Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 53 903 840 km-t sportoltatok
Manólépések

Miért? Miért? Miért? Miért ne?!

Manó | 2013-10-07 11:07:14 | 11 hozzászólás

Nem hittem, hogy valaha fogok még ide írni. Most néztem vissza 2011 januárjában írtam utoljára. Valahogy a Bécsi félmaraton után nem sikerült visszaállni a rendszeres futásra. Elvesztettem a motivációt. A kollégák még rávettek egy K&H váltóra, de a rendszerességre akkor sem sikerült visszaállni. Az elmúlt 3 évben sok dolog történt, sok dologba kezdtem, elapróztam az energiáimat. A futás valahogy mindig hátrébb szorult.

 

Volt itt epeműtét, lakásvásárlás, felújítás, elköltözés, visszaköltözés, 3 év gospel kórus, fél év jóga, rajzolgatás, meditációk, tesó meglátogatása Skóciában, idén év elején még a kardiológiát is sikerült megjárni. Szerencsére nincs baj, de azért rám hozták a frászt a dokik rendesen… Közben üresség érzés, hogy valami nem stimmel, valami hiányzik. Futni néha el-el mentem. 3 kmeket, olykor igen lelkesen, hogy na majd most aztán újra kezdem, előröl! Hisz tudom, hogy megy, tudom hogy képes vagyok rá. Ha lassan is, mint mindig, de hisz futottam (jó, lehet másnak ez csak kocogás) félmaratont. Ebben Gyaloggaloppnak nagyon igaza volt. Egyszer azt mondta erős vagyok én mint egy igásló, csak épp egy kismacska szívét kaptam hozzá. :D Na ez teljesen stimmel. :) Szóval képes vagyok én bármire, csak legfeljebb picit több időbe telik. Ezt tudom, elfogadtam már évekkel ezelőtt, de valami mégis mindig hiányzott, hogy pár alkalomnál tovább jussak.

 

Kerestem én sokáig, hogy mi a gond, mi nincs ami régen volt, amitől ment. Már nem olvastam edzésonline-t, se fórumot. Nem jártam ki versenyekre se, csak az UBre frissíteni, szinte minden évben. Idén Farkasdi Edinával vittük az egyik zánkai pontot. Edina egy tündér. Korábban nem ismertük egymást, de végigcsacsogtuk az utat Zánkáig. :) Közben persze kevésbé, mert volt munka bőven. :) Azt hiszem, akkor már mocorgott a lelkem mélyén a kisördög. Így utólag azt hiszem kellett ez a 3 év rendet tenni a fejemben, a szívemben.

 

Aztán eljött szeptember utolsó hétvégéje. Előtte meséltem valakinek a Spartathlonról. Mint oly sok éve, most is ott ragadtam a monitor előtt, pedig annyira nem figyeltem idén a versenyekre, azt se tudtam ki indul, ki nem. Aznap reggel futottam át a rajtlistát. Hatalmas élmény volt így, hogy olyanok is futottak idén akiket ismerek régebbről. Nagyon jó volt látni Pecsenye mennyire élvezte ezt a versenyt. S borzasztóan örültem, hogy Blue beért. Ennek örömére vasárnap én is nekiindultam a szokásos kis 3 km-emnek. Közben immár sokadszorra próbáltam rendet tenni a fejemben, hogy mi a gond.

 

S lássatok csodát, leesett. Egyrészt be kellett valljam magamnak, hogy én bizony nem szeretem a Rákos-patak partot. Szép-szép, meg jókat lehet futni, de nem a sziget. Nem is jönnek szembe ismerősök. Meg persze, a fenének van kedve lemenni futni, mikor már nagy nehezen hazaért. (Mostanában kezdem érezni, hogy sok a napi kétszer 1-1,5 óra utazás. Ez eddig nem nagyon zavart.) Nekem a pesti síkság jutott, nincs a környéken nyugis erdő őzikékkel, madárcsicsergéssel. Van viszont sziget, ahol minden fa ismerős jóbarát nekem. :)

 

Másrészt megértettem, hogy mivel én sose voltam gyors, a legtöbb versenyen nem tudtam elindulni, engem az eredmények sosem motiváltak. Maximum a teljesítés, de mivel a legtöbb esetben arra sem volt esély szintidőn belül így el sem indultam. Viszont az emberek, a társaság, az együtt levés igen! Ez hiányzik, borzalmasan. Nem csak futásban. Énekelni sem szeretek egyedül, inkább kórusban. Vagyis engem az EGYÜTT LEVÉS motivál. Mondom remek, meg van a probléma gyökere. Akkor már csak meg kell oldani valahogy ezt is. :)

