stabilan, magabiztosan megy, de az utolsótól eltekintve még nem éreztem azt, hogy visszafordulva is tudnám folytatni, erőlködni meg fuldokolni meg nagyon nem akartam. De végül megint lement egy egybe 100-as is, örült a kis fejem :o)))
Napoztam még egy kicsit, hogy legyen egy kis színem, meg bámultam a kristálytiszta vízen a napsugarak csillogását, majd hazajöttem.
 
 
Mára futás volt ismét a menü. Eredetileg Holt-Maros körben gondolkodtam, de eszembe jutott, hogy az Árvizi emlkémű + Tápéi kanyar fantázianevű körön marha rég voltam. Úgyhogy az lett ma a befutó. Aszittem, fáradt leszek, mert végigtakarítottam előtte a lakást meg egy hete majd mindenfelé gyalog járok, meg még mozgok is mindennap, de nem. Jó volt a futás. Mondjuk meglepett, hogy összefutottam a Tisza-parton az ex-tesitanárommal, de remélem, büszke rá, hogy honnan, hova jutottam. Ha valaki, ő aztán tudja...
Különösképp jól esett a tápéi vidékies utcácskákon kocogni, az egyre enyhülő melegben. Örülök, hogy végül ezt választottam...
 
 
Tervek szerint holnap ismét úszás, és vasárnap lenne egy hosszabb, vagyis úgy 15 kili, de hetek óta ezen száll el a futós hetem, hát meglátjuk, mi lesz. Otthonra sincsenek túl nagy illúzióim, az nekem túl lustulós légkör, de azért majd igyekszem mozogni. Épp, amennyi jól esik :))) 
2018-04 hó (1 bejegyzés)
2018-03 hó (1 bejegyzés)
2018-02 hó (1 bejegyzés)
2018-01 hó (1 bejegyzés)
2017-10 hó (1 bejegyzés)
2017-07 hó (1 bejegyzés)
2017-05 hó (1 bejegyzés)
2016-11 hó (3 bejegyzés)
2016-10 hó (5 bejegyzés)
2016-05 hó (1 bejegyzés)
2015-11 hó (1 bejegyzés)
2015-10 hó (2 bejegyzés)
2013-07 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (2 bejegyzés)
2013-04 hó (2 bejegyzés)
2012-10 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (2 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-08 hó (3 bejegyzés)
2011-07 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (2 bejegyzés)
2011-05 hó (4 bejegyzés)
2011-04 hó (2 bejegyzés)
2011-03 hó (3 bejegyzés)
2011-02 hó (5 bejegyzés)
2011-01 hó (1 bejegyzés)
2010-12 hó (3 bejegyzés)
2010-11 hó (2 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (2 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2010-01 hó (1 bejegyzés)
2009-10 hó (1 bejegyzés)
2009-09 hó (2 bejegyzés)
2009-08 hó (2 bejegyzés)
2009-07 hó (3 bejegyzés)
2009-06 hó (1 bejegyzés)
2009-05 hó (2 bejegyzés)
2009-04 hó (2 bejegyzés)
2009-03 hó (2 bejegyzés)
2009-02 hó (1 bejegyzés)
2009-01 hó (2 bejegyzés)
2008-09 hó (1 bejegyzés)
2008-08 hó (2 bejegyzés)
2008-07 hó (4 bejegyzés)
2008-06 hó (4 bejegyzés)
2008-05 hó (5 bejegyzés)
2008-04 hó (4 bejegyzés)
2008-03 hó (5 bejegyzés)
2008-02 hó (5 bejegyzés)
2008-01 hó (8 bejegyzés)
2007-12 hó (8 bejegyzés)
2007-11 hó (8 bejegyzés)
2007-10 hó (9 bejegyzés)
2007-09 hó (9 bejegyzés)
2007-08 hó (11 bejegyzés)
2007-07 hó (9 bejegyzés)
2007-06 hó (13 bejegyzés)
2007-05 hó (10 bejegyzés)
2007-04 hó (10 bejegyzés)
2007-03 hó (12 bejegyzés)
2007-02 hó (9 bejegyzés)
2007-01 hó (10 bejegyzés)
2006-12 hó (14 bejegyzés)
2006-11 hó (13 bejegyzés)
2006-10 hó (13 bejegyzés)
2006-09 hó (13 bejegyzés)
2006-08 hó (16 bejegyzés)
2006-07 hó (8 bejegyzés)