 

Mire hazaértem és be is véstem az edzést, egy régi kedves ismerős, aki megint sokadszori újrakezdő, mint én, s sok szempontból nekem példakép is, írt facebookon az üzenőfalán, hogy valaki kedden rugdossa le a szigetre, vagy sose kezdi újra. Nohát! :) A véletlenekben nem hiszek, mindennek van oka. Ez felhívás volt keringőre. Kedden Mágival futottunk is egy szigetkört. Teljesen belelkesültem. Ez a kezdőlökés hiányzott nekem is. :) Úgyan ő volt az aki vagy 3-szor köszönte meg, de nekem legalább akkora segítség volt ez a futás, mint neki.

 

Azóta egyre jönnek elő az emlékek. Sárvári futások, Yu triatlon versenye, Bécs, Ultrabalatonok, Balcsi Marcsik, hencsergések, Mikuláskocogások, a hortobágyi futás ezer éve Mágival. Vagy a kedvenc szanaszét ázós futásom jópár éve a szigeten nyáron, mikor Mjocival összeismerkedtünk. (Rajtunk kívül minden futó az Árpád hídi felüljáró alatt próbálta átvészelni a zuhét. S ő volt az egyetlen „örült” aki szemben futott velem a szakadó esőben. :D )

 

Csütörtökön megint kint voltam a szigeten. Vettem bérletet a MACba, biztos ami biztos. Az már megint ad némi motivációt. :) Iszonyú jó érzés, hogy a szigeten még 2 év kihagyás után is van aki emlékszik egy olyan kis mazsolára, mint én. :D

 

S egyre másra kerülnek elő a régi ismerősök, hogy hát ők is most kezdenék újra, pont jó nekik a mi tempónk. Találkoztunk többen együtt régi futós ismerősük is, az is hatalmas lendületet, energiát adott. Régen alig volt, hogy valaki futott velem, mindenkinek túl lassú voltam. Másrészt nem szívesen lassítottam be senkit, hogy jöjjön velem.

 

El is repült az első hét, utólag visszanézve évek óta nem volt olyan hetem, hogy 3-szor is futottam volna. :) S ugyan tartottam az 5 kmtől, mivel 3-at szoktam futni, különösebb gond nélkül ment a szigetkör, másnap sem volt gondom. (Az igás ló bírja a terhelést, a kismacskát meg majd hozzászoktatjuk. :D :D) Igaz nagyon lassan, 9-10 perces tempót futva. Viszont – főleg a kardiológiás kaland után – nekem most nem is cél, hogy x időn belül én majd 7 percesekben fussak. Azt se tudom valaha fogok-e olyan tempóban futni, de már nem is érdekes. Csak élvezni szeretném, futni, rendszeresen, és ami a fő veletek lenni!

 

S ha az univerzum is úgy gondolja, hogy nekem itt helyem van, akkor tán eljutok még Sárvárra váltózni, a K&Hra, sőt talán egyszer megint lefuthatom a félmaratont Bécsben. Időtávokat nem akarok kitűzni magamnak, mert ha nem úgy fejlődöm, megint csalódás lesz. Annak meg tényleg semmi értelme. Egyetlen cél most visszaszokni futni, rendszeresen, jólesően. A fejlődésnek majd jönnie kell ezzel együtt úgy gondolom. :)

 

Egy biztos - ha megúszom a téli megfázást - az idei jubileumi 10. mikuláskocogáson szeretnék ott lenni! :D Hiszen miért is ne?!

 

2014-04 hó (1 bejegyzés)
2014-02 hó (2 bejegyzés)
2014-01 hó (1 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-10 hó (1 bejegyzés)
2011-01 hó (1 bejegyzés)
2010-11 hó (1 bejegyzés)
2010-06 hó (1 bejegyzés)
2010-05 hó (1 bejegyzés)
2010-04 hó (2 bejegyzés)
2010-03 hó (3 bejegyzés)
2010-01 hó (2 bejegyzés)
2009-11 hó (2 bejegyzés)
2009-10 hó (1 bejegyzés)
2009-09 hó (2 bejegyzés)
2009-08 hó (1 bejegyzés)
2009-04 hó (1 bejegyzés)
2008-07 hó (2 bejegyzés)
2008-04 hó (1 bejegyzés)
2008-02 hó (2 bejegyzés)
2008-01 hó (1 bejegyzés